Az áldozathibáztatás gyakran ártalmatlannak tűnő mondatokban, hétköznapi beszélgetésekben is megjelenik, valójában azonban nem ritka, és súlyos következményekkel járhat. November 25. a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja alkalmából az AVON Magyarország az Ökumenikus Segélyszervezet segítségével összegyűjtötte, mely mondatok utalhatnak áldozathibáztatásra, és ezek hogyan jelenhetnek meg nemcsak magánbeszélgetésekben, hanem társadalmi kontextusban egyaránt. Bár az áldozathibáztatás mögött gyakran nincs rossz szándék, hatása annál pusztítóbb – ezért fontos, hogy tudatosítsuk és felismerjük jeleit.
„De hát miért nem lépett ki abból a kapcsolatból?” Minek kellett egyedül odamennie?” Ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások gyakran hangozhatnak el a mindennapokban. Egy kávézóban beszélgető barátnőpárosnál, családi kirándulás közben, amikor a házaspár az autóban elemez egy hírt, vagy épp munkahelyi beszélgetés során, amikor kollégák próbálják „megérteni”, mi történhetett. Bár ártatlannak tűnhetnek, valójában ez áldozathibáztatás, ami egy rendkívül káros társadalmi jelenség része.
Áldozathibáztatásnak minősül az, amikor valaki az áldozatot (részben vagy egészben) felelőssé teszi a vele történt bántalmazásért, zaklatásért vagy erőszakért, ahelyett, hogy az elkövető felelősségét hangsúlyozná. Ez a hozzáállás azt sugallja, hogy az áldozat „Tehetett volna valamit”, „Megelőzhette volna”, vagy „Ő is hibás abban, ami történt”.
Az áldozathibáztatás megnehezíti az áldozatok gyógyulását, és gyakran akadályozza, hogy segítséget kérjenek vagy igazságot kapjanak.
A nők elleni erőszakról szóló közbeszédben még mindig gyakori az áldozathibáztatás. Nem mindig látványos formában – sokszor a mindennapi megjegyzésekben, kérdésekben és tanácsokban bújik meg. A Patent Egyesület számolt be arról a 2024-ben készült reprezentatív kutatásról, amely az Európai Alapjogi Ügynökség, az Eurostat és az EIGE megbízásából készült, ami azt mutatja, hogy míg az európai átlag 31,8%, a magyar nők több mint fele, 54,6%-a élt már bántalmazó kapcsolatban.[1]
„Én soha nem tennék ilyet!” Mégis, miért alakul ki áldozathibáztatás?
Az áldozathibáztatás mögött gyakran pszichológiai önvédelem áll. Azok az emberek, akik hibáztatják az áldozato(ka)t, így próbálják fenntartani azt az elképzelésüket, hogy dolgok csak azokkal történnek, akik „hibáztak vagy valamit rosszul csináltak.” Ezzel hamis biztonságérzetet előidézve. A társadalmi sztereotípiák és a kulturális minták is befolyásoló tényezők lehetnek, amelyek tovább erősíthetik a káros mintákat.
Az áldozathibáztatás tehát nem csak magánbeszélgetésekben, a két fal között történik, rejtőzködő üzemmódban
A hétköznapokban az áldozathibáztatás gyakran kisebb, látszólag ártalmatlan megnyilatkozásokban jelenik meg:
- „Minek szült neki gyereket?”
- „Miért nem kért segítséget?”
- „Miért nem öltözött visszafogottabban?”
- „Biztos félreértette.”
- „Túlreagálja a helyzetet.”
A fenti mondatok nyíltan bírálják az áldozat döntéseit, ahelyett, hogy az elkövető felelősségét kérnék számon. Az áldozathibáztatás gyakran rejtett formákban is megjelenik. Látszólag empatikus megnyilvánulásokban, amelyek mégis az áldozatra hárítják a felelősséget („Én nem akarom hibáztatni, de…”), vagy azt sugallják, hogy az áldozat hibája, hogy bántalmazás áldozata lett („Tanuljon belőle”).
Az áldozathibáztatás társadalmi szinten is tetten érhető, például amikor a médiában megkérdőjelezik az áldozatot, vizsgálják a viselkedését, vagy az elkövetőt kedvezőbb színben mutatják be.
Belső ellenség, avagy amikor a társadalmi üzenet önváddá válik
Az áldozathibáztatás egyik legszomorúbb formája a belső áldozathibáztatás, amikor az áldozat saját magát kezdi hibáztatni. Gyakran előfordul, hogy magukévá teszik a társadalmi üzeneteket, és például így gondolkodnak: „Túl naiv voltam” vagy „Nem kellett volna ennyire megbíznom benne”.
Mit tesz valójában az, aki áldozatot hibáztat?
Az áldozathibáztatás súlyos következményekkel jár. Fokozza a szégyenérzetet és a bűntudatot az áldozatban, csökkenti a segítségkérés esélyét, és megerősíti az áldozatot abban, hogy tette következmények nélkül maradhat. Aki áldozathibáztató magatartást gyakorol, az fenntartja a bántalmazást támogató társadalmi mintákat.
Az áldozatok segítése közös felelősségünk annak biztosításával, hogy olyan támogató és biztonságos környezet jöjjön létre, amely elősegíti a segítségkérés, a rehabilitáció és a hosszú távú felépülés feltételeit. Az AVON Magyarország és az Ökumenikus Segélyszervezet együttműködve dolgozik azon, hogy felhívja a figyelmet a nők elleni erőszak problémájára, és támogassa azokat a kezdeményezéseket, amelyek valódi segítséget nyújtanak az érintetteknek.
Van kitől segítséget kérni, és van kiút a bántalmazó kapcsolatból! Az Ökumenikus Segélyszervezet által üzemeltetett krízisambulanciák hiánypótló szolgáltatásai ingyenesek, előre egyeztetett időpontban és akár anonim módon is segítséget lehet kérni. A www.aszeretetnemart.hu honlapon megtalálható a krízisambulanciák elérhetősége. Jelenleg az Ökumenikus Segélyszervezet jogász, pszichológus és szociális munkás szakemberei személyes és online tanácsadás formájában is rendelkezésre állnak. Továbbá az AVON támogatásával létrejött, A szeretet nem árt elnevezésű Facebook és Instagram oldalakon is hasznos információkat találhatunk a témával kapcsolatban.
[1] https://eige.europa.eu/newsroom/news/one-three-women-eu-have-experienced-violence
