Nem kérdés, hogy a NAPI szintű testmozgás terápia. Ha pedig ADHD-vel élsz, akkor ez életet is menthet.
Most egyelőre ne menjünk bele a technikai kérdésekbe – hányszor érdemes edzeni egy héten és hasonló szakmai aspektusok elemzése –, mert azt mindannyian tudjuk, hogy ahány ága a fitnesznek, annyi féle iskolát és elméletet képvisel.
Sokkal érdekesebb, hogy melyek a mentálisan kihívást jelentő testmozgások és miért, ha ADHD-ról beszélünk? És itt jön a csavar! Éppen azok a típusú edzések, amelyek a legintenzívebben fejlesztenek stratégiákat arra, hogy a mindennapi élet könnyebb, gördülékenyebb legyen.
Az ADHD Attention Deficit Hyperactivity Disorder magyarul figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, mely egy neurológiai eredetű, veleszületett, vagy a fejlődés során kialakult rendellenesség. Tünet együttesébe a figyelemzavar, hiperaktivitás, feledékenység és a gyenge impulzuskontroll is bele tartozhat. Megmutatkozhat részképesség-zavarként vagy akár sajátos nevelési igényhez vezető súlyosságú szinteken is.
A futás
Amikor impulzivitásról beszélünk, egy hosszan tartó, monoton elfoglaltság iszonyú erőfeszítést, szinte lehetetlen vállalkozást jelent a biokémiai egyensúlyából kibillent agynak. A futás ezért a legtöbb esetben frusztrációt fog kiváltani a delikvensből, elmaradt sikerélménnyel és az élvezetes kikapcsolódás hiányának kombójával tarkítva azt. Ezért lehet KULCSFONTOSSÁGÚ a hozzáértő edző! A futás közismerten koncentrációra, mentális fegyelemre, hatékony légzéstechnikára, a pillanat megélésére nevel. Ez a lista pedig gyakorlatilag egy minőségi életvezetési stratégia gerince.
Koreografált mozgásformák
Az ADHD-val élő emberek egy képzeletbeli spektrumon való elhelyezése azt célozza, hogy egyértelművé váljon: ez a csomag komplex és a benne lévő tünetegyüttesek akár teljesen eltérőek is lehetnek.
Ezért amikor hiperaktivitásról beszélünk, az sokak esetében lehet markánsabb mentális, mint fizikai értelemben.. Amikor az agy nem tud fontossági sorrendet állítani reakciók, akciók, illetve érzések és gondolatok között, a koncentráció szinte kizárt. Így aztán nehéz összerendezni a beérkező ingereket. A szétszórtság tehát nem biztos, hogy a memória érintettségét jelenti.
Az viszont szinte biztos, hogy a koreografált órákon eltöltött idő nagyobb eséllyel vezet majd dührohamhoz, mint flow élményhez.
Ennek ellenére én több éven át hihetetlen erőfeszítések árán kitartóan próbáltam tánckoreográfiákat memorizálni. Ehhez azonban kellett egy elfogadó és toleráns közeg. Ez alapfeltétele a sikernek.
A tánc hozadéka egyértelműen a koncentrált figyelem és többcsatornás kommunikáció által fejlesztett priorizálási készségfejlesztés.
Önállóan rájön ugyanis az ember arra, hogy egy összetett munka esetén mely sorrend lesz a legegyszerűbb ahhoz, hogy megértse, memorizálja-rögzítse és vissza is tudja adni majd az új ismereteket (például én tükörből képtelen voltam memorizálni, de ha mellém vagy elém állt egy táncos, akkor egyből felfogtam, hogy mi az új mozgás sorrend).
Csapatjátékok
Csapatsport alkalmával ADHD-val élők esetében a mozgás – ha hiszed, ha nem – csupán másodlagos. Az izgalmas a csoportdinamika, a kommunikáció, a különböző felmerülő szituációk kezelése lesz.
Az emberi kapcsolatok kialakítása egy szervezett kereten belül további biztonságot képes adni egy bizonytalan – gyerekek esetében fejlődő – személyiségnek.
Gyakorlatilag leképezi mindazt, ami elvárt az edzésen kívüli életben is morálisan, értékrendet tekintve és emberséget számításba véve (és most egyúttal feltételezzük, hogy az edző jó pedagógus is, valamint klasszikus példakép a gyerekek, sportolók számára).
Azaz igaz a csapatsportok esetében is, hogy a megfelelő szakemberre van szükség ahhoz, hogy lássa és értse, ha egy ADHD-val diagnosztizált gyerek lassú, bizonytalan, zavart. Tudnia kell, hogy képes mindarra, mint a többiek, csak a sajátos impulzus kezelése és bejövő információk szűrésére használt folyamatai miatt neki többször és lehetőleg többféle módon kell átadni a játékkal kapcsolatos információkat.
A jó hír az, hogy ADHD-vel tapasztalati úton a leghatékonyabb, legkönnyebb és leglogikusabb tanulni. Ezért a sport és minden olyan tevékenység, melyet kézzel, de legalábbis fizikailag végzünk hatékonyan képes rögzülni hosszútávon.
Úgy is elképzelhetjük, mintha mi visszafelé tanulnánk a hagyományos módszerekhez képest. Muszáj azzal kezdeni, hogy csináljuk, hogy tapasztaljuk mindazt, amiről új ismeretet kell szereznünk. Miután pedig megtapasztaltuk, jöhet az elmélet, lehet utána olvasni a témának.
A neurotipikustól eltérő agy tehát nem feltétlen jelent hátrányt, sőt sok esetben kimagaslóan kreatív személyiség társul hozzá.
