A sport edzi a testet, a lelket, és közben életforma is. Az élsportot sokan rajongásig tisztelik, mások embertelennek tartják. Hogyan hat az élsport saját magunk szeretetére, és az önelfogadásra?
Élsport és a megfelelési vágy
Ha élsportot űzöl, valamivel mindig versenyben vagy: az órával, a centiméterekkel, az ellenfelekkel, a saját testeddel és teljesítményeddel. És ebből nincs kiszállás.
Ahogy javulnak az eredményeid, úgy kapsz egyre újabb és komolyabb kihívásokat, egyre jobban feszegeted a határaidat. Egyre nagyobbak az elvárások.
Elvárják, vagy elvárod magadtól, hogy fejlődj. Elvárják, hogy a sikereid ellenére maradj ember. És a kudarcokat is szerintük úgy kell kezelned, mint egy félisten.
Még akkor is, ha csodálatos edzőid vannak, és emberségesen bánnak veled, motiválnak, a megfelelési vágy felerősödik benned.
Teljesen mindegy, hogy magadnak akarsz megfelelni, vagy az edzőnek, a csapatnak, a közönségnek, a családodnak, vagy csak az anyukádnak, az elvárások akarva akaratlanul a saját gátaddá válnak egy idő után.
Mert nem érezheted magad szabadnak. A megfelelés csak egy ideig lehet motorja a teljesítményednek, de biztos lehetsz benne, hogy érzelmi szabadság nélkül hamar elérkezik a teljesítményben is a plafon.
A plafon, amit nem tudsz áttörni, mert a megfelelési vágy mögött valójában már a félelem irányít.
Mi a siker?
Élsportolóként hajlamos lehetsz azt gondolni, ha sikerült felmutatnod valami nagy, vagy még nagyobb eredményt, amivel mások is elégedettek, az a siker.
Mivel a dobogó legfelső fokára csak egy ember állhat, ezért mindig van összehasonlítási alapod, hogy te hol tartasz a győzteshez képest.
A siker azonban nem egyenlő a győzelemmel.
Mert az előre felállított elvárások miatt csak azt vagy képes sikerként megélni, amiben megfeleltél, amit teljesítettél. Győzhetsz is úgy, hogy nem biztos, hogy azt sikerként éled meg.
Ehelyett sokkal hasznosabb, ha a kis győzelmek sorozatát tekinted sikernek. Mert abban mindig ott van a fejlődés, nem csak fizikai, de lelki értelemben is.
A kis győzelmek sorozata azt jelenti, hogy elképzelsz egy célt, amit kisebb lépésekre osztasz. És csak a következő kis lépés elérése érdekében teszel meg mindent. Ezzel közben haladsz a célod felé is. A nagy cél elérésének szándéka önmagában kevés. Sőt frusztráló és akadályozó lehet.
Igazából a siker a belső fejlődésed bizonyítéka.
Torzul-e a sportoló önmagáról alkotott képe a sport miatt?
Igen.
Mert minél jobban elmélyül a sportban, annál jobban hajlamos lehet a saját sportteljesítményét önmagával azonosítani.
„Ma jól ment az edzés, király vagyok!”
„Ez a verseny nagyon rosszul sikerült, tök béna voltam!”
És ez akkor is így van, ha az edző nem minősít, hanem pozitív eszközökkel motiválja a sportolót. Ezek után érdemes elképzelni, mit okoz a sportoló énképében az az edző, aki a sportolót lelkileg, és fizikailag bántalmazza!
Ami még nehezebbé teszi a helyzetet, hogy minden nap edzés van, hétvégén meccs, verseny, és ezeknek a pillanatoknak a sokasága rögzítésként hat az emberi agyban. Ugyanúgy működik, mint a reklám a tv-ben. Ha túl sokszor mondják el, végül elhisszük, hogy igaz.
Az élsport egyik alapköve a stabil énkép lenne. De pont ezek az akaratlan, vagy hozzá nem értésből fakadó tapasztalatok befolyásolják a sportoló énképét negatív irányba.
Ha élsportot űzöl, vagy űztél valaha, kérdezd meg magadtól, hogy mennyire szereted magad egy 0-10-es skálán?
Minél távolabb vagy a 10-es értéktől, annál inkább szükséged lenne a saját énképed megalapozására, az önszeretet megerősítésére, ami már nem a fizikai teljesítményedtől függ.
