Az első igazi futásom fiam születése után egy évvel történt meg 2003 környékén. Mivel testileg erősnek éreztem magam – mert szinte naponta tornáztam – ezért úgy döntöttem kimegyek a közeli salakos focipályára. Csodálkozásomra egyből lefutottam 10 kört.
Ez akkora motivációt adott, hogy onnantól kezdve minden nap kijártam lefutni azt a 10 kört.
Egy idő után éreztem, hogy az a 10 kör már kevés. 15-re emeltem a körök számát. Aztán mindig egyre feljebb és feljebb ment ez a szám.
A végén már 50 kört futottam. Ez kezdett annyira unalmassá válni, hogy futás közben elestem.
Ekkor eldöntöttem, hogy a közeli erdőben egy ismerősömmel együtt kipróbálom a terepet.
Először nehéz volt. Aztán már ez is könnyen ment.
A terepet felváltotta az aszfalt
Eljött az ősz. Minden nap 18.00 órakor indultam útnak. Testileg, lelkileg teljesen feltöltődtem. Oda voltam a futásért. Aztán egy nap rossz híreket kapott a férjem. Az anyukája beteg lett. Ezért minden nap mellette volt estig. Így a futásaimat nem tudtam megoldani, mert a fiamat nem tudtam kire bízni.
Egyik napról a másikra a futás köddé vált az életemben. Szépen lassan elkezdtem hízni. Sóvárogva néztem a futókat az út szélén. Vágytam rá, hogy én is futhassak. De nem indultam útnak hosszú-hosszú évekig.
A történet folytatódik
Feküdtem a kanapén. 41 évesen. Kövéren, dagadt bokával.
Napi 8 órát ültem egy irodában. Semmilyen mozgást nem végeztem. A szervezetem megszokta az otthonom és a munkahelyem közti távot. Igaz busszal közlekedtem. Felszálltam és leszálltam a buszról, egy lépésre volt a munkahelyem. Otthon ettem és lefeküdtem aludni. És bizony ez így ment évekig. Nem jártam sehová. Szégyelltem magam. Nem akartam emberek közé menni. Csak a munkahelyi megszokott légkört viseltem el.
Szóval feküdtem a kanapén 41 évesen. Elgondolkoztam az életemen. Megijedtem. Így akarod leélni az életedet? – mondtam magamnak. Már lehajolni sem tudtam rendesen, hogy bekössem a cipőmet. Fulladtam, hamar elfáradtam. Szinte szétfolytam az ágyon, amikor magamra néztem.
Ami segített
Az interneten folyton felbukkant egy-egy cikk a paleo étkezésről. De mindig tovább görgettem az egeret. Aztán megint előjött. Az egeret nem görgettem tovább. Jelnek éreztem. Hát rákattintottam a cikkre. Végigolvastam, majd kutató munkát végeztem. Megrendeltem egy könyvet is, amiben elmagyarázzák az alapokat. Sőt tele volt receptekkel is.
2016 februárjában egy szombati napon megfőztem életem első egészséges pörköltjét. Kókuszzsírral. Minden furcsa volt. Minden új. Aztán kezdtem belejönni. Finomabbnál finomabb ételeket főztem magamnak. Csak húst és zöldséget ettem. Kizártam az életemből a lisztet, cukrot, rizst, krumplit, tejtermékeket és a hüvelyeseket. Rájöttem, hogy a kedvenc ételeimet is elkészíthetem magamnak egészségesebb verzióban.
Tele lettem energiával
Úgy döntöttem akkor itt az ideje a futásnak. Előre megterveztem hogyan fogom csinálni. 4 óra 30 perckor ébredtem. Ittam egy pohár vizet és ettem egy darab banánt. Felöltöztem. Használt turis cipőben, a szekrényben talált melegítőben lementem a ház elé.
Amikor ráléptem a házunk előtti út aszfaltjára a hidegben és a sötétben, akkor még nem tudtam, hogy mennyire élvezni fogom a kora reggeli futást. Az utcánk elejétől a végéig futottam oda-vissza 45 percig. A telefonommal mértem az időt. Előszőr nehéz volt, de szépen hozzászoktam a reggeli körülményekhez. Enyém lett az utca. Mindenestül. Meghódítottam magamnak. Imádtam.
Mivel meg volt tervezve a hetem, a futás után siettem haza felébreszteni az iskolás gyerekemet. Lezuhanyoztam és felöltöztem. Olyan kis hősnek éreztem magam, amikor a buszon álltam és az álmos unott tekinteteket figyeltem. Én meg csak mosolyogtam és B O L D O G voltam.
Legyőztem a kisördögöket a fejemben
Jött a tavasz. A napfelkelte. Meg jött a bátorság, hogy többet fussak, hogy elhagyjam az én drága utcámat, az aszfaltomat. Kiléptem a komfort zónámból. A telefonomra telepítettem egy futós alkalmazást. Ezzel már tudtam mérni a kilométereket is. Újabb kihívással álltam szemben, hiszen eddig laposon futottam. Ezt is legyőztem. Enyém lett a domboldal is. Büszke voltam magamra, hogy sportolok.
Ez így ment egész nyáron. Boldog voltam és kiegyensúlyozott. Rengeteget fogytam. Több mint 100 kilót nyomtam, amikor elkezdtem életmódot váltani. Kb 30-40 kilót fogyhattam.
A győzelem lángja
2016-ban teljesítettem a 10 –15 és 21 kilométert. A félmaratoni távot szilveszterre terveztem meg. Ez mind-mind motivált. Amikor lefutottam a 21 kilométert megpusziltam az órámat és megkönnyeztem magam. Észre sem vettem, hogy a férjem állt a sötétben, a kertünkben. Amikor elindultam felé egyszer csak lehajolt és meggyújtott valamit. A földbe szúrt szülinapi tűzijáték volt az. Ez volt a G Y Ő Z E L E M lángja. Álltam ott és néztem. Fáradtan és Boldogan. Meg büszkén. A férjem megölelt és megpuszilt. Ő is büszke volt rám.
A közösségi oldalaknak köszönhetően rátaláltam olyan emberekre, akik motiváltak engem. Őket olvasva és futásaikat csodálva újból visszataláltam a futáshoz.
Új célokat tűztem ki
Az egészségem mindennél fontosabb, ezért kivizsgáltatom magam a lábujjam hegyétől a fejem búbjáig. 44 éves nő, anya és feleség vagyok. Van egy 16 éves kamasz fiam. Van egy csodálatos férjem. Neki sokat köszönhetek. Rájöttem, hogy futás közben semmim sem fáj. Amikor rálépek az aszfaltra és beszívom a friss levegőt, majd az egyik lábam teszem, a másik után mosolygok. Mosolygok, mert csodás érzés. Most már bármire képes vagyok! – ha eddig eljutottam. Legyőztem magam és folyamatosan győzni szeretnék.
Facebook: https://www.facebook.com/
Instagram: https://www.instagram.com/
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez