A futás az életem részévé vált szép lassan, észrevétlenül. Nem akartam lefogyni, nem menekültem valami elől, hogy hátha a futás megoldja a problémámat. Mindig is szerettem futni, mindig van valami apró kis dolog, ami éppen az aznapi futásomhoz kell, hogy elinduljak, hogy felvegyem a futócipőm és kizárva a külvilágot rójam a köröket. Már iskolás éveim alatt is a testnevelés órát azért vártam, hogy fussak.
Aztán egy időre hátat fordítottam a futásnak
Mígnem 2014-ben ismét elkezdtem. Emlékszem az első 400 métert, alig bírtam lefutni. Többször meg is álltam, ugyanakkor izomlázam volt és mindenem fájt. Ismét meg kellett tanulnom futni. Fel is adhattam volna, de nem tettem! Viszont sokan mégis itt adják fel… Jönnek az ürügyek, a ” nem érek rá “kifogások. Ugyan már! Mindenre van idő, ha igazán akarod azt. Emlékszem, amikor elértem az 5 kilométert, azt hittem ennyi, többre soha nem leszek képes. De nem adtam fel, játszadoztam, feszegettem a határaimat, kíváncsi voltam, mire vagyok képes.
Nem menekültem semmi elől! Magamért csináltam.
Sikerült! Tovább tudtam lépni, azaz futni! Azt vettem észre, hogy visz a lábam tovább, már jó időn belül sikerült a 10 kilométert lefutnom. Három év munkája beérett és következett egy újabb kihívás, ami igazán felméri, mire vagyok képes.
Boldog voltam! Tudtam, hogy volt és van értelme annak, amit csinálok. Van akaraterőm, kitartásom, nem adok fel dolgokat, küzdök a végsőkig és mindezt vállalom.
A futással együtt megtanultam hinni és bízni önmagamban
A futás megtanított szeretni önmagamat, a testemet. Nem azért mert tökéletes, hanem azért, mert rávezetett arra, mire is képes. Mondhatnám azt is, hogy a futás olyan, mint az élet. Ha futok, nem nézek hátra, ha hátra fordulnék, elesnék, éppen ezért a futással is csak előre nézhetek.
Mit adott a futás?
Türelmet, energiát, akaraterőt és kitartást, és ami talán a legfontosabb, hogy hogyan álljak hozzá dolgokhoz!
Facebook: https://www.facebook.com/
Instagram: https://www.instagram.com/
OLVASD EL MÁS SIKERTÖRTÉNETÉT IS
