Hűtlen nők és férfiak már a történelmi korokban is léteztek, a jelenség örök. De vajon miértnem vagyunk képesek ellenállni a csábításnak? Talán a génekben vagy éppen a minket érőkörnyezeti hatásokban kell keresnünk a választ?
A férfiak esetében talán könnyebb magyarázatot adni a kérdésre, esetükben ugyanis biológiai és evolúciós okokra vezethető az vissza, hogy miért kacsintanak félre a kelleténél akár többször is. Ma már kutatások bizonyítják, hogy a tesztoszteron nevezetű férfihormon egyértelműen felelőssé tehető az erősebbik nem hűtlenségi kérdésében.
Egy csinos nőt meglátva azonnal beindul náluk a hormontermelés, ez pedig együtt jár egy rendkívül erős késztetéssel, mely arra sarkallja őket, hogy megszerezzék a kiszemelt „zsákmányt”.
Elsődleges céljuk az, hogy a lehető legtöbb esetben adják tovább DNS-üket, ezáltal
biztosítva azt, hogy génjeik tovább öröklődjenek. Gyakori, hogy sok nő csak legyint egy-egy megcsalásra, mondván a férfiak esetében a hűtlenség úgyis genetikailag kódolt. Ezt meghallva a férfiak pedig némi biztatást és megerősítést kapnak arról, hogy viselkedésük elfogadható. Elkeseredésre viszont semmi ok, hiszen a kutatók nemrég felfedeztek olyan hormonokat is amelyek kifejezetten a hűségért felelősek, ezek nem mások mint az oxitocin és a vazopresszin. Sokkal megbízhatóbbnak bizonyultak azok a férfiak, akiknek a szervezetében több vazopresszin termelődött, mint tesztoszteron.
De mi a helyzet velünk, nőkkel?
Egészen eltérő evolúciós cél hajtja a két nem képviselőit a párválasztást illetően. Míg az erősebbik nem képviselőiben erős a vadászösztön és elsődlegesen azt motiválja őket, hogy minél több helyen ott hagyják DNS-üket, addig a nők biztos partnerre vágynak. Olyan férfit keresnek, aki a lehető legalkalmasabb az utódok felnevelésére. Hűtlenségük éppen ezért pont erre vezethető vissza, vagy azért lépnek félre, mert nem érzik magukat biztonságban a már meglévő kapcsolatukban vagy éppen alkalmi partnerük tökéletesebb választásnak tűnik, például azért mert magasabb egzisztenciával rendelkezik. A férfiakat leginkább a szexuális
kalandvágy vezérli, esetükben a megcsalás inkább a fizikai kontaktusról szól, a gyengébbik nem esetében viszont a hűtlenség inkább érzelmi síkra terelődik. Arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy mi számít súlyosabb bűnnek, egy szexuális együttlét vagy éppen egy bontakozó szerelem. A hűtlenségről szóló genetikai nézetek természetesen nem kerülik el a nőket sem. Újabban olyan feltételezések láttak napvilágot mely szerint egy bizonyos hormon, az ún. ösztradiol kapcsolatba hozható azzal, hogy a vonzó nők miért váltogatják gyakrabban a párjukat. A vizsgálat szerint a magasabb ösztradiolszinttel rendelkező hölgyek sűrűbben kacérkodnak és kezdeményeznek futó viszonyokat már meglévő kapcsolatuk mellé. A hormon jelenlétének tipikus jegyei az alacsony csípő-derék arány, a vonzóbb arc és a teltebb keblek. Mivel a férfiak többsége kitüntetett figyelmet szentel ezeknek a tulajdonságoknak, így a gyengébbik nem képviselőinek van is kiből válogatni.
A félrelépések miértjét nem szabad mindössze egyetlen szemszögből vizsgálni. Nem elég csupán genetikai tényezőkkel magyarázni azt, hogy miért lett valaki hűtlen kapcsolatában. Az elmúlt mondjuk ötven évhez képest nagyon sokat változott a világunk. Sokkal nyitottabbá, szabadabbá vált, a tabuk megdőltek és ma már ritka az, hogy ha valamin megbotránkozunk.
Sokkal több ingernek vagyunk kitéve, mint azelőtt, ez pedig hatalmas veszélyforrás, főleg azoknak, akiknek nem stabil a kapcsolatuk. Elég mindössze egy óvatlan munkahelyi flört és máris borul minden. A világháló segítségével legyen szó bármiről, csak egy karnyújtásnyira van. A közösségi oldalak segítségével bármikor felkutathatjuk régi nagy szerelmünket, a társkereső oldalakon pedig ki- ki kedvére kalandozhat, a legcsábítóbb benne az, hogy mindezt teljesen anonim módon.
Azt azért nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy csakis abban az esetben kaphat helyet egy harmadik személy két ember viszonyában, ha valami eredendően nem működik jól a pár között. Legyen szó akármelyik nem képviselőjéről is, egyetlen fél sem fogja megkockáztatni a tiszteleten és a kölcsönös szereteten alapuló kapcsolatát holmi szerelmi légyottért. Sokan nem hisznek benne, pedig igaz, hogy egy párkapcsolat fenntartása komoly munkával jár. Minden egyes nap tenni kell érte. Megéri.
