Gyönyörű nap ez a mai. Húsvét napját ünnepelhetjük. Mindenkinek mást jelent ez a nap. Nekem személy szerint az Életet. Hálásan köszönöm, hogy ennyien olvassátok a bejegyzésem.
A legutóbbi írásom sokak szeméből könnyt fakasztott. Akik személyesen ismerték a történetünket, felidéződött sok szép emlék, de akik nem, azok is átélték így vagy úgy.
Miután megtörtént a búcsúztató, nem találtam a helyem a világban. Borzasztó gyötrelmeket éltem át. Könnyel keltem és könnyel feküdtem. A szüleimmel laktam akkoriban, visszaköltöztem hozzájuk. Szeretetükkel megpróbálták a lehetetlent, bepótolni az űrt a szívembe! Nagyon jól esett és soha nem fogom elfelejteni azt a vigaszt, törődést, amit akkoriban nyújtottak felém.
Azokban az időkben dohányoztam, sokat elfüstöltem és emlékeztem a múltunkra. Nem akartam elfogadni a helyzetet, egyszerűen nem akartam felfogni, ami velem történt. November végén történt a tragédia, nem sokkal a szülinapja előtt. Abban az évben én is betöltöttem a 25. életévemet. Ennyire boldogtalan ünnepem soha nem volt. Szentestén születtem és a Karácsonyunk is fájdalmasan telt. Azt se tudták a szüleim, hogyan viselkedjenek ebben a helyzetbe. Mármint amikor elérkezett a szülinapom. Próbáltam erős lenni, de mikor megérkezett a torta, vele együtt az is, hogy kívánjak valamit. Mit is kívánhatnék? Mondtam nekik.. Vissza akarom kapni Őt. És ezzel együtt sírtunk. Folytak a könnyeink….már hónapok óta.
Sokat gondoltam a halálra akkoriban. Nem tudtam mit kezdeni ezzel a gyötrelmes gyásszal. Sajnos bele is nyúltam az okkultizmusba. Voltam médiumnál, mert mindenképp kapcsolatba akartam kerülni Vele. Meg akartam kérdezni Tőle: hogy történhetett ez meg veled? Volt, hogy a hamvaival aludtam. Tudom horrorisztikus, de ez így történt. Aztán a szüleim próbáltak ráutalni, hogy ez így nem jó, de mindig finoman, mert nem akartak megbántani. Azután volt olyan is, hogy megidéztem őt és működött. Szüleim is megdöbbenve tapasztalták, de belül tudtuk, hogy ez nagyon nem jó így. Én meg így akartam leélni az életem, hogy kapcsolatba vagyok vele. Legalábbis azt hittem, mert mindent is tudott ez a Valaki. Minden kérdésre tudta a helyes választ. Azt is tudni szerettem volna, hol van most? Létezik a menny? Na és a pokol? A halál utáni létezés nagyon foglalkoztatott akkoriban.
