„Minden nap adjunk hálát azért, amink van”, olvassuk sokszor a jó tanácsokat. De tegyük a szívünket a kezünkre: ez nem sikerül minden nap. De nem is kell így lennie s véletlenül se érezd magad rosszul amiatt, hogy nem a magazinok cikkei szerint éled az életed.
Az viszont tényleg remek dolog, ha időnként ránézünk az életünkre és a mókuskerékből kiszakadva megállunk egy picit. Sajnos vagy nem, de az ember evolúciós öröksége – ha nem így tett volna, még az ősközösségig sem jutott volna el –, hogy alapvetően a negatív-fenyegető dolgokat veszi észre először, szinte mindig a hiányállapotra figyel. Viszont ha a negatívitás kerül főleg tartóan a fókuszba, akkor a rossz idővel szenvedéssé növi ki magát, az jelentősen rontva az életminőséget.
Koncentráljunk az erősségekre
A gyengeségek fejlesztése csak az energiát veszi valódi eredmények nélkül, így az erősségekre koncentráljunk. Tehát inkább arra figyeljünk, amink megvan, még ha olyan természetesnek is vesszük a létezését.
Nagyon sok embert hallok panaszkodni, mert valahogyan semmi sem jó neki, semmivel sem elégedett. Nem állítom, hogy a huszonegyedik században olyan könnyű lenne megfelelni az elvárásoknak, elképesztően komplex és energiaigényes az a szereprendszer, aminek nap, mint nap meg kell felelni, ami tényleg elviheti (és el is viszi) a figyelmet. De mégis azt javaslom, hogy legalább heti egyszer vedd számba a jó dolgokat körülötted a társaddal, egy barátoddal, egy segítővel, de akár csak magadnak leírva egy papírra vagy hangosan kimondva.
Mindenkinek megjelennek kihívások, nehézségek, problémák az életében, de a jó dolgok tudatosítása reményt ad és energetizál.
S hogy számomra mit jelentenek a jó dolgok? Például amikor a gyerekeim örömmel fogadnak, vagy ha régen nem látott barát hív föl őszinte érdeklődéssel, ha én is adhattam valakinek valamit. De hálás vagyok azért is, hogy meg van mindkét kezem és lábam.
Heti egyszer szánd rá azt a kis időt s fedezd föl, hogy valójában milyen jó is az életed!
