Gyors helyzetfelismerés, analizálás, megértés és alkalmazkodás. Csakis arra koncentrál az ember, hogy meglássa a megoldási lehetőségeit. S míg ezzel van elfoglalva, nem tud beszűrődni a pánik, egyfajta objektív optimizmusba kerül.
Amikor elvesztettem az első rendes munkahelyemet, s ezzel az első rendes fizetésemet, szó szerint a padlón feküdtem a Nap utcai albérletemben és nem láttam a kiutat. Feküdtem és üres volt az agyam. Tudtam, hogy mekkora az az összeg, amiből kijövök havonta lakásbérlettel, rezsivel, étkezéssel, tömegközlekedéssel és az extrákkal. Alig fél éve költöztem el Gárdonyból és kezdtem meg a budapesti életem, máris összeomlott az egész.
Figyelembe kellett vennem a lehetőségeimet
Egyértelmű volt, hogy nem tudok egyedül élni saját albérletben, be kell társulnom másokhoz, ám akkoriban nem volt nagy az ismeretségem a városban. Tehát gondolatban felkészültem a nagyon kellemetlen eshetőségre: együtt lakni teljesen idegen emberekkel. Talán másoknak ez nem drámai, de én különösen szerettem a saját magam csendjét és rendszerét.
Ott és akkor azonban nem volt időm és kapacitásom pánikra, csendes krízis volt ez, az a fajta, amikor nem veszted szem elől a célt és hiszed, a zsigereidben érzed, hogy ki fogsz belőle jönni.
Végül aztán az élet valóban megoldotta a kérdést azzal, hogy egy otthoni barátnőm is készült Budapestre költözni, s együtt tudtunk bérelni egy lakást. Ha teret engedünk az életnek, ő teszi a dolgát, ez törvény! Ekkoriban tehát valóban megpróbált a sors, bár nem sejtettem, hogy a jövőben ennél sokkal drámaibb helyzetekkel is lesz még dolgom. Mégis, itt már érzékeltem – ha nem is tudatosan –, hogyan működöm én, ha előáll egy vészhelyzet. Huszonhat éves voltam ekkor.
Tudatos felelősségvállalás
A legjelentősebb felismerésem az volt, hogy teljesen egyedül vagyok. De nem negatívan mérlegeltem az erre való ráeszmélésem, éppen ellenkezőleg: egyedül vagyok, egyedül dönthetek, azt választom, amit csak szeretnék, ez tehát megnyugtató. Ma már tudom, hogy ezt hívják tudatos felelősségvállalásnak. Ez lenne tehát az egyik pillér, amikor pszichológiai rugalmasságról beszélünk. Ugyanis ennek megléte automatikusan hozza magával a nyugalmat és fókuszt.
Megváltoztak az életkörülményeim
Ebben az élethelyzetben azt is tudtam ugyanakkor, hogy bármilyen új pozíciót találjak is, a fizetésem mindenképp kevesebb lesz, mint az előző munkahelyemen volt. Ez újabb problémákat vetett fel, mert nagyban kellett szűrnöm az álláslehetőségeket, melyek viszont szintén erősen szűrtek engem és a készségeimet. Jelentősen kevesebb lett a bevételem ettől az évtől. 40 évesen visszatekintve elmondhatom, hogy a legszebb éveim következtek ezután!
