Napjaink embere hihetetlenül gyorsan él. Olyan sebesség ez, amit az ember evolúciója, az agyának és az idegrendszerének fejlődése nem tud lekövetni. S tényleg nem tudja, ha hihetünk a neurológusoknak és a számos mentális és pszichés rendellenességet leíró statisztikának, akik-amelyek egyre gyakrabban vetik föl a változás „sebességét” és az ahhoz való valódi alkalmazkodás elégtelenségéből fakadó problémákat.
Millió dolog jelzi körülöttünk egyfajta sebességmérőként, hogy az emberiség tövig nyomta a gázpedált és egyelőre nem is igazán szándékozik lassítani, pedig megint ott jön egy éles kanyar – most éppen a Covid-19 képében jelent meg. Korunk embere gyorsan vált munkahelyet, társat, eszközöket, olykor akár értékrendet is.
Mennyire nem történik semmi
Az utóbbi pár évben gyakran megesett, hogy újra néztem egy-egy évtizedekkel korábban készített filmet. Olyanokat, amelyek gyerekkoromban nagyon szerettem. Igen, még a Rocky-t is. Szóval mindig érdekes élmény ilyenkor megtapasztalni, hogy ezek a filmek milyen lassúak, mennyire „nem történik bennük semmi” napjaink inger gazdag élete és elvárásrendszere szerint mérve. Tartok tőle, hogy nem meglepő módon egy mai húsz éves fiatal aludna egy nagyot, vagy sunyiban megnézne valami gyorsabbat a mobilján, ha beültetnénk mondjuk a Rocky elé. Nagyon örülök annak, hogy bizonyos keretek között (bár a bátrabbak tényleg mernek nagyot ugrani és kiköltöznek a hegy tetejére), van választási lehetőség és nem kell minden pillanatban kétszázzal robogni előre. Itt van az orrunk előtt egy lassabb élet, vagy hogy igazán fancy legyek: az a bizonyos slow life.
A lassabb élet sokféle dolgot jelenthet az ember számára
Egyeseknek a kevesebb munka, több magánélet, másoknak a több sport vagy a több énidő jelenti a szemléletváltást. Megint mások a közösségi média bűvkörével szállnak szembe és kikapcsolják a mobilt, míg neked akár a zero waste testesítheti meg a lassulást. Válthatunk kényszerek hatására is, de dönthetünk szabadon is nekünk megfelelően, testre szabottan is. Utóbbi a könnyebb és szerethetőbb út. Kezdd kicsiben, nyisd meg a lehetőségek előtt az utat, a többi magától alakul majd.
Olyan életmód ez, amiben mértéket lehet tartani, ami megőrzi a fizikai/mentális egészséged, és megengedi, hogy tényleg megéld az adott pillanatot, ami a trendi áramlatokkal szemben egyáltalán nem könnyű és nagyon sok gyakorlást igényel.
Lippai Roland coaching szemléletű tanácsadó, amatőr maratonista írása
