30-40-50 évvel ezelőtt igen elterjedt volt a fehér vagy fekete, egészséges gyümölcsöt termő szederfa. Sok helyen eperfának hívják, de gyakorlatilag mindegy, melyik elnevezést használjuk.
A szederfa hihetetlenül igénytelen, és hatalmas terméshozamot produkál, lédús gyümölcsei nyár elejétől több héten át érnek. Dús lombkoronája tökéletes árnyékot vet, és ez bizony jól jön a nagy melegben. Alig néhány évtizede szinte minden vidéki portán volt legalább egy, de inkább több szederfa.
Nyersen is fogyasztható, de a leszedett gyümölcsöt néhány órán belül fel kell használni, mert hamar elveszíti friss zamatát.
A fehér eper csak a lehullása előtt közvetlenül élvezhető. Éretlenül kesernyés, megérve viszont mézédes. A fekete epernek magasabb a savtartalma, kevésbé éretten is fogyasztható, ekkor üdítően savanykás, megérve pikánsan édeskés, jellegzetesen erdei gyümölcs ízű, a szederhez hasonló. Festékanyaga a nyelvet és kezet is befogja, szinte eltávolíthatatlan foltot hagy a ruhában.
Befőttként, vagy mélyhűtve tárolható, gyümölcslevek, mártás, lekvár, szörp, turmix, jégkrém készíthető mindkét változatból. A fehér eperfa termése pálinka és aszalványkészítésre, a fekete eperfáé gyümölcsborkészítésre is alkalmas.
Mindkét változatot kedvelik egyes madarak (pl, libák, kacsák, galambok) és a kutyák. Utóbbiaknál korlátozni kell a fogyasztott mennyiséget, mert hajlamosak több maréknyit is a földről felenni, ez emésztési problémát okozhat, a túl sok cukor sem tesz jót nekik.
Ti mikor ettetek utoljára faepret? 🙂
Forrás: wikipedia
