Képzeljünk el egy lelkes, életerős, húszas éveiben járó fiatal hölgyet, Zsuzsit, aki úgy döntött, leszámol addigi inaktív életmódjával és feleslegesnek ítélt zsírpárnáival. A hölgy napi 10-12 órát dolgozik egy multinál középvezetőként és a párkapcsolatában épp problémás időszak van, ami miatt folyamatosan feszült. Keres is egy szimpatikus edzőtermet és egy jóképű edzőt.
Zsuzsi papírra veti az edzéstervét, mely „a több jobb” elvére épül. Hétfő futás, kedd erősítés, szerda aerobik, majd ezek ismétlik egymást. Vasárnapra tervezett pihenőt, heti 6 edzéssel vág bele az életmódváltásba. És telnek a hetek, hónapok. A hölgy izomlázzal küzd hétről hétre, de azt mondták neki a barátai és edzője is, hogy csak a gyengék pihennek. Ő elhisz mindent, amit mondanak neki.
A stressz az élet sója
A sportolás, melyet örömmel végzünk, testünk számára stressz. Selye János orvos-kutató az 1930-as években írta le a stressz hatásait az emberi szervezetre. Ez alapján már tudjuk: létezik rossz és jó stressz is. Ahogyan Selye János is mondta: a stressz az élet sója. De a túl sok só nem egészséges, mint tudjuk. Testünk a sportolást – bármennyire tudjuk, hogy jó dolog és élvezzük – stresszként éli meg. Ehhez pedig alkalmazkodnia kell, amihez idő kell. Ha ez nem tud kialakulni, túl sok stressz ér minket, annak sajnos negatív következményei lesznek.
Zsuzsit, ha megnézzük, munkájában igen leterhelt. Magánéletéből is negatív impulzusok érik, plusz emellett heti sok órában edzés címen plusz stressznek teszi ki a szervezetét. Ennyit már nem fog tudni feldolgozni, kipihenni, adaptálódni, így kitartó munkával el fog jutni abba az állapotba, melyet túledzettségnek hívunk. Ennek eredménye az lesz, hogy Zsuzsi immunrendszere legyengül, a kezdeti teljesítménynövekedés stagnál vagy visszaesik, gyakran lesz beteg, rosszkedvű, enervált, edzőjével szemben ellenálló, flegma. Ezek mind jól értelmezhető tünetei a túledzettségnek.
A túledzettség egy tartósabb, edzettségi szinttől független, a fáradtságot, stresszhelyzetet, a szervezet kibillent összetett funkcionális rendszereit rövidebb távon regenerálni képtelen állapota a rendelkezésre álló pihenőidőben. Ez nem más, mint a szervezet gyorsan nem múló, teljes szabályozórendszereinek zavara, tartós teljesítménycsökkenés jelenlétében.
A túledzés egyéb okai lehetnek még a rengeteg edzésmunka mellett: fertőzés, egyoldalú és kalóriaszegény étrend, elégtelen alvás, hőségperiódusok, erős iskolai, munkahelyi elfoglaltság, bizalmatlanság az edzővel szemben.
A sporttudományban ennek két fajtáját különböztetjük meg, melyek az idegrendszerünk két működési állapotából fakadnak:
- Basedowoid túledzettség: szimpatikus idegrendszeri túlsúly (izgalmi állapot) váltja ki. Sok, nagy intenzitású gyorserőt igénylő sportágra jellemző. Fitnesz, crossfit, erőatlétika, rövid távú sprintszámok. Jellemzői: mozgáskedvetlenség, alvás- és testsúlyzavarok, nyugtalanság, permanens izgalmi állapot. Hasonlít a pajzsmirigy-túlműködés tüneteihez. Javítása: drasztikus terheléscsökkenés, tevékenységváltás, környezetváltozás.
- Addizonoid túledzettség: az idegrendszer paraszimpatikus irányba történő eltolódása jellemzi (gátló folyamatok). A rendkívüli fáradékonyság érzete folyamatos. Hasonlít a mellékvesekéreg elégtelen működése esetén tapasztaltakhoz. Hosszú állóképességi sportágakra jellemző (futás, úszás, kerékpár, stb.). Javítása: környezetváltozás, napfény, vitamin- és sópótlás, pszichikai módszerek a sportoló önbizalmának helyreállítására. Most már látjuk, hová vezet Zsuzsi nem jól megtervezett életmódváltása, a hirtelen nagy edzésmunka-ugrás és a jelen életéből eredő stresszforrások együttesen ellentétes irányba vitték el. Hogy kerülhetjük el ezt? Ne mi akarjuk feltalálni a spanyolviaszt. A sport hatalmas, összetett tudomány.
Keressünk fel egy jó edzőt és egy dietetikust, ha szeretnénk profi módon, eredménycentrikusan és élvezetesen belevágni az életmódváltásba
Pálos Attila okleveles testépítésfitnesz-szakedző írása
