Rengeteg csókot ismer az emberiség: a szerelmeset, a franciát, a szertartásos változatokat, a baráti puszit, a kényeskedő levegőbe puszit, a halál csókját és a mesék hercegnőit felélesztő csókokat. De vajon miért csókolóznak az emberek, és miért találják egyáltalán élvezetesnek ezt az egyszerű aktust?
A csókolózás valószínűleg a táplálkozásból ered, méghozzá abból a csimpánzoknál ma is megfigyelhető gyakorlatból, ahogy előrágják kicsinyeiknek az ételt, majd szájból szájba továbbítják. Feltehetően az emberelődök ugyanezt tették. Legalábbis ezt az elméletet vetette fel már a hatvanas években Desmond Morris brit zoológus. A következő lépés az lehetett, hogy az ajkak összepréselése csillapította az utódok éhségét akkor is, amikor szűkös volt az eledel, majd továbbfejlődött az aktus a szeretet és a vonzalom kifejezésére.
Az is könnyen elképzelhető, hogy a feromonok felgyorsították a csók evolúcióját. Ezeket a kémiai vegyületeket – hihetetlenül kis koncentrációban – sok állat és növény használja a fajtársaival folytatott kommunikációban. De az erősen vitatott, hogy az emberi világban van-e szerepük. Az emberi testben nem ismert olyan speciális detektor, amely képes lenne érzékelni a feromonokat, mint például a patkányok és sertések orrában lévő úgynevezett vomeronazális szerv. Sarah Woodley biológus azonban úgy véli, hogy az ember az orrával képes érzékelni a feromonokat.
A feromonok közé tartozhat az androsztenol, amely a férfiak izzadságának összetevője, és fel tudja turbózni a nők szexuális étvágyát, valamint a nőkben termelődő kopulin, amelyről kimutatták, hogy növeli a férfiak tesztoszteronszintjét és szexuális étvágyát. A lényeg az, hogy ha a feromonok az emberek udvarlási és szaporodási szokásaiban is szerepet játszanak, akkor a csókolózásnál hatékonyabb közvetítőt nem is lehetne találni.
A tudósok egy része kifejezetten amellett érvel, hogy az ajkak egymáshoz szorítása a párválasztás elősegítésére fejlődött ki.
„Csókolózáskor nagyon összetett üzenetcsere folyik, s a szagolható, tapintható és a partner testhelyzetéből származó információk olyan tudatalatti mechanizmusokat is beindítanak, amelyek segítenek eldönteni, hogy milyen mértékben illünk össze genetikailag a partnerünkkel”
– mondja Gordon S. Gallup evolúciópszichológus – vagyis alapvetően azt, hogy a partnerünk megfelelő génforrás-e számunkra, megvan-e benne a hajlandóság és a megbízhatóság a gyermeknevelésre, ami központi kérdés a hosszú távú kapcsolatokban, és elengedhetetlen az emberi faj fennmaradása szempontjából.
E teória szerint teljesen igaza van a dalszövegnek: „egy csók és más semmi” sem kell a párválasztáshoz. A csók kulcsfontosságú szerepét támasztja alá Gallup és kollégái nemrégiben végzett felmérése, amely szerint a férfiak 59, a nők 66 százalékával fordult már elő többször is, hogy vonzódtak valakihez, ám az első csók után elpárolgott az érdeklődésük.A rossz csók nem technikai hiba kérdése volt, nem volt közben jó érzésük, valami nem stimmelt, és ezen a ponton véget is vetettek a romantikus kapcsolatnak.
Természetesen a férfiak és a nők ebben is különböznek
Gallup kutatásában több mint ezer főiskolai hallgatót faggatott a csókolózásról, a válaszaikból az derült ki, hogy a férfiak többsége a mélyebb átélésű csókkal leginkább a szexualitás következő szintjére akar eljutni. A nők viszont általában a kapcsolat érzelmi elmélyítésére törekszenek, felbecsülve közben a potenciális partner génállományát és a hosszú távú kapcsolat esélyeit.
“Tehát a csók egyfajta érzelmi barométer a nőknek: minél szenvedélyesebb, annál egészségesebb lehet a kapcsolat”
– mondja Gallup. A különbség persze nem véletlen, hiszen a nőknek lényegesen több energiát kell befektetniük a gyermek világra hozásába, ráadásul biológiailag rövidebb idő áll rendelkezésükre e célból.
A tudósok azt is megállapították, hogy a csóktól könnyen függővé válhat az ember. Az ajkakon van ugyanis a legvékonyabb réteg bőr, ráadásul az egyik érzőidegekkel legsűrűbben ellátott terület is az emberi testen. Amikor csókolózunk, ezek az idegsejtek a nyelvben és a szájban lévőkkel együtt üzenetek kavalkádját röpítik az agyba és a test egyéb részei felé, az élvezet érzetét, erős érzelmeket és heves fiziológiai reakciókat produkálva.
A 12 (vagy 13 – a szám vitatott) agyideg közül öt munkában van, miközben csókolózunk: jönnek-mennek az információk a hőmérsékletről, a szagokról, a tapintásokról és a mozgásról az egész művelet során. Zsigerből felmegy a pulzus és a vérnyomás, a pupilla kitágul, a légzés mélyül, a racionális gondolkodás háttérbe szorul. Szóval teljesen rabul ejt bennünket.
Ha okosabbak nem is leszünk a csókolózástól, boldogabbak és oldottabbak mindenképpen. A csókolózás által felpörgetett vegyi koktélban ugyanis olyan anyagok is vannak, amelyek a stresszt, a motivációt és a szociális kötődést szabályozzák. A kutatások szerint a csókolózás csökkenti a kortizol nevű hormon szintjét, és ezáltal csökken a stressz is. A szerelmes csók pedig egyenesen az agy gyönyör- és jutalomközpontját stimulálja, ugyanúgy, mint a kábítószerek. Vagyis a szerelem egyfajta drog.
https://vitalmagazin.hu/vegigposztolt-valentin-nap/
