Ha ezt a cikket olvasod, valószínűleg elkaptad a futó „betegséget”. Soha nem gondoltad, hogy élvezni fogod a futást? De valahogy mégis megtörtént, és most már futó vagy, hiszen meg akarod érteni az anaerob és az aerob edzés közötti különbséget.
Ebben a cikkben a két edzés közötti különbséget részletezem, hogy jobban kijelölhesd edzés céljaidat.
Az induláshoz kezdjük egyszerűen
Az aerob és anaerob edzések középpontjában a következő tudomány áll: a testmozgáshoz a testnek le kell bontania a cukrot és glikogénné kell átalakítania, tehát energiává alakul, ami üzemanyagként felhasználható.
Amikor a testnek megfelelő oxigénellátása van ehhez a folyamathoz, azt aerob légzésnek nevezzük.
Ha nincs elegendő mennyiségű oxigén, például amikor egy 5 kilométeres táv végén beleteszed az összes energiád, azt anaerob légzésnek hívják.
Ezek mindegyike eltérő hatással van a testre!
Mi az aerob futás?
Aerob futás vagy légzés akkor fordul elő, ha a testben elegendő mennyiségű oxigén van – például amikor könnyed kilométereket futsz a barátaiddal. A test minden egyes belégzéskor hatékonyan használja fel az összes oxigént, amire szüksége van az izmok táplálásához, és kifújod azt, amire a testednek nincs szüksége.
Tudtad, hogy a 80 százalékos könnyű futás 23 százalékkal gyorsabbá tehet?
Amikor aerob módon futsz, izmaid elegendő oxigénhez jutnak ahhoz, hogy előállítsák az összes energiát, amelyre szükségük van a teljesítéshez.
Az aerob légzés melléktermékei a szén-dioxid és víz. Az aerob futás rendkívül fontos az edzések szempontjából, hiszen erősíti a testet, miközben felépül a keményebb edzések után.
Mi az anaerob futás?
Anaerob légzés akkor történik, ha nincs elegendő mennyiségű oxigén. Ebben az esetben az izmok nem rendelkeznek elegendő mennyiségű oxigénnel az igényelt energia előállításához. Ha anaerob módon futsz, az izmok elkezdik lebontani a cukrot, de ahelyett, hogy csak szén-dioxidot és vizet termelnének, túlzott mennyiségű laktátot is létrehoznak.
A laktát= tejsav. Intenzív erőfeszítés, mint például futás hatására, amikor hirtelen megnő a szervezet energiafelhasználása, a tejsav gyorsabban termelődik a szövetekben, mint ahogy lebomlik, ezáltal nő a tejsav koncentrációja. Oxigén hiányában a test nem tudja megtisztítani a laktát által létrehozott extra hidrogénionokat, és ez az, ami az égő érzést okozza.
Miért kell tudnom a különbségeket?
Ezen meghatározások megértése meg fogja menteni a versenyed:
Ha az edzés közepén vagy a verseny kezdetekor túl keményen futsz, akkor a test anaerob állapotba kerül, és tejsavat termel.
Ha egy verseny elején anaerob módon futsz, akkor nagyon hamar kimerülsz, és a tempó fenntartásának képessége veszélybe kerül. Az izmok laktát szintje megnő, és drámai módon le kell lassulnod, hogy a tested visszatérjen aerob állapotba. Küzdeni fogsz már a verseny elején. Ezt senki nem kívánja magának.
A maratoni futók számára kritikus fontosságú az aerob és az anaerob futás közötti különbség megtanulása!
Amit fontos megértened!
Minél gyorsabban futsz, annál több energiát fogyasztasz éppúgy, mint egy autó, amely az autópályán üzemanyagot éget. A maraton alatt a testednek a lehető legtöbb üzemanyagot kell megtakarítania; ha gyorsabban futsz, mint az aerob küszöb (az a pont, amelyen az aerob légzéssel történő futásról anaerob légzésre váltasz – azaz nagyobb intenzitással folytathatod az edzést), nagyon hamar kimeríted az üzemanyag-raktáradat, még mielőtt befejezed a versenyt.
Hogyan lehet megtanulni aerob módon futni?
Az anaerob és aerob sebesség megállapításának és érzésének megtanulása nagyon fontos készség!
A legegyszerűbb módja annak ellenőrzésére, hogy aerob módon futsz, az úgynevezett „beszédteszt” elvégzése:
Futás közben próbálj hangosan beszélni valakivel (vagy magaddal, ha egyedül vagy). Ha légzésnehézség nélkül el tudsz mondani egy részletesebb gondolatot, akkor aerob módon futsz. Ha csak egy rövid mondatot tudsz elmondani, és lélegzet után kell kapkodnod, túl keményen futsz – lassíts le!
Fésüs Veronika főszerkesztő, sportfejlesztési mentor írása
