A fenti kérdésre adandó választ elég sok tényező befolyásolja: egyrészt, hogy milyen gyakran fut a sportoló, profi vagy amatőr, versenyez-e, vagy sem. Aztán lényeges tényező az is, hogy milyen terepen – aszfalt/beton, füves, erdei, sík, vagy dombos/hegyvidéki – gyakorolja ezt a nagyszerű mozgásformát.
A profi, versenyszerűen sportoló futók cipőigényeit itt most nem taglalnám, ez merőben eltér az amatőr sportolókétól, és arra megvannak a megfelelő tudású szakemberek, akik ellátják őket kellő mennyiségű és minőségű cipővel és információval.
Kezdjük az alapoknál
A hobbiból, illetve kimondottan csak az egészség megőrzése céljából futóknak azt javaslom, hogy alapból két pár futócipőt tartsanak. Ennek praktikus oka van: előfordulhat, hogy átázik, pl. ha egy kiadós nyári zápor elkap edzés közben, vagy még gyakoribb ősszel, télen vagy kora tavasszal egy-egy jókora sárdagasztásban vagy havas latyakban eláztatni a csukát, akkor mindenképpen jó, ha van váltócipő. Emellett ha felváltva kettőt használunk, akkor az avulás ideje is kitolódik. Talán közismert tény a futók körében, hogy egy pár cipő kifutási ideje 800, maximum 1000 km, és ezt még befolyásolja a testsúly, valamint az esetleg nem tökéletes futóstílus, vagy tartás is. (Senkit ne tévesszen meg a cipő kinézete, külső állapota, mert az bármilyen hibátlan is, a talp lényeges elemei elfáradnak ennyi megtett kilométer során.)
Rendszeresen futás változatos terepviszonyok között
Ebben az esetben érdemes terepítpusra alkalmas cipőt tartani, mert egy aszfaltra/betonra/kemény, szilárd talajra tervezett cipő kialakítása teljesen eltér a laza, erdei, vagy a hegyvidéki terepre készült cipőkétől. Az előbbiek ütéscsillapítása sokkal erőteljesebb, a talpmintázat kialakítása szinte sima, hiszen azokon a talajokon a tapadási súrlódáshoz az is elegendő. Az utóbbiak – ún. terep, vagy trail futócipők – esetén hangsúlyos a talp redőzetének kialakítása, sőt a felsőrész is erősebb stabilitást biztosít a terep egyenetlenségei miatti fokozottabb balesetveszély megelőzése érdekében.
Azok számára, akik rendszeresen versenyeken vesznek részt – még mindig az „amatőr” sportolókról beszélünk – javasolt egy kimondottan a versenyeken használt futócipő is.
Joggal merülhet fel a fentiek alapján, hogy bizony mindez még az alacsony/közép árkategóriás cipők esetében is komoly kiadást jelent.. Ha azonban végiggondoljuk, hogy egy amatőr futó ha versenyeken is indul, évente nem fut többet, mint 2000-2500 km (sokan még ennek a felét sem) akkor éves szinten ez a kiadás elfogadható. És akkor még nem számoltunk az elhasznált futócipőkben való futás okozta károsodások és azok következményeinek a „költségeivel”.
Azok számára, akik éves szinten maximum 1000 km-t vagy annál kevesebbet teljesítenek, az a legfontosabb, hogy – amint azt javasoltam is – legalább két pár cipővel számoljanak.
Futni jó, de ne feledjük, hogy alapvetően az egészségünk megőrzése a cél, tehát akkor azt ne veszélyeztessük „spórolással”!
