A rohanó életstílus hajlamosít a krónikus folyadékhiányra. Gyakran észrevétlen borul fel az egyensúly, csak a kellemetlen tünetek jelzik a gondot. Pedig nem lehet ok panaszra: a szomjoltáshoz van miből választani. Sőt talán zavarba ejtően bőséges is a kínálat.
A folyadékbevitel egyszerű, túlnyomórészt egészséges és manapság divatos formája a különféle ásványvizek fogyasztása. Magyarország gyógy- és ásványvíz-nagyhatalom, széles a kínálat. Az ásvány- és a gyógyvizek között az oldott ásványi anyag mennyisége szerint lehet különbséget tenni. A gyógyvizeket mint ahogyan a nevük is jelzi gyógyszerként, kúraszerűen kell inni. A bennük dúsabban előforduló anyagok megváltoztatják a szervezet ásványianyag-összetételét, megszüntetik az esetleges hiányokat. Összetételük szerint befolyásolják a sejtek tevékenységét, rendezik a kóros anyagcserét, visszaállítják a szervezet felborult savbázis egyensúlyát, a lúgos kémhatásúak a fertőzésekkel szembeni ellenálló képességet fokozzák.
Az ásványvizek egy részének oldott ásványianyag-tartalma kevesebb, mint 1000 mg/l. Ezek korlátlanul fogyaszthatók, nem borítják fel a szervezet ásványianyag-háztartását. Az 1000 mg/l oldottanyag-tartalomnál dúsabb ásványvizek állandó fogyasztása azonban már óvatosságot kíván. Az alkotórészek mennyiségéről a palack címkéje ad felvilágosítást, bár sajnos ezeken olykor nem minden összetevőt tüntetnek fel.
Az egyszerű ásványvizekben kevés oldott só van, napi fogyasztásra valók, testhőmérsékleten fogyasztva a gyomorban görcsoldó hatásúak. Napi egy-másfél liter víz elfogyasztása a vizeletkiválasztást és a húgyutak átöblítését is segíti. Oldott ásványianyag-tartalmuk legfeljebb 500-1000 mg/liter.
A természetes szénsavas ásványvizekben a szénsav rendkívül finom eloszlásban van, a szénsavbuborékok egyformák, egyenletesen szabadulnak fel. A szénsavas ásványvíz étvágyjavító, a gyomor tevékenységét fokozza. Lázas beteg étvágytalanságát kedvezően befolyásolja étkezés előtt és közben egy-két dl ásványvíz kortyolgatása. A széndioxiddal mesterségesen telített vízből a gáz gyorsan távozik, a buborékok nagyok, nem egyformák. Az ilyen ital kellemetlen, feszülő érzést okozhat a gyomorban.
Az alkalikus vizek nátrium- és káliumtartalma magas, a nátrium-hidrokarbonát a gyomorba kerülve semlegesíti a gyomorsavat. Az alkalikus víz fogyasztása után csökken a vércukorszint, fokozódik a vizelet húgysavoldó képessége, ivókúra során például enyhül a csalánkiütés. A földes, meszes vizekben a kalciumtartalom magas. A szervezetben kb. 1 kg kalcium van, amely egy százalék kivételével a csontrendszer alkotórésze. A fejlődő szervezet fokozott mészszükségletét az anya csontrendszeréből fedezi a terhesség és szoptatás ideje alatt. Ha nem kielégítő a kalciumbevitel, akkor csökken a csontok és a fogak mésztartalma, ami csontritkulást, fogromlást okozhat. A napi kalciumszükséglet 1-1,5 g. A szervezetbe kerülő kalcium csak akkor épül be, ha egyidejűleg kellő mennyiségű foszfát is rendelkezésre áll. A meszes vizek gyulladáscsökkentők. E hatás érvényesül hasmenéssel járó bélhurut vagy a húgyutak hurutos gyulladásos betegségei esetén is. A kloridos (konyhasós) vizek a gyomorban lassan felhígulnak. Hatással vannak mind a nyálkahártya gyulladásos folyamataira, mind a gyomornedv elválasztására. A keserűvizek felhígulása a gyomorban kezdődik és a vékonybélben folytatódik. A hashajtó hatást a víz szulfáttartalma okozza. Egyszeri hashajtásra legalább három gramm szulfát szükséges. A magasabb koncentrációjú keserű- és glaubersós vizek fogyasztása után kiürül az epehólyagban és az epeutakban pangó epe. A vasas ásványvizekben a vas mint ferroion fordul elő, felszívódásra alkalmasabb formában. A vasas vizeket régóta használják vérszegénység gyógyítására. Ennek eléréséhez napi 10 mg vas elegendő, tehát azok a vasas gyógyvizek, amelyeknek a vastartalmuk literenként 20-30 mg, eredményesen alkalmazhatók. A kénes vizek enyhén hashajtók. Hidegen csökkentik az epeelválasztást, melegen fogyasztva fokozzák azt. A kénes ásványvizes ivókúra is csökkenti a vérnyomást, fokozza a légzőközpont ingerlékenységét. Kénhez kapcsolódva ürülnek ki a szervezetből a bélen keresztül a nehézfémek, javul a gyomor emésztése. A jódos, brómos ásványvizeket csak orvosi előírás szerint lehet inni. A jódot régóta használják a magas vérnyomás és az érelmeszesedés gyógyításában. Legrégebben ismert a jódnak a pajzsmirigyre kifejtett hatása. A brómos ásványvizeknek alacsony a brómtartalmuk, így különösebb gyógyászati jelentőségük nincs. A radioaktív vizek sugárzó energiájuk miatt kúrálnak. A szervezetbe jutó radioaktivitás olyan kis mennyiségű, hogy kóros elváltozásokat nem okoz.
