A bizalom éppen annyira fontos tényezője az emberi kapcsolatoknak, mint ahogyan lélegzetvétel nélkül sincs élet sem. Manapság nehéz bizalomról beszélni a fogalom korábban megszokott formájában, hiszen e sorok írásakor legalábbis, nem igazán ajánlott és rendeletileg tiltott is az indokolatlan személyes érintkezés, márpedig a mély bizalom egyik pillére a személyesség.
A felelősebbje kikerüli a vele szembejövőt a járdán, nagy ívben előz a futókörön, tartja a távolságot a boltban. Nem sorolom a példákat, ezt valószínűleg mindenki éli.
Mindez senkinek sem könnyű, viszont az is biztos, hogy minden lehetséges módon ápolnunk és gondoznunk kell a – hangsúlyozottan – minőségi kapcsolatainkat. Az online nem az igazi – milyen furcsa így egy konferencia, egy megbeszélés, egy tárgyalás, egy beszélgetés a nagyszülőkkel –, ám mégiscsak örüljünk annak, hogy a technológia lehetővé teszi a kapcsolódást. Tehát az lesz egy érdekes és valószínűleg tanulságos időszak, hogy amikor elvileg már vége lesz a járványnak – tehát nem kell „félni” a másik embertől vírusügyileg –, vajon miképpen indul meg újra az egymáshoz való közeledés folyamata.
A fejünkben mikor és hogyan válik a közösen belakott tér újra biztonságossá? Mikor és hogyan múlik el a „gyanakvás” a másikkal szemben? Az biztos, hogy a (személyes) bizalmat újra kell építeni, ahhoz pedig mindenkinek – na jó, kivéve a szuperhősöket – egy picit le kell győznie önmagát.
Lippai Roland coaching szemléletű tanácsadó, amatőr maratonista írása
