Mindig kétellyel vegyes csodálkozással figyelem az újévi fogadalmakat tevő embereket, hiszen az ilyen elhatározások közel száz százaléka fullad már ki néhány hét alatt. Amire e sorokat olvasod, újra csak az igazán elkötelezettek maradnak kint a körön, töltik meg az edzőtermeket, vagy figyelnek oda magukra a mindennapokban is mindenféle dátumok, illetve vélt vagy valós vég- és kezdőpontok beiktatása nélkül.
Az ebben való lét súlyos önaltatás, hiszen az akaratot, az elhatározást, az önmagunkkal való dialógust nem lehet „évfordulókhoz” kötni.
Kampányjelleggel nem lehet minőségi változást elérni
Vagyis lehet, de annak az eredménye a végül is a teljes változatlanság, komótos cammogás a már kitaposott ösvényen. Amit nyilván nem szeretne az illető, hiszen azért akar változtatni, mert az addigi élete, annak bizonyos aspektusai elkezdek fájni. Még nem eléggé, de már megjelentek az álmatlan éjszakák, a rossz ízű reggelek. Egy nagyobb a szakadék a jelen helyzet és a vágyott állapot között.
Leírhatnám a változtatás „10+1” aranyszabályát, de ilyesmit pillanatok alatt találhatsz a „google a barátod” elvet követve. Szerintem semmilyen mély változást nem lehet elindítani, véghez vinni és megtartani alapos helyzetelemzés nélkül. Ezt egy ember egy bizonyos szintig önmaga is elvégezheti, ám sok esetben nem árt, ha valaki tükröt tart, hogy valóban megmutassa magát az a valami, amivel dolgozni kell, amit meg kell(ene) változtatni, amit el kellene hagyni. Nagyon sokan hazudnak önmaguknak reggel, délben és persze este is.
Még valami: az „új ember” nem hétfőről keddre születik meg és nem tudod megrendelni egy webshopban sem. A valós helyzettel való őszinte szembenézés az első lépés, amit sok másik követ még.
Tudom, hogy ezek erős mondatok, de hiszek az őszinte és egyenes kommunikációban. Csodákra képes!
Lippai Roland újságíró, amatőr maratonista írása
