Ahol összeér a fitnesz, a pszichológia és pedagógia, ott igazán van mit mesélni a generációkon átívelő elhízásról, rossz étkezési mintázatokról. Ennek a furcsa hármasnak nem csak szakmailag, hanem személyesen is élem a valóságát.
S bár azt is tudni illik, hogy némely mélységek már profi terapeuták szakértelmét kívánják, mégis van egy közérthető szint, ahol akár önállóan is lehetséges lépéseket tenni egy összeszedettebb életmód érdekében.
2020-ban értelmezni az étkezéseinkkel kapcsolatos mintázatokat – amiket rossznak, negatívnak, károsnak titulálunk – látszólag egészen mást jelent, mintha visszaugranánk az időben akár csak tíz évet is.
Az okostelefonok mára kiszorították a TV-t az otthonokból, legalábbis ami a képernyő előtt töltött idővel kapcsolatos elképzeléseinket illeti. A valóságban ez úgy néz ki, hogy a mobilja nélkül már szinte senki nem megy el még a mosdóba sem. Csupán ez az egyetlen egy vetület felülírt mindent az étkezési szokásainkban.
Üzeneteiket olvasó szülők, kijelzőn pötyögő gyerekek
A nap 24 órájában online elérhető emberek vannak mindenhol, akik étkezés közben is képernyő előtt vannak, és teljesen tudattalanul, autopilótára kapcsolva fogyasztanak. A közelmúltban még arról volt szó, hogy TV-nézés közben enni olyan, mintha átkapcsolnánk az agyat egy olyan üzemmódba, ahol sem a mennyiség, sem a minőség nem áll kontroll alatt és ráadásul ezzel egy olyan étkezéssel kapcsolatos szokást, mintát adunk át a gyerekeinknek, amit csak nagyon nehezen tudnak majd felülírni. Ma már szinte elvétve látunk ebédlőasztalnál együtt étkező családokat. Olyan családokat, ahol a mobiltelefon nincs jelen egy közös ebédnél. Aki képes a sorok között olvasni, máris rájöhetett, hogy nem a telefonról van itt szó. Ahogy 15 évvel ezelőtt sem a televízió volt a probléma. Nem is a jó szokások-rossz szokások párosról kellene beszélni vagy arról, hogyan lehet a szokásainkat megváltoztatni. Mindezek ugyanis egy számjegyre redukálva végül egy kérdéskörhöz vezetnek el majd:
Tudatosan tenni azt, amit épp teszünk
Ha a mi szüleink főleg szokások, elvárások, rutinok mentén élték az életüket – azaz kevésbé tudatosan és főleg az ő saját szüleik mintáit követve –, akkor a létező összes kommunikációs csatornán ezt a fajta működési elvet közvetítették számunkra, akár tisztában voltak ezzel, akár nem. Ha nem tanítottak meg minket arra, hogyan kezeljük az érzelmeinket, a mentális jelenlétünket, a testünket egy optimális egészség elérése érdekében, akkor mi azt csakis a vakszerencsének, illetve egy tudatos önfejlesztés felé fordulásnak köszönhetően fedezhetjük fel. Itt tehát nem csupán a látható rossz mintákról van szó, vagy arról, hogy mi grillezünk-e olajban sütés helyett, hanem a tudatosság meglétéről vagy annak teljes hiányáról.
Miért csináljuk azt, amit csinálunk?
Maradjunk az olajban sütés példánál: mondjuk én azt láttam otthon, hogy a mi családunk olajban sütötte a szalma krumplit vasárnap, de én már tudok róla, hogy éppenséggel vehetnék olaj nélküli légkeveréses sütőt is. Meg is veszem. De az impulzuskontroll-zavarommal nem kezdtem még semmit.
Tehát a mennyiséget továbbra sem nem fogom tudni kontrollálni. A problémám megmaradt. Az új sütőm pedig nagyon szép, csak éppen mégsem fogyok, ahogy azt elterveztem.
Vagy tegyük fel, hogy én törekszem a gyerekeimnek modern és a jelenlegi elképzelések szerinti egészséges ételeket adni, ugyanakkor én még nem tisztáztam magamban egy sor dolgot, mert eddig inkább besöpörtem a szőnyeg alá azokat. Bármikor, ha éppen érzelmi kibillenés miatt eszek és végre lazítok egy kis csokival, egy hatalmas ellentmondást jelenitek meg a gyerekeim számára. Ezt ők nem csak látják a szemükkel, de érzik is, hiszen lekövetik a bennem lévő stresszt. Átadom számukra a bennem élő zűrzavart és minden erőfeszítésem ellenére kamaszként lopva fogják enni a csokit a szobájukban. Pedig a lakásban csak egészséges étel van.
Az elhízás/túlevés/koplalás/sanyargató diéták ellen tehát leginkább az önismeret fejlesztésével lehetne tenni, hiszen amíg egy valamit mondunk és egy másik dolgot teszünk, addig benne maradunk abban az örvényben, amibe nagyon könnyen beleránthatjuk a következő generációt is.
Csakis ezek után következhet egy megfelelő étrend bevezetése. Egy étrend, ami illeszkedik ahhoz, ahogyan élünk. Olyan étrendről van szó, ami a családunk számára is megfelelő, az időbeosztásunkkal és fizikai aktivitásunkkal is harmóniában megtartható, ésszerű és élvezetes. Mert az ételt szabad élvezni!
