Eleget pihenni, azt minőségi módon megtenni, az egészség egyik alappillére. De vajon lehetséges-e az alvást a környezet nélkül értelmezni, és irányelveket megfogalmazni egy nagyobb kép figyelembe vétele nélkül? Az alvási szokások ugyanis nemcsak családonként, hanem kultúránként is eltérőek.
A nyugati világban például az a jellemző, hogy egyszerre alszunk végig 7-9 órát. Ugyanakkor, ahol a szieszta szerves része az életnek, ott az alváspihenés is másképp alakul. Ázsiában, de egyébként itt Kairóban – ahol élek – is gyakran találkozni a két szakaszban eltöltött alvással, ahol késő éjjeltől reggelig, majd délutántól kora estig terjed a pihenés üteme. Mindennek oka egy fluidabb életvitel, ahol a szervezett életritmus kevésbé sürgető. A puha fekhelyek és drága matracok, az ergonomikus megoldások is csupán a népesség kis százalékának kiváltsága. Sokkal több ember hajtja fejét álomra a földön és használ általában valamilyen természetes anyagból készült alkalmatosságot, mint azt elsőre gondolnánk. Számos kultúrában számít átlagosnak az itthon megosztó együttalvás kérdésköre is. Nem csak gazdasági okokból alszanak együtt családok, hanem egyszerűen azért, mert számukra az az alapvetés, hogy megosztják a fekhelyeiket. Az alvás az ő esetükben közösségi alapokon nyugszik, ez adja a biztonságot és nyugalmat. Érzékelhető tehát, hogy a földrajzi helyzet és kultúra milyen sokban járul hozzá az alvásról való elképzelésekhez és gyakorlathoz.
A fontos közös momentum, hogy kialakul az alvás rituáléja.
Magyarországon, ahogy általában a nyugati kultúrában, a kisgyermekes családok életének központi kérdése az altatás. Úgy tartjuk, hogy a napirend elengedhetetlen a gyerekek számára. Ha altatni készülünk, annak van egy procedúrája, aminek része a megnyugtatás, lenyugvás, ellazulás, majd ezt követi az álomba ringatás felügyelete. Vannak, akik mesélnek a kicsiknek, vannak, akik énekelnek, mások szoptatás közben altatnak.
Aztán útközben, a felnőtté válásunk során…
Ezek a rituálék idővel változnak, az ember saját magára és az életmódjára szabja őket. Rossz esetben pedig teljesen el is felejti, hogy kihagyni a „rákészülés szakaszt” nem biztos, hogy jó ötlet. Mivel egyre nehezebb elérni a nyugodt, elcsendesült mentális és érzelmi állapotot, ez az egyik oka, hogy egyre több felnőtt küzd alvási problémákkal.
De mi is történik azokban a titokzatos órákban, amíg a testünk látszólag teljesen inaktív?
Az alvás regeneráció, része az életnek, és így az egészségnek is. Alvás alkalmával az agyunk feldolgozza a napi információkat és érzelmeket. Bizonyos hormonok alvás alkalmával kerülnek kiáramlásra. Immunrendszerünk is aktív és például gyulladások, illetve érzelmi traumák helyrehozásával foglalatoskodik. Amikor betegek vagyunk, az alvás konkrétan gyógyítja a testet. Az alvással töltött órák békességet és megnyugvást hoznak az elme számára. A mélyalvásban eltöltött időszak képes olyan pihentető lenni, mint a hosszabb ideig tartó mégis felszínes pihenés. Az alvás tehát egységet képez az ébren töltött állapottal együtt, hatékonyságának előfeltétele, hogy biztonságban és nyugodtan tölthessük el az erre szánt órákat.
Képzeljük csak el! Ha nem lenne az életünk ennyire elektromos alapú, ha a nappal és éjszaka természetes ciklusában élnénk ma is, biztosan átalakulna az alvási menetrendünk, hiszen újra illeszkedne az évszakok váltakozásához és a biológiai óránkhoz.
Nyugati, individualista kultúrákban az alábbi irányelveket követjük, amikor minőségi alvásról beszélünk:
- Friss, jól szellőztetett szoba, ami nincs túlfűtve télen sem.
- Lehetőleg nem része a berendezésnek TV, képernyő és a telefont is illik kitiltani az alváshoz használt helyiségből.
- 30-60 perccel alvás előtt már csak pihenés ajánlott, ne terheljük az agyat kütyükkel. Ha mégsem sikerül lecsendesíteni a gondolatainkat, olvasással segíthetjük a folyamatot.
- A vacsorát nem szerencsés közvetlenül lefekvés előtt elfogyasztani, sokkal jobb, ha már órákkal előbb megtörténhet az utolsó étkezés. Ezek csupán a legszükségesebb alapok. Még nem esett szó egy igazán jó időkeretben kivitelezett étrendről vagy a megfelelő légzésről sem, amelyek egyre népszerűbb komponensek a kultúránkban, ha egészségről beszélünk. Ugyanakkor Keleten, és például a jógafilozófiában is ezek a vetületek máig fennmaradtak, nem szorulnak újra felfedezésre és ismert elemei az emberi potenciál kiaknázásának.
Bárhol is éljünk tehát, a napi pihenés – akár szervezett, akár fluid módon történik – fontos a testi és mentális egészség szempontjából. Megéri egyre többet tanulmányozni önmagunkat, hogy kikísérletezhessük a számunkra legoptimálisabb pihenési feltételeket.
Csurgó Krisztina iskolai magatartás és wellbeing-vezető írása
