– aki megjárta az El Caminót
“Sándor Anikó vagyok, átlagos, középkorú nő, az effajta lét minden küzdelmével. Egyszer azonban becsuktam egy ajtót, mögötte hagyva az addigi életemet, a munkámat, a teljes létbiztonságot. Körülöttem sorban betegedtek meg, egyre-másra mentünk temetésre is… Úgy éreztem, ha nem hallgatok a belső hangomra, amely azt súgja, elég volt, én leszek a következő…”
– így mutatja be magát Sándor Anikó az El Camino – Az út, ami hazavisz, valamint Magyar Camino – A magad útján című sikerkötetek szerzője, maga is zarándok. Vele beszélgettünk a zarándokutak lélektanáról.
Az eredetileg vallási zarándoklatokként elhíresült utakra ma már sokan teljesítménytúraként tekintenek, szinte divat lett „caminózni”.
Tapasztalataim szerint, az El Camino ma már valóban nem elsősorban keresztény zarándoklat, sokkal inkább afféle belső útkeresés egy külső úton, ahová többnyire olyan emberek mennek, akik elakadtak az életükben. S mivel azt hallották, hogy a csodák ott valóban megtörténnek – és igen, tényleg megtörténnek… -, válaszokat remélnek tőle.
Milyen lelki stációkon megy át, aki zarándoklatra adja a fejét?
Mindenki zarándoklata egyedi, nincs általános válasz erre. Én például hirtelen döntöttem: egy nehéz élethelyzetben eszembe jutott egy régi olvasmányom az útról, és két hét múlva a repülőn ültem. Úgy hiszem, mindenki pontosan érzi, mikor kell indulnia, és olyankor nincs akadály, valahogy minden hozzárendeződik. Talán odafentről támogatják a zarándokokat…
Fizikailag milyen állapotban kell lenni a nagy út előtt? Hogyan és mennyi ideig érdemes felkészülni?
Ez is egyéni, én például semennyit nem készültem. Mások egy évvel korábban elkezdenek túrázni, bejáratják a cipőjüket, és fokozatosan hozzák magukat olyan állapotba, hogy végig tudjanak menni. Találkoztam nyolcvan év fölöttiekkel, akikről senki nem gondolta volna, hogy képesek rá, betegekkel és rokkantakkal is, ugyanakkor nem egy erős, fiatal férfit láttam a kimerültség határán. Azt mondják, az úton a zarándok nem azt kapja, amit kér, hanem azt, amire szüksége van. Van egy mondás: aki az úton végigment, attól kezdve kétféle időszámítás szerint él: Camino előtt, és Camino után. Mert valóban új élet kezdődik utána.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez