Még egy-két évtizeddel ezelőtt is a legtöbb családban az este legtermészetesebb része volt, hogy a gyerekeknek esti mesét olvastak a szülők elalvás előtt. Az utóbbi időben sok családban ezt kiváltotta a mese nézés, ami több szempontból sem ugyanaz.
A gyerekeknek a felolvasott mese nagyon fontos. Fontos érzelmileg, mert erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, fontos a gyermeki fantázia alakulása miatt – szabadon szárnyalhat a képzeletük, – mellyel gondolatban, sokszor a szabad játékaik során, még továbbszőhetik a mesét. És ez még messze nem minden.
Az esti mese segít a nap eseményeit földolgozni, megemészteni, gyakran oldja a szorongásukat, sőt, akár segít megvigasztalni a gyermeket. Nem véletlenül vannak például a népmesékben az ismétlődő motívumok – melyekkel a belső képalkotást segítve a gyerekek maguk is átélik, ahogy sorra megküzdve az akadályokkal végül győz a jó.
Végül, de nem utolsó sorban a meseolvasás nagyon fontos a nyelvi fejlődés, a szókincsük tekintetében is. „Aki mindennap hall mesét, annak iskolába lépéskor a nyelvi fejlettsége másfél évvel előzheti meg azt, aki csak rendszertelenül hall – vagy pláne csak néz! – mesét. Márpedig a nyelvi fejlettség a gondolkodás alapja.” – hangsúlyozza Vekerdy Tamás. Azt hiszem ennél tömörebben, pontosabban, mint Vekerdy Tamás pszichológus tette, nemigen lehet megfogalmazni. De nemcsak a kicsik életében hangsúlyos a könyvek szerepe. Persze jó eséllyel épp az esti mesékkel alapozzuk meg, hogy szeressék és igényeljék a könyvolvasást később is.
„A legtöbb országra igaz, hogy azok a gyerekek, akiknél sok könyv van otthon, általában három évvel tovább tanulnak oktatási intézményben, amint akiknél nincsenek könyvek.” – állítják a kutatók.
Érdekes, nem? Nyilván, ahol vannak otthon könyvek, ott olvassák is őket. Így teljes az összefüggés. A könyvekre tehát ne úgy tekintsük, mint elavult tárgyakra, hanem mint kincsekre, melyek jó barátaink!
