Az év végéhez közeledve akarva-akaratlanul is számot vetünk az elmúlt esztendővel kapcsolatban. Rengeteg élmény van mögöttünk. Egyes céljaink megvalósultak, míg mások nem. Érdemes megállni egy picit és végiggondolni: mi az, amire emlékszem az elmúlt egy évből?
Ami megtörtént
Érdekes tapasztalásban volt részem az első negyed év végén. Hiányérzetem volt sok mindennel kapcsolatban. Úgy éreztem, mintha nem ott tartanék, ahova terveztem a létemet, állapotomat. Arra fókuszáltam, hogy mi az, ami hiányzik, így el is siklottam afelett, hogy mi mindent értem már el az első negyed évben. Például elvégeztem egy képzést, lefutottam egy újabb félmaratont és célt és hivatást találtam önmagam számára.
Hajlamosak vagyunk a hiányokra figyelni, miközben a vágyott érzések, az elért célok már lehet, hogy rég az indentitásunkat gazdagítják. Vizsgáljuk meg magunkat akár havonta: mik azok a dolgok, amiket elértünk az adott hónapban? Nincs nagy és kis siker: siker van. Veregessük meg a vállunkat, nevezzük bármilyen kicsinynek is az elért eredményt. Egyedül mi tudjuk, honnan indultunk és milyen erőfeszítésbe került elérni a vágyott megoldást.
Hála
Az emlékezés mellett a hála is fontos. A megélt események és helyzetek, miatt vagy az, aki. Az emberek, akik az utunkon kísérnek minket, okkal voltak és vannak az életünkben. Tükrök, tanítók, akik a létükkel megtanítják számunkra az éppen elvégzendő feladatot. Nehéz felismerni, hogy éppen egy-egy helyzet, vagy ember mit is akar tanítani.
A hála egy örömteli köszönetnyilvánítás, ahol a lelkünk pozitív rezdülése jó érzéssel tölt el bennünket. Elfogadjuk és megköszönjük a kapott „ajándékokat”. Fontos, hogy tudjunk elfogadni is, legyen szó kézzel fogható ajándékról vagy akár dicséretről.
Emlékek
Lehet, hogy nem minden emlékünk az örömről és boldogságról szól. Valamit talán felejtenénk, azonban ne felejtsük el, hogy a múlttal két dolgot tehetünk: elfogadjuk és tanulunk belőlük. Így a döntés – az, hogy hogyan viszonyulunk az emlékekhez – a mi kezünkben van.
Néhány éve egy cikk járt körbe, amiben összegyűjtötték, hogy mik azok a dolgok, amiket megbánnak az emberek a halálos ágyukon. Csak az elsőt idézem: bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, és nem azt, amit mások elvártak tőlem!
Minden nap tanulunk és a ma is tegnap lesz egyszer. Mire akarsz emlékezni belőle?
