A jégkrém a nyári hónapok meghatározó édessége, azonban meglepően keveset tudunk róla. Hány fajtája van? Miben különbözik a fagyitól? És vajon mennyire hizlal?
Sokszor egymás szinonimájaként használjuk a fagyit és a jégkrémet, pedig van különbség köztük. Például a fagylalt jellemzően a fogyasztás helyszínén, cukrászati technológiával, főzve, fagylaltporból vagy sűrítményből, esetleg kézműves módszerrel készül, és speciálisan fagyasztják. A jégkrémet jellemzően nagyobb üzemekben, tiszta alapanyagokból – például tej, tejszín, zsiradék, gyümölcsök – hőkezeléssel és legtöbbször homogénezéssel (a massza egységes állagúvá tételével) állítják elő, majd hűtött állapotban habosítják.
A jégkrémek 7 típusa
A Magyar Élelmiszerkönyv összesen hétféle típusú jégkrémet említ.
1. Tejjégkrém: fő összetevője a tej vagy tejfehérje tartalmú termékek és a legtöbbször tejszínből származó tejzsír – ezen kívül másféle zsiradékot nem tartalmazhat és vizet sem használhatnak fel a készítéséhez.
2. Tejes jégkrém: csak zsírtartalmában tér el a tejjégkrémtől.
3. Tejes gyümölcsjégkrém: a tej mellett legalább 15 százalék gyümölcsöt tartalmaz.
4. Gyümölcsjégkrém: itt már nincs a zsírtartalomra vonatkozó előírás, de a gyümölcstartalomnak legalább 15 százalékosnak kell lennie.
5. Sorbet: nem tartalmazhat hozzáadott zsiradékot, és gyümölcstartalmának néhány kivételtől eltekintve el kell érnie a 25 százalékot.
6. Jégkrém: meghatározó összetevői a fehérje és a zsiradék, amely származhat tejből, de lehet növényi eredetű is.
7. Vizes jégkrém: nem tartalmaz hozzáadott fehérjét vagy zsiradékot sem.
Vannak olyanok, akik allergiásak a tejfehérjére, és növekszik azok száma is, akiknek a tejcukor okoz problémát. Ők a tejet nem tartalmazó vagy a vizes jégkrémeket biztonsággal fogyaszthatják, de találnak kifejezetten laktóz- vagy tejfehérje mentes, szójatejjel készített jégkrémeket is.
Mennyit eszünk belőle?
Az utóbbi években egyre több jégkrémet eszünk: míg az évtized elején mindössze 3,5 liter volt az átlag évente, a legfrissebb adatok szerint mára elértük az öt litert fejenként. Jelentős az elmaradásunk az európai átlagtól, és persze meg sem közelíti a világcsúcstartó új-zélandiak nyalakodását, akik évente közel harminc liternyivel hűsítik magukat. A lista második helyén az Egyesült Államok áll 21 literrel, őket Ausztrália követi 18 literrel. A sereghajtó Indonézia és India lakosai viszont mindössze egy deciliternek megfelelő mennyiséget fogyasztanak el évente.
Fogyókúrába illesztve
A táplálkozási szakemberek az édességeket, jégkrémeket és süteményeket csak mérsékelt mennyiségben ajánlják a kiegyensúlyozott étrend részeként. Nem javasolt tehát túlzásba esni és naponta, vagy akár naponta többször enni belőle, ám okos választással még a fogyókúrázók is megtalálhatják az étrendjükbe illő csemegét, hiszen napi energiafogyasztásunk legfeljebb tíz százaléka származhat cukorból, ami egy egészséges felnőtt esetén körülbelül 40-50 grammot jelent.
Ebbe időnként, hetente néhányszor akár a jégkrém is beleférhet. Ha a csomagoláson „light” jelölést látunk, akkor az a termék tartalmazhat kevesebb cukrot vagy zsírt – hogy melyik mennyiségét csökkentették, az a címkéről derül ki, de abban biztosak lehetünk, hogy legalább 30 százalékkal kevesebb van benne.
És végül még egy fontos dolog: a jégkrém nagyon érzékeny áru, ezért semmiképpen se vegyünk meg sérült csomagolású, esetleg felolvadtnak és újrafagyottnak tűnő terméket!
Mi a helyzet a cukorral?
Nézzük meg a címkét, mivel a tudatos gyártók az alapanyagok mellett az energiatartalmat és az egyes tápanyagok részletes mennyiségét is feltüntetik. Sőt, néhány éve hazánkban is elindult egy önkéntes vállalási program, melynek keretében a gyártók élelmiszereik cukortartalmát is csökkentik. Erről bárki tájékozódhat a www.egyuttafogyasztokert.hu oldalon. Itt találunk olyan gyártót, amely vállalta, hogy jégkrémei transzzsírsav-tartalmát minimálisra csökkenti, de olyat is, amely a gyerekeknek ajánlott termékeinek adagonkénti energiatartalmát 110 kcal-ban, míg cukortartalmát tíz dekagrammonként 20 grammban maximálja.
- Konzervatívok vagyunk, ha az ízválasztásról van szó, hiszen a trónról évtizedek óta letaszíthatatlan a vanília, a csoki és az eper.