A stabil önszeretet elérése vajon mennyit lendít utána a fizikai teljesítményeden?
Mitől függ az önszeretet?
Két dologtól.
Az egyik a szeretteid, és a számodra fontos emberek rólad alkotott véleménye, támogató, vagy visszahúzó viselkedése.
A másik pedig a saját támogató, vagy önkorlátozó hiedelmeid magaddal kapcsolatban. Mert a hiedelmeink irányítják leginkább az életünket.
Mindkét dolog meghatározza a saját magadhoz, a környezetedhez való hozzáállásodat, és azt, hogy mennyire engedheted meg magadnak, hogy szeresd magad.
Szeretethetem –e magam, ha nem vagyok sikeres?
Elméletben igen. Gyakorlatban meg attól függ, hogy a környezetemtől mikor és hogyan kaptam meg a szeretetet (csak a teljesítményemért, vagy önmagamért is), és miért tudtam magam korábban is szeretni.
Ráadásul a sikerek üzemanyagot és erőt adnak nehéz helyzetekben.
Ami még torzítást okozhat, ha:
- A siker csak akkor számít annak, ha mások is annak tekintik.
- A sikert hajlamosak vagyunk az élet egy-egy részterületén keresni. Miközben az élet más területein nem vesszük észre, hogy valójában ott mennyire sikeresek vagyunk.
Az élet minden területén sikeresnek lenni igazából lehetetlen. Az egy kihívások nélküli állapotot eredményezne, és nem lenne hova fejlődni.
Ebből az is következik, hogy a legtöbbször nem vagyunk az életünk minden területén sikeresek. A kérdés az, hogy hova helyezzük a fókuszt?
Ha állandóan a sikertelenségre figyelsz, nem csak boldogtalanná válsz, de hosszú távon nem is tudod annyira szeretni magad. Míg ha észreveszed a kudarcok mellett a sikereid is, és azokra fókuszálsz, nemcsak az életed lesz nyugodtabb, és boldogabb, de az önszeretet is sokkal jobban fog menni. Ami aztán visszahat a fizikai és lelki teljesítőképességre is.
Hogyan lehet kijönni abból a csapdából, hogy túl nagy teljesítményt vársz el magadtól?
- Hidd el magadnak, hogy minden egyes lépés, amit azért teszel, hogy elérd a célod, előbb-utóbb sikerre fog vezetni. Az se baj, ha az adott helyzetben éppen nem érted el a várt eredményt, ettől még el fogsz jutni a célodig. Vagyis fókuszváltásra van szükség: a nagy cél helyett a kis lépéseket figyelni.
- Fel kell dolgozni azokat a helyzeteket, amiket kudarcként éltél meg, amikor egy-egy teljesítményt hiába vártál el magadtól. Mert minden ilyen esemény negatív megerősítéssé válhat („Nem vagyok elég jó”, „Nem vagyok szerethető”). Ebből nem szabad kihagyni a negatív események következményeit sem. Például az edző döntését, hogy nem kerültél be a keretbe, kezdőcsapatba, stb.
- A céljaid szedd kis lépésekre, és csak a következő lépésre fókuszálj!
- Le kell, hogy pattanjon rólad minden negatív kritika, haszontalan megjegyzés.
- Fogalmazd meg tűpontosan a célod, hogy mit akarsz elérni!
- Minden egyes edzésen, versenyen tudatosan találd meg azt, ami az adott napon jól ment.
- Az önszeretet nem a következménye a jó teljesítménynek, hanem a hajtóereje. Azaz: nem a jó teljesítménytől fogom jobban szeretni magam, hanem attól lesz egyre jobb a teljesítményem, hogy egyre jobban képes vagyok szeretni és elfogadni magam.
- Tudatosan keress olyan érzelmi állapotot, amikor tele voltál önszeretettel, és ezt éld át újra, és újra. Ezt fejleszd olyan szintre, hogy olyan automatikusan menjen, mint a bemelegítés.
- Amennyiben egy rosszabb teljesítmény során beugaranak a régi reflexek, és elkezded magad hibáztatni, mindig keresd meg az okát is! Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mi a legrosszabb az adott helyzetben? Mitől félsz leginkább? A feltörő érzéseket, élményeket kezeld bármilyen stresszoldó technikával, például EFT-vel.
Szerző: Takács Péter, Családban utazunk