A palackozott ásványvizek összes oldott sótartalma csekély, ezért orvosi ellenőrzés nélkül fogyaszthatók, aki viszont ivókúrát kezd, előzőleg orvosától kérjen tanácsot. A kalciumot, magnéziumot, hidrogén-karbonátot tartalmazó vizek jól pótolhatják a szervezet kalcium- vagy magnéziumhiányát, de a kalciumkő képződésére hajlamos emberekben előmozdíthatják vese- vagy epekő kialakulását. Nincs minden ember tisztában saját szervezete működésével, ezért előfordulhat, hogy valakinek nő az egyébként is magas vérnyomása, vagy vesebeteg lesz a helytelen ásványvízfogyasztás miatt.
Az egyik legnépszerűbb, szénsavval dúsított ásványvíznek magas a fluortartalma. Ha a gyerekek ezt isszák, és közben fluortablettákat is kapnak, mérséklődhet pajzsmirigyműködésük, lassul az anyagcseréjük, romlik fogaik és csontjaik szilárdsága. A felnőttek több fluort elviselnek, de nekik sem ajánlatos nagy mennyiségben magas fluortartalmú vizet inni (1 liter vízben a fél százalék feletti mennyiség már ártalmas lehet). A változás korában számos nő éppen a kalcium pótlása, a csontritkulás kivédése miatt iszik több ásványvizet. De ha nem vigyáznak a fluoros ásványvizekkel, előfordulhat, hogy többet ártanak, mint gondolnák.
A magas nátrium- és szulfáttartalmú vizeket sem lenne szabad csapvíz helyett fogyasztani. Érzékeny embereknél a két elem együtt hasmenést okozhat. Óvatosságra int egyes ásványvizek báriumtartalma is, hiszen ez érszűkítő hatása miatt magas vérnyomást okoz, és az idegrendszert is károsan befolyásolhatja. Az étkezések egyébként is sok sóval terhelik a szervezetet, ami betegséget okozhat, ha a nátrium mennyiségét még az ivás is növeli. A nátrium-hidrogén-karbonátos vizek főként savlekötő kúrára alkalmasak, elsődleges vízpótlóként nem ajánlatosak.
A szervezet megfelelő mennyiségű folyadékellátása az életet jelenti, ezért naponta legalább 2 liter folyadékot célszerű meginni. Ennek nagy része inkább csapvíz, gyümölcs, gyógynövény, zöldtea, frissen préselt gyümölcs- és zöldséglé, ásványvíz legyen. Az utóbbinál azonban érdemes figyelni annak összetételére, hogy az ásványvíz (vagy gyógyvíz) valóban az egészséget szolgálja.
Tipp: az éltető lé
Szervezetünk legfontosabb szabályozó eleme a víz. Az újszülött testének 72%-át, a gyermekekének 65%-át, egy átlagos felnőtt ember testsúlyának pedig 60%-át víz alkotja. A nőkre jellemző víztartalom valamivel kisebb, testük nagyobb átlagos zsírtartalma miatt.
A víz teszi lehetővé a szervezet működését, benne oldódnak fel fontos vitaminok és tápanyagok, vérünk fő alkotóeleme, kiegyenlíti szervezetünk hőmérséklet-ingadozását, részt vesz az idegingerületek vezetésében is.
Szervezetünk érzékenyen reagál a folyadékvesztésre. Amikor a testfolyadék 0,8 %-kal csökken, akkor jelentkezik a szomjúság. Ha testünk folyadékmennyisége 3%-kal csökken, akkor kevesebb nyálat és vizeletet termel. Amennyiben a veszteség 5%, nő a testhőmérséklet, a szív gyorsabban ver. A 10%-os csökkenés már zavarokat okoz a szervezet működésében, míg a 20%-os (kb.10 liter) már halálos lehet.
