Vajon mitől lesz egy kis sportolóból olimpiai dobogós, milyen lenyűgöző lépéseken keresztül jut el odáig, hogy a nyakába akasszák az érmet? Vele születetett képességek és készségek, a szorgalom, kitartás, genetikai, szociális és családi háttér? Ennek a folyamatnak egyik legfontosabb részét, a mozgástanulást fogjuk megnézni.
Fantasztikusan gyönyörű folyamat, ha végiggondoljuk, hogyan jut el egy bátortalan kisfiú élete első judo vagy kézilabdaedzésétől az olimpiai döntőig. A kisfiú elmegy élete első kézilabdaedzésére. Futás közbeni labdavezetési gyakorlat a feladat. Közben az edző kiabál – amit meg se hall –, futnak a társai is mellette, mögötte, nagy a zaj. Sokszor ejti el a labdát, megbotlik a saját lábában, elgurul a labda, rálép, elesik. Nem törődve ezzel szorgalmasan jár edzésre, hetente ötször. Telnek a hetek, hónapok. A labdavezetés már megy. Meghallja, ha az edző szól neki, látja az előtte futó társát és reagál az irányváltására, hogy ne ütközzenek össze. Majd a kisfiú már lassan a serdülő, majd az ifi fiú csapatban játszik irányítóként. Az edzéseken több támadó és védekező taktikát tanult meg. A meccseken az előre nem látható szituációkban is tud dönteni A-B-C ellenreakcióról tizedmásodperc alatt, miközben hallja a pálya széléről kiabáló edző utasítását is. Az első edzéstől idáig eltelt 8-10 év.
Mozgástanuláson értjük a mozgáskészségek kialakítását, finomítását, megszilárdítását, alkalmazását és megtartását.
A mozgástanulást 3 nagyobb szakaszra bonthatjuk
Durva mozgáskoordináció szakasza: a kezdő megismerkedik az új mozgással, majd eljut odáig, hogy a mozgást számára kedvező feltételek mellett végre tudja hajtani. Jellemzői: folyamatosság hiánya a mozgásban, sok oda nem illő cselekvést produkál. Gyakran beszédkényszerrel jár együtt, a mozgás hibajavítása mindig túlzott. Külső ingerre érzékeny, mindenfajta izgalmi helyzetben sikertelen a végrehajtás. Kombinációs készség-minimalizált, véletlenszerű sikeres végrehajtás.
Finomkoordináció létrejötte: itt a mozgásfázisok magasabb szintű kapcsolata figyelhető meg adott mozgásfeladat teljesítésében. Javul a mozgások végrehajtásában az állandóság, a mozgásszerkezeti hibák eltűnnek, edzettségnek megfelelően javuló energiagazdálkodás, gondolkodva tanulás jellemző, de már vannak automatizáció szintjén végzett mozgások. A mozgás folytonossága nagyjából összeáll.
Kreatív mozgáskoordináció: a megszilárdított finomkoordináció sikeres alkalmazkodása nehéz, szokatlan, változó feltételek mellett. Jellemzői: tökéletes mozgásprogram, mozgásszerkezeti hibák csak igen nagy fáradtság vagy izgalom hatására jönnek létre, a tanultakat versenyszituációban is célszerűen alkalmazza, a végrehajtás automatikus, optimális, gazdaságos energiafelhasználás, igen nagy tét esetén 15-30 százalékos teljesítményzuhanás, környezettől függetlenül hozza az eredményt.
Minden sportágban a mozgástanulás ezen a három, nehezen elkülöníthető szakaszon megy keresztül. Ahhoz hogy ez megtörténjen, a tehetség csak egy „kis” tényező. A nagyobb hangsúly a szorgalmon, kitartáson, támogató családi háttéren van. Ezek nélkül – vagy ha csak azért jár a kisfiú kézilabdázni (minden nap utálattal), mert valamelyik szülő azt csinálta – sosem fog kialakulni az a szint ahonnan már „csak egy” ugrás az olimpiai dobogó.
Pálos Attila okleveles testépítésfitnesz szakedző írása