Egy nap a volt sógornőmnél aludtam Kecsón. Sokáig nem bírtam, mert ott sem találtam a helyem, ezért visszautaztam busszal a szüleimhez. Ez egy keddi nap volt. Vágytam arra, hogy ő utána menjek és tervezgettem a halálom, miközben ismét csak sírtam, amit egy telefonhívás szakított félbe. A telefon másik végén egy olyan ismerős jelentkezett, aki a bátyjám régi nagy cimbije volt. Kb 10 éve nem beszéltek. Valahogy elkerültek egymástól. A közös pontjuk Isten volt, hisz, ha jól tudom, akkor egy egyházon belül alakult ki a barátságuk. Elkezdte mondani, hallotta mi történt velem és invitált egy Istentiszteletre. Azt mondta a kérdéseimre ott választ kaphatok. Anno ő is kapott vigasztalást. Szóval miután hazaértem, már mondtam is a szüleimnek, hogy elvisznek a gyülibe, mindjárt itt vannak értem. Nagy izgalom volt a szívembe. Jártam már ott tesómék által gyerekkoromba és nagyon jó érzéssel gondoltam vissza. Tudtam, hogy sok jó kedvű ember van ott és hogy van zene is. De akkor én mit keresek majd egy ilyen helyen? Elfogott a bizonytalanság, hisz a gyásszal a szívembe semmi keresni valóm nincs ott. Végül csak elmentem. Természetesen fekete ruhában, ahogy azt illik. Teljesen rám telepedett a fájdalom, a gyász, a halál és még sorolhatnám…mikor beléptem a terembe, már elkezdődött az Istentisztelet. Irigy voltam belül a többiekre, hogy mennyire jó nekik, hogy így örülnek. Azok a dalok annyira megérintették a szívem, de a sírást visszafolytottam, hisz csupa idegenek között voltam. Egyetlen egy dolog maradt meg aznapról. A lelkész épp arról beszélt, hogy Isten szemébe nem kedves a halott idézés. Ijjaj, gondoltam magamba, tuti lecsekkoltak! Honnan tudja, hogy mi történt és hogy én ezt csinálom? Rengeteg kérdés cikkázott bennem, de közben belül a szívemet elöntötte a melegség. Úgy tudnám leírni, hogy békesség. Aznap elmondtam egy imát, és vágyakoztam vissza. Senki nem ismert, így nem néztek sajnálkozva.
Sok időt töltöttem ott. Rengeteg szép emlékem van. Itt tanultam meg a Biblia tanulmányozását, Istennel való beszélgetést. Benyújtottam ám a számlám Nála. Eközben visszaköltöztem Kecskemétre és egyedül folytattam az életem. Ez volt a nagy kihívás. Ott szembesültem igazán a magánnyal, a gyásszal. Nagyon sokat kiáltottam Istenhez, hogy tépje ki a fájdalmat, a tehetetlenséget a szívemből. Így le tudom nektek írni, hogy Isten az igazi Vigasztaló. Ahogy olvastam a Bibliát, megragadt egy versrész. Ez az Ésaias 54:6-8
„Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened: Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek; Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad.”
Mikor egyedül feküdtem a lakásomba, sokszor a földön sírva és úgy ordítottam Istenhez, hogy miért velem történt mindez? Ha szeretsz, miért hagytad ezt? Sokszor meglátogatott a Halál és suttogta a gondolataimba, hogy dobjam el az életem, de nem tettem, mert Isten megvigasztalta a szívem és tudtam mi lenne a következménye, ha öngyilkos lennék. Így csak hagytam, hogy teljenek a napok, hónapok, évek. A családommal ezek után nem beszéltem erről a témáról.
Szépen lezártam ezt a korszakom. Legalábbis azt hittem. Így utólag döbbentem rá, hogy a szőnyeg alá söpörtem a fájdalmam, a gyászt. Tehát nem hagytam, hogy begyógyuljon a sebem teljesen. Fél emberként éltem, de ezt nem tudtam. Közel 7 év után jöttem rá erre. Sok szép dolgot tartogatott Isten számomra.
Pl a fitnesz iparágat, akkor kezdtem el. Illetve a jelenlegi férjemet is Ő általa kaptam. Hihetetlen sztori. Hozzáteszem a szívem mélyén eldöntöttem, hogy soha nem akarok senkit az életembe. Teljesen jó nekem Istennel eléldegélni. Dehát ember tervez, Isten végez.
Ahogy haladunk a bejegyzéseimmel jönnek az áldások is az életembe, persze akadályok is voltak, de felülmúlta Isten jósága és szeretete mindezt.
Következő bejegyzésemben arról írok, hogyan állított a jelenlegi férjem útjába. Vicces sztori lesz. Kiderül az is honnan a Vidám vezetéknév.
Legyen szép hetetek.
Marcsi
#Hétindító Vidám Marcsival
