Nyáron mindenki szeret a kerti medencében mókázni, kivéve, ha megkínoznak a fertőtlenítőszerek. Van megoldás: a természetes úszómedence!
Amikor az 1980-as évek Ausztriájában megjelentek az első természetes úszómedencék, az emberek csak pislogtak, mint koi ponty a tóban. Ezek az úszómedencék ugyanis messzebbről úgy néznek ki, mint hatalmas kerti tavak, csakhogy közel sétálva kiderül, hogy a medrük, pontosabban a medencéjük rendesen kiépített, és emberi használatra tervezték őket. A vízminőségről viszont nem vegyszerek, hanem az úszásra kialakított rész melletti, alacsonyabb vízszintű területre ültetett vízinövények gondoskodnak. A medencéhez csak egy vízforgató szivattyút kell beszerelni, amely az úszórész vizét folyamatosan átpumpálja a növényekhez. Ezért nemcsak a kialakítása, hanem a fenntartása is olcsóbb a “vegyszeres” úszómedencénél. Aki fázósabb, az a természetes úszómedencét (vagy egy kisebb brűgölőmedence-részét) is elláthatja fűtéssel, mert a növények kibírják a 27 fokos vizet is. Télen sem kell leereszteni, csak rendszeresen tisztítani, leszedni a víz tetejéről a ráhullott leveleket, hogy ne induljon be az algásodás. Nyugat-Európában mintegy 20 ezer természetes úszómedence épült, közte több mint 100 a nagyközönség számára.
Áss neki!
A természetes úszómedence egyetlen hátránya, hogy nagy területet igényel a kialakítása. Az úszórész ugyanis legfeljebb 50 százaléka lehet a teljes területnek: a fennmaradó részen osztozik a növénnyel beültetett szűrőágy és esetleg még egy biológiai filterzóna a vízpumpa előtt: így valóban olyan vízminőséget lehet elérni, amely megfelel az EU-szabályoknak.
A biológiai rendszer működéséhez legalább 30-50 négyzetméteres vízfelülettel kell számolni, tehát akinek kételyei vannak, kezdje inkább egy kis csobbanóval, fűthető jacuzzival a fürdőtóépítést.
Ha viszont van bizalom és elgendő hely, az úszómedencénél kétszer nagyobb növényes szűrőággyal az egyik cég szerint optimális esetben még vízkeringető rendszerre sincs szükség. A kert geográfiájától, beültetettségétől függően a növényes zóna az úszómedencétől távolabb is létesíthető. A medencék alakja tetszőleges, lehet négyszögletes, kerek vagy vese alakú. A medencét a házhoz közel, de fáktól távol kell kialakítani. A vízfelület közelsége kellemesen hűti a házat.
Szigetelés nélkül elillan az élmény
Ha sikerült kiásni a medencét, muszáj szigetelni, hogy a rengeteg víz ne folyjon el. A talajminőségtől is függ, hogy mivel szigetelik a medencét. A természetes úszómedence azért nem kék, mert a fala és alja más anyagból készül. Vagy kikenik bentonitagyaggal, vagy kibélelik speciális fóliával: az EPDM ugyanúgy ellenáll a napsütés UV-sugárzásának, mint a PVC, de zimankós időben is rugalmas marad, tehát kisebb a kockázata annak, hogy kilyukad. Az említett bentonitagyag a fólia alá is kenhető (dupla védelem), de önmagában is használható, mert ragasztószerűen összeszárad a talajjal. Akár így, akár úgy szigeteltél, ha készen van, teríts el a medence alján nagyarasznyi (előzetesen átmosott!) kavicsréteget: ez ad otthont azoknak a jótékony baktériumoknak, amelyek segítenek a vízbe hullott levelek és más természetes eredetű szennyeződések lebontásában. A medence szélét érdemes kövekkel kirakni vagy más módon (például kezelt fával) burkolni, hogy tartósabb legyen. Lehet a medencét beton falazóelemekből is készíteni. Ez ugyan kevésbé környezetbarát választás, mivel a cementgyártás nem zöld folyamat.
A vízáramlás a lényege
A víznek állandóan keringenie kell az úszórész és a növényágy között. Vagyis amit kiszív a szivattyú innen, azt visszapumpálja oda. Esetleg érdemes még egy levegőztetőt is beépíteni a medence alján, ami fokozza a víz oxigéntartalmát és így fenntartja a víz élővilágát. Oxigén nélkül ugyanis a vízben elszaporodhatnak a kórokozók. Ha a költségvetés megengedi, egy kisebb vízesést is ki lehet alakítani levegőztetés céljából. Ezt napi 4-8 órában kell végezni: reggel és este a legnagyobb az oxigénigény.
A nyári hőségben akár napi 1 centiméterrel is csökkenhet a víz szintje a párolgás miatt, ezt pótolni kell, hogy a növényzet ne károsodjon. A fürdőtavat azonnal lehet használni, amint elkészült, de a természetes víztisztító biológiai egyensúly körülbelül 2-3 év alatt alakul ki.
A fürdőtó szűrőágyában megjelennek az apró vízi kétéltűek is. Akit ez zavar, az gondoljon arra, hogy a békák és gőték a legjobb bioindikátorok közé tartoznak, azaz a környezet minőségének jelzői: ha vígan élnek a fürdőtó mellett, akkor az embernek sem kell aggódnia a vízminőség miatt.
Ahol víz van, ott szúnyoglárvák is lehetnek, de számukat pont a brekik képesek csökkenteni. A gyerekek hálásak lesznek a fürdőtóért: nincs több piros szem, viszkető bőr a vízfertőtlenítő szerek miatt. Ők még a békáknak is örülni fognak! Egyvalamire kell csak őket megkérni: ne pisiljenek a vízbe, mert annak foszfortartalma fokozza az algásodást… (Ugyanebből az okból vigyázzunk, hogy ne mosódjon be növénytáp, például gyeptrágya se a vízbe.)
Milyen növényeket érdemes választani?
Minél több a növény, annál tisztább lesz a víz, és kevesebb az alga. A fokozatosan mélyülő növényágyhoz lehet talajhoz kötött és lebegő vízinövényeket is választani. A víz szélére sásfélék és szittyófélék ültethetők, továbbá káka, harmatkása, és a “nád”-ként ismert, buzogányos virágzatú keskenylevelű gyékény. A sekély részre kerülhet szívlevelű sellővirág (már a neve is szép), vízitorma, csetkáka, nyílfű, vízi menta, esetleg mocsári nefelejcs. A mélyebb részre kerülhetnek a lebegő és úszó növények, mint az oxigéntermelő hatású süllőhínár, a tócsagaz, a békaszőlő, illetve az úszó levélrózsáiról felismerhető sulyom, a nagy levelű moszatpáfrány, amelynek levelei erős napsütés hatására vörösesbarnára színeződnek. A természetes úszómedence ékessége lehet néhány tündérrózsa: gyökérzetük a víz alatt, leveleik és virágaik a tó felszínén úsznak. Fontos szerepet töltenek be a a víz tisztán tartásában mivel leveleikkel árnyékolják a vízfelszínt és így csökkentik a fényigényes algák szaporodását.
