Elhamarkodott döntések

Ma Magyarországon minden második házasság válással végződik – évente több tízezren élik át ezt a traumát. A lélekgyógyászok szerint a válás a második legnagyobb krízis, ami érheti az embert. A legsúlyosabb az, amikor egy nagyon szeretett személyt ragad el tőlünk a halál. Mégis, mintha alábecsülnénk az elválás súlyát, mintha nem vennénk elég komolyan. Sem akkor, amikor felhők gyülekeznek házasságunk egén, de még meg lehetne menteni a közös életet, sem akkor, amikor meghozzuk a döntést és beadjuk a válókeresetet.

Imádjuk az illúziókat: bebeszéljük magunknak, hogy az a jó vagy kívánatos házasság, amelyben a lehető legkevesebb a konfliktus, kiegyensúlyozott a partnerek közötti viszony, ahol folyamatosan ugyanolyan szinten és formában szeretik egymást. Vagyis minden olyan, mint a mesében. Mindez a lehető legtávolabb van a valóságtól. Egy 15 ezer amerikai házaspárra kiterjedő vizsgálat során minden második megkérdezett azt vallotta, hogy soha nem érezte magát boldognak a házastársával. A kutatók általában egyetértenek abban, hogy a jogilag fennálló házasságok mintegy egyharmada kiürült házasság, ahol csak az együttélés keretei maradtak fenn, egyébként minimális a testi-lelki kapcsolat a felek között, bár nem feltétlenül veszekednek. De alig beszélnek egymással. A házasságok további 25 százaléka mondható jónak, és ugyanilyen arányban találhatók olyan a párok, akik saját elhatározásból vagy külső segítséggel képesek lennének arra, hogy megjavítsák kapcsolatukat.

A váláshoz vezető tipikus házassági problémák:

Megalapozatlan, túlzó elvárások és feltételezések a partnerrel és a házassággal kapcsolatban.
A partnereknek nagyon különböző elképzelésük van arról, hogy milyen szerepet, milyen feladatot töltenek be a házasságban.
A pénzügyi problémák két típusa: amikor nincs elég pénz, illetve amikor nem tudnak megegyezni a pénz elköltésének módjában.
Szegényes kommunikáció a partnerek között.
A rokonokkal kapcsolatos feszültségek, különösen, ha a házastárs anyagilag vagy érzelmileg függ a szüleitől.
Szexuális probléma: ezekről többnyire ki szokott derülni, hogy a háttérben sértettség, harag, ellenségeskedés van a másikkal szemben.
A gyerekek születése csaknem mindig a kapcsolat – legalábbis átmeneti – hanyatlását idézi elő, amire sajnos a házaspárok egyáltalán nincsenek felkészítve.
Túlságosan eltérő az érdeklődés, a baráti kör, ez nagyon komoly konfliktusok forrása lehet.
További általános problémák: féltékenység, kritizálás, uralkodás, függőség, a szeretet hiánya, önzés stb.

Mint minden emberi kapcsolatnak, a házasságnak is igen fontos része a kommunikáció. Természetesen nemcsak a nyíltan elhangzó mondatokat értjük ezen, hanem valamennyi üzenetet, ami a másikra, a kapcsolatra vonatkozik: és ebbe beleszámítanak az érzések, a gondolatok, a vágyak, a gesztusok. A házastársak – ha nem is beszélnek róla – csaknem mindig pontosan tisztában vannak azzal, hogy éppen milyen viszonyban vannak a másikkal. De nagyon sokszor abban a hitben élnek, hogy mindebből csak annyi látszik, mint amennyit ők ki akarnak mutatni. A valóság ezzel szemben az, hogy ha hosszabb ideig együtt élünk valakivel, szinte hihetetlen, milyen sokat elárul a másikról számunkra az a bizonyos hatodik érzék. Így fordulhat elő, hogy megérezzük, ha társunk ellenséges, agresszív gondolatokat forgat a fejében, de ez sokszor még bennünk sem válik tudatossá, csak valami nyomasztó érzés jelenik meg az agyunk leghátsó traktusában.

Kutatók megvizsgálták, milyen azonosságok és különbségek mutathatók ki a boldog és boldogtalan házaspárok kommunikációjában. Kiderült, hogy azok, akik alapvetően megértő, jó viszonyban vannak egymással – bár a legkülönbözőbb módon kommunikálnak –, valamilyen módon mindig kezelni tudják az ilyen kapcsolatban is elkerülhetetlen konfliktusokat. Ezzel szemben a rossz, boldogtalan házasságokban tipikus az alapvetően rossz kommunikáció. Ennek egyik legfontosabb eleme a másik folytonos kritizálása, ami rendszeresen személyes támadássá fokozódik. Erre a másik fél védekező álláspontot vesz fel, illetve ellentámadásba lendül, esetleg teljesen visszavonul. Tipikus, hogy konfliktusaik szinte sohasem oldódnak meg konstruktív módon, soha nem egyeznek meg, ehelyett az egyik nyer, a másik veszít, netán mindketten veszítenek.

A rossz házasságokat az esetek többségében a nők próbálják fenntartani és valamelyest javítani. Ãk azok, akik sokkal hamarabb megfogalmazzák valós kifogásaikat a partnerükkel szemben. A férfiak ezzel szemben tipikusan kerülik a negatív érzelmeket. Vagy lesöprik az asztalról a problémákat, vagy jó esetben racionális megoldást keresnek rá. Igen sokszor azonban visszavonulnak. Ez a – többnyire a kommunikáció megszüntetését is jelentő – magatartás általában nagyon irritálja a nőket. Természetüktől függően újabb konfliktust kezdeményeznek, ami azonban csaknem mindig megoldás nélkül véget ér.

Ezt követően a hanyatló házasságok tipikusan a lassú haldoklás állapotába kerülnek, amelyre kezdetben az ingerültség, a gyűlölet, majd egyre inkább a viszszavonulás jellemző. Ha az egyik fél – általában a férj – nagyon agresszív, ez a magatartás gyorsabban véget vet a kapcsolatnak, de hasonló következménnyel járhat az is, ha valamelyikük új partner miatt lép ki a kapcsolatból. Ennél tipikusabb, hogy hosszú ideig megmaradnak a csendes gyűlölködés állapotában, amiben már szinte semmilyen kontaktus nincs a házastársak között. Ebben a stádiumban már nem sok remény van arra, hogy külső segítség nélkül feloldják az elmérgesedett nézetkülönbségeket.

Pedig sokszor elég lenne, ha a pár mindkét tagja bevallaná saját gyengeségeit. Ez önmagában növeli a megértést, a közelséget, és az esetek jelentős részében képes kizökkenteni a kapcsolatot a rossz kerékvágásból.

A válás lélektanával foglalkozók szerint mindenkinek, aki a végleges szakítás gondolatát forgatja a fejében, ajánlatos feltenni és a maga számára megnyugtatóan megválaszolni a következő kérdéseket: