Az ember egyik legnagyobb stresszforrását az jelenti, ha elveszíti a kontrollt a folyamatok felett. Ha nincsen – vagy csak korlátozottan van – beleszólása az őt és szeretteit érintő történésekbe. Ha már nem tud, nem képes irányítani.
Tényleg csak kapkodjuk a fejünket, szélvész gyorsan történik minden. S bizonyos szempontból éppen ilyen sebességgel hullanak szét addig stabilnak hitt rendszerek, értékrendek, belső meggyőződések és emberi kapcsolatok is. Van, amit érdemes megmenteni, míg más dolgokat érdemes elengedni, hogy egy új minőség jöhessen létre. Az elmúlt hónapok-hetek sok mindent megmutattak az emberből és abból, amit felépített(ünk), de az előttünk álló időszak, ami biztosan kőkemény lesz, sok mindenre megtanít majd bennünket. Folyamatosan tanulunk egymásról, egymástól és leginkább önmagunkról. Erről az útról senki sem tud letérni. Egyetlen gramm kétségem sincsen afelől, hogy minderre emlékezni fogunk életünk végéig – ki ezért, ki azért. Sok emberrel beszéltem az elmúlt hetekben is, mindenkinek máshol jelentkeztek a fájdalompontjai. Merthogy fájdalompontjai mindenkinek vannak. Óriási erőt jelent, ha ezekről merünk őszintén beszélni. Majdnem mindegy ki ül veled szemben vagy melletted; a párod, a barátod, vagy akár egy coach.
Lényeg, hogy beszélj, érezz, rakd helyre magadban korunk egyik legnagyobb kihívását.
Érezni, aggódni, félni pedig nem tilos. Sőt, ezek az érzelmek valami fontosat, valami értékeset jeleznek. Egy olyan minőséget, ami képes reflektálni önmagára, felmérni az erősségeit, számba venni, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy megőrizze mentális egészségét ebben a nehéz időszakban is.
Lippai Roland coaching szemléletű tanácsadó, amatőr maratonista írása
