Kapcsolatom a sporttal elég “későn” vette kezdetét, pontosan 12 éve, 2007-ben kezdődött a Jógával. A jógaoktatónknak is köszönhetően nagyon szerettem eljárni az órákra, heti 1 alkalommal, egészen 2011-ig, mivel akkor sajnos az oktatónk befejezte a tanításunkat, költözés miatt.
Ezután próbálkoztam Aerobic-kal, Zumba-val, Pilates-sel is, de valahogy azt éreztem, hogy igazán nem ezt szeretném csinálni. Valahol mindig éreztem, hogy a súlyzós sport lenne megfelelő számomra, arra vágyom.
Csornán elég kevés sajnos a lehetőség a sportolásra, nem nagyon tudtam válogatni. Jógát is próbáltam újra másik oktatóval, de nekem nagyon fontos volt a mozgáson túl, hogy a tanítómra fel tudjak nézni, hiteles legyen.
Gymstick, a szerelem mozgás
Még ez év szeptemberében hallottam egy (Csornán) újfajta sportról a Gymstick-ről. Mikor utána néztem az interneten, rögtön jött az érzés, hogy igen, ezt szeretném! A Gymstick fejleszti az izomzatot, egyensúlyt, javítja az állóképességet. És valóban rengeteget fejlődtem általa.
A súlyommal soha nem voltak problémáim, a 157 cm-es magasságomhoz 43-45 kg voltam. Egyébként jó evő vagyok, főleg az édesség frontján. Soha nem léptem át addig a 45 kg-ot, azonban a Gymstick edzésnek köszönhetően az évek során 49 kg lettem, ami az izomzatom fejlődése miatt történt.
A hangsúly a rendszerességen van
Sokszor előfordult, hogy hazaérve a munkából nem sok kedvem volt kimozdulni és edzésre menni, de ezt valahogy kötelezővé tettem magamnak, és tudtam, ha elmegyek, mindig nagyon örülök, hogy ott voltam, és végigcsináltam!
Közben a futás mindvégig motoszkált a fejemben, nagyon sokáig csak gondolati szinten. A biciklizés viszont mindig az életem része volt. Végigkísért minden sportom alatt, a férjemmel hét közben 1- 2 alkalommal 20-25 km-t, hétvégén 30 km-t tekertünk, ahogy időnk engedte, tavasztól őszig bezárólag. Persze volt, hogy maradtak ki hetek a biciklizésben, de a csoportos edzések akkor sem maradhattak el.
2015-ben munkahelyet kényszerültem váltani
És milyen fura is az élet, az új munkahelyemen egy folyosóra kerültem a céges “futó” csapat néhány tagjával, akikkel baráti kapcsolatot sikerült kialakítani, és nagy hatással voltak rám.
És végre 2016 áprilisában a 44. születésnapomon elkezdtem futni! Hát nem ment azért “zökkenőmentesen” a kezdés! A férjemmel kivonultunk a csornai sportpályára, hogy elkezdjem futó karrieremet. Nagy lendülettel nekifogtam életem első futásának, ami épphogy 400 méter lett! De szerencsére nem keseredtem el, szépen lassan haladtam a futással, 3 hónap múlva értem el a 4 km-t, ami az elején még nagy álomnak tűnt.
Valahogy az a késztetésem futás közben is, hogy növeljem a sebességem. Talán ebben nagy szerepe van annak is, hogy közben tagja lettem a céges futó csapatnak.
Nem állok meg!
Kezdetektől fogva a futásaim során a fő “szabályom” hogy soha nem állok meg, nem sétálok bele. Ha megállok, leállítom az órát, és kész, akkor annyit futottam. Ez rengeteget segít nekem kitartásban, az erőnlét fokozásában. Még a súlyzós edzések során, valamint a hétköznapjaimban is észreveszem.
A futás nagyon sokat segített nekem: általa bekerültem egy igazán jó, összetartó csapatba, valamint az önbizalmam is sokkal nagyobb lett, bátrabb lettem! Ugyanis legalább két hónapon keresztül autóval jártam ki a sportpályára, ahol (ha nem volt ott senki) futottam a köröket; nem mertem kimerészkedni az utcákra. Aztán egyszer csak elindultam otthonról, világosban futni a városban, ez számomra régebben lehetetlennek tűnt volna. Mint ahogy az is, hogy egy versenyen részt vegyek!
Ösztönözhetek másokat és magamat
A versenyeken sok tapasztalatot lehet begyűjteni, többek között az is bizonyossá vált, hogy mennyire erős tud lenni az ember ilyen helyzetekben. Egyik versenyen kétszer kellett futnom 1 napon belül 7 km felett, úgy hogy előtte éjszaka 2 órát tudtam aludni, annyira izgultam! De mindkét futásom jó eredménnyel sikerült, szinte hihetetlen volt számomra, hogy ennyire jól fogom bírni. Azóta a nyári csapatépítőn kiderült, hogy egyik kolléganőm miattam kezdett el futni, látta a Facebook-on a futásaimat, ami nagyon ösztönzően hatott rá, és végre Ő is csatlakozott a futók táborához.
Ami rám hat ösztönzően az egyrészt a céges csapatunk, valamint a Fuss Rábaköz csoport, ahol nemcsak azt látom, ki mennyit fut, hanem a nálam sokkal nagyobb futóknak az érzéseibe is betekinthetek, nekik is van, hogy nehezebb elindulni, hogy szenvedősre sikerül néha a futásuk, és van, hogy szárnyalnak, boldogok a futásaik által! Nagyon jó ezt látni, és többször előfordult már, hogy a posztok adtak egy „löketet” arra, hogy nekiinduljak aznap is a kilométereknek.
A sportolással kapcsolatban nagy bölcsességnek tartom, hogy soha nem késő elkezdeni! Valamint az ember képes túllépni a korlátain.
Facebook: https://www.facebook.com/zita.antal.1
Instagram: https://www.instagram.com/antalzita/
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez