A jógikus hagyomány a szent szavakat, mantrának nevezi. A mantra, az a szó, amely ismétlése révén védelmet biztosít. A mantra nem egy közönséges szó. Rendelkeznie kell azzal a minőséggel, amelyik a gyakorló tudatossági- és energiaszintjét emelni képes.
A mantrázást az elme fókuszálására, vagyis a meditációra használják, de kitűnően megnyitja az elmét az ászanázás, vagyis a jóga pózok fizikai gyakorlása előtt is. Jelentése a szanszkrit manasz („elme”) és a trájaté („felszabadítás”) szavak együttes jelentéséből érthető meg.
De nem is kell Indiáig zarándokolni
Minden vallásban megtalálható a mantrázás hagyománya, a kereszténységben például a mantrákat imáknak nevezik. Ez olyan, mint egy fonal, aminek a követése elvezet minket a belső önvalónkhoz. Energetizál, harmonizál és pozitív lökettel lát el, amennyiben valaki elsajátítja és gyakorolja ezt a több ezer éves
ezoterikus tudományt.
Egy vezető segítsége eleinte olyan, mint egy révész munkája, aki átvisz a folyó egyik partjáról a másikra, később már egyénileg is könnyebben véghezvihető, akár csendben, csak magunkban zengetve is azokat.
Bármilyen testtartás megfelelő, ami nincs negatív érzettel a gyakorlóra, de leginkább ülő pozícióban, kényelmesen, egyenes gerinccel elhelyezkedve érdemes mantrázni.
Fontos a szavak helyes kiejtése és a legfontosabb pedig az, hogy tiszta szívünkből higgyünk benne, hiszen ilyen formán akár újraprogramozhatjuk az elménk működését is. Akkor is működik, ha a szanszkrit szavakból egyet sem ismerünk. A mantrák pozitív rezgése ennek ellenére is átjön, hiszen az évezredek folyamán annyiszor kántálták már ezeket a szent szavakat, hogy nyomot hagyott az emberiség kollektív tudatában. Mivel a nyelv és a létünk ugyanabból a forrásból fakad, így a Teremtő Ige a visszatérés záloga is egyben. Másrészt pedig európaiként is képesek vagyunk élvezni más kontinensen élő nemzetek zenéjét, még ha jelentését nem is értjük, hiszen a vibráció utat tör magának.
Számos meditációra alkalmas mantra létezik
Ezek a mantrák természetüktől függően fejtik ki az áldásos hatásaikat, de legvégül minden kapu ugyanoda vezet.
Talán a legismertebb mantra az OHM mantra, amely az indiai evolúció elmélet szerint a világ keletkezésekor jött létre, azaz maga az ősrobbanás hangja.
Jelentése „az úgy legyen, rendben“, tehát rokon értelmű a keresztény „ámen” kifejezéssel. Ezzel szemben, amennyiben a világunk összes létező hangját rögzítenénk és ezeket egybegyúrnánk, akkor pontosan az OHM-hoz hasonló, folyamatos zengést kapnánk.
A jóga csoportos gyakorlása előtt és után is találkozhatunk az OHM zengetésével, amennyiben az oktató a tradicionális jóga órák elemeit követi, ezzel megnyitva és lezárva az elmét a fizikai gyakorlás során.
Az „A“ az alfa és az „M” az „ómega, a manifesztáció lehetőségének, folyamatának, a kezdetnek és a végnek az egységét is kifejezi. Az „A” hang a jelent szimbolizálja, az „U” a múltat és az „M” pedig a jövőt. Az AUM az OHM mantra kiejtése.
Magának az OHM jelének is szimbolikus jelentése van, így ha a tudatunkban látjuk magát a jelet, az is segít a mantrázóknak felvenni az anyagi világon túli jóság természetét és jobban elmélyedni abban. Minél tovább merítkezünk meg benne, annál jobban felveszi az elme annak a dimenziónak a tulajdonságait. Pont, mint a tűzbe mártott vas, ami eleinte hideg és kemény, de a tisztító tűz miatt izzani kezd, majd puhává és forróvá válik. A mantra lényege abban áll, hogy az elme egyik alapvető tulajdonságát aknázza ki. Mégpedig azt, hogy folyton mozog, mindig pörget valamilyen gondolatot. A gyakorlás során a mantra szinte járatot váj magának a tudatban. A memóriánk feltöltődik a mantrával, ennek eredményeképpen évről-évre egyre kevesebb zavaró gondolat merül fel a meditációban.
Maximovits Anett, hatha-, astanga-, vinyasa- és női jóga oktató írása
