Fitnesz és életmód kapcsán hallhattunk már az intuitív étkezésről, mely irányzat eredeti célja az lenne, hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolatot önmagunkkal, így meghallva a testünk üzeneteit, illetve felismerve a reakcióink és cselekedeteink mögött álló motort.
Az intuíciót, amit szokás női megérzésnek is titulálni, de a köznyelvbe hetedik érzékként is beitta magát, valójában bárki meghívhatja az életébe. Az intuíció ugyanis egy befelé hallás-hallgatás, az egyensúly egyik végpontja, ahol nem csak kifelé élünk és érzékelünk, de befelé is megtesszük ugyanezt. A ráérzések, megérzések, összefüggések érzékelése, a belső csend és belső hang ismerete azok számára nem idegen, akik bátrak önmaguk felfedezését illetően. Ezt a folyamatot, mely élethosszig tart, önismereti útnak és munkának is nevezhetjük. Az önismeret egy ponton túl mindenképp elvisz minket abba a birodalomba, ahol személyiség és lélek egyértelműen kettéválik és két eltérő síkot képviselve, tovább mélyül a hozzájuk kapcsolható ismeret.
Hogyan ébresszük fel a belső világunkat?
Gyerekként fokozatosan tréningeznek minket érzelmileg, mentálisan és fizikailag is arra, hogy beilleszkedjünk az elképzelt „normálisba”. Ha vannak még emlékeink arról, hogy milyen volt gyerekként a belső életünk – még ha zaklatott időszakba is kell visszatekinteni –, biztosan képesek leszünk megfogni egy-egy érzést vagy gondolatot, olyat, ami még akkor merült fel bennünk, amikor átlagosnak számított az, hogy magunkban beszélgetünk, dudorászunk, elképzelt játékokat játszunk. Ha nem megy a visszafelé tekintés, a jelenben is találhatunk ötleteket. Egy jó könyv, egy hatásos és jól rendezett film képes lehet ugyanis annyira beszippantani minket, hogy mindent kizárva akár hosszú percekig is egy buborékban létezzünk. Ezek az élmények persze nem a „fejből kibámulós” helyzetek. Arról van szó, amikor felélednek bennünk az érzelmek és érzékek, amikor kiszínesedik a belső világ, életre kel odabent valami, amiről már rég megfeledkeztünk.
Az intuíciónk felrázása gyakorlatilag emlékezés
Emlékezés önmagunkra, emlékezés arra, hogy nem a bőrünk az utolsó réteg, mely leválaszt minket a világtól, hiszen a világ épp onnan kezdődik meg kifelé. Ha ezt képesek vagyunk jól elhelyezni a valóságunkban, akkor rájövünk, hogy a kifelé és befelé sokkal hatalmasabb távlatokat ölel fel, mint ahogyan azt a rohanásban élve konstatáljuk. Kifelé a végtelen kozmosz, befelé pedig a személyiségen túl a lélek titokzatos világa vár ránk. Ha pedig eléggé mélyre értünk mindkét irányba, azt a nagyon meglepő dolgot is megtapasztalhatjuk, hogy ezek a dimenziók túl azon, hogy végtelenek, végül mégis kapcsolódnak.
Hókuszpók és tudomány
Ahol a valódi jógafilozófia, kvantumfizika, nyugati pszichológia tudománya, neurobiológia összeér – mert összeér, még ha hihetetlennek tűnik is –, ott rejtőzik az igazság. Az igazság az ember valódi kvalitásairól és képességeiről. Az intuíció ráadásul nem is a leghihetetlenebb a palettán. Mondhatnám azt is, hogy az intuíció kezdőknek való fogalom, ha a manapság már csodásnak vélt képességeinket lajstromoljuk. Mégsem telepátiáról van szó vagy épp testen kívüli élményekről, csupán egy kiterjedtebb és élesebb érzékelésről.
S hogy miért olyan nehéz mégis helyet adni az életünkben ennek a tulajdonságnak? Túl nagy a zaj. Kintről várjuk a megoldásokat, kifelé tekintünk szüntelen, másokra hagyatkozunk, nem hiszünk saját magunknak.
Ha csak egészen pici lépésenként is, de elkezdünk csendesedni, ismerkedni azzal, ami belülről jön, ami bent történik, olyan ajtókat leszünk képesek megnyitni, amelyek fokozatosan vezetnek el minket ahhoz a valakihez, akit már régóta nem hallottunk. Saját magunkhoz.
Csurgó Krisztina személyi edző írása
