Ennek megértéséhez kicsit vissza kell mennünk az izmok energiatermeléséhez, valamint az aerob/anaerob fázis témájához. A tejsav nemhogy ellenség, hanem éppen, hogy plusz energiaforrás! Ennek kihasználására azonban „meg kell tanítani” a testünket. Elsődleges fontosságú az alap állóképesség fejlesztése.
Egészen a 2000-es évekig tartotta magát az az elmélet, hogy ez maga az izomláz, és ezért egyértelműen a tejsav tehető felelőssé. Mára azonban mindez megdőlt, az izomlázat az izomszövetekben keletkező mikrosérülések okozzák.
Az izmokban az ott tárolt, valamint a májból a vér által szállított glikogénből a szervezet glükózt állít elő, amit aztán munkavégzés (fizikai terhelés) során az izomsejtekben elégetve energiává alakít – egy ATP (adenozin-trifoszfát) nevű vegyület formájában. Mellette tejsav (laktát), valamint szén-dioxid és víz keletkezik. Ez utóbbi kettőt kilélegezzük. Amikor aerob jellegű mozgást végzünk (alacsony intenzitás) akkor mindez elegendő mennyiségű oxigén jelenlétében történik és a kis mennyiségű keletkező tejsavat az izomsejtek kiürítik, és a vér elszállítja. Anaerob terhelés esetén (nagy intenzitás, mint pl. tempós futás, intervall edzés, stb.) nincs elegendő oxigén jelen, ezért a sejtekben alkoholos erjedés indul, amit enzimek tejsavvá alakítanak.
Tejsav és izomláz Mivel a már említett anaerob terhelés során a nagy mennyiségű tejsavat nem tudja azonnal elszállítani a vér, az izomsejtek pHjának megváltozása – savasodás – izomfájdalmat, izomfáradtságot okoz („mintha ólomból lennének a lábaink”).
A Tejsav, mint energiaforrás Az anaerob fázisban felhalmozódó tejsavat a vér elszállítja a májba, ahol az újra glükózzá alakul (glükoneogenezis), ami aztán visszajut a sejtekhez, és ott elégve a már elmondott módon újra energia keletkezik.
Ez a folyamat az úgynevezett Coriciklus (nevét Carl Ferninand Coriról kapta, aki Nobel-díjat kapott ezért felfedezésért).
Az alap állóképességet alacsony intenzitású – tehát aerob fázisban – végzett munkával tudjuk elérni. Nem véletlen, hogy az úgynevezett téli alapozás során ez az egyik legfontosabb feladat.
Ahhoz, hogy a szervezetünk a lehető legjobban tudja kihasználni a laktát adta plusz energiaforrást, rá kell nevelnünk, szoktatnunk. Ennek módja pedig – a megfelelő alap állóképesség megléte esetén az aerob/ anaerob határ emelése, és erre az edzésrendbe szisztematikusan beiktatott magas intenzitású, megterhelő tréningek a legjobb eszközök. Ezek az intervall (résztávos) edzések, hegyi futások, de a kiegészítő sportágakban, például kerékpározásban, vagy akár úszásban is megvannak a lehetőségek, amikor elérhetjük azokat a szívfrekvencia-értékeket, hogy testünk már anaerob fázisban fog dolgozni.
Konklúzió! Ne féljünk a tejsavtól, inkább dolgozzunk azon, hogy a testünk a jobb teljesítmény érdekében a lehető leghatékonyabban használja ki ezt a plusz energiaforrást. Az izomláz kezelését pedig bízzuk a speciális krémekre, fürdőkre és persze a megfelelően beiktatott regeneráló edzésekre!
Dr. Csisztu Attila ironman és edző írása
