Nem tűnik életbevágó problémának, ha az állkapocsízület folyton kattog, esetleg recsegő-ropogó hangokkal jár a mozgása. Legfeljebb idegesítő vagy zavaró. A gnatológusok azonban mást mondanak. De mi az a gnatológia, és a terület szakértői miért tartják vészcsengőnek a kattogást?
A gnatológia az állkapocsízület rendellenességeivel és gyógyítási lehetőségeivel foglalkozó terület. Viszonylag fiatal, ám dinamikusan fejlődő tudomány, amelynek köszönhetően ma már sok mindent tudunk arról, miért baj az, ha kattog az állkapcsunk.
Nicsak, hát van ilyen ízület is?
Sokan azt sem tudják, hogy van állkapocsízületük – amíg nincs vele semmilyen probléma. Pedig nagyon fontos szerepe van. Ez az ízület biztosítja a beszédhez és a rágáshoz szükséges mozgást, és összeköti az állkapcsot a koponyacsonttal. Az állkapocsízület a hozzá kapcsolódó inak, rágóizmok, szalagok révén kapcsolatban áll a fogazattal. Ha a fogazat valami miatt megváltozik, például ki kell húzni egy vagy több fogat, vagy egy fogpótlást nem jó pozícióban helyeznek el, az állkapocsízületnek már a normálistól való tizedmilliméteres eltérés is gondot okozhat.
Az ízület ugyanis nem tud visszatérni a rendes nyugalmi helyzetébe, ezért megfeszül, és folyamatosan keresi a helyes pozíciót.
Következmények és tünetek
A rossz pozícióban levő állkapocs tehát kattogást, recsegő hangokat idézhet elő, az állkapocs megfeszülését, éjszakai fogcsikorgatást okozhat, vagy olyan tünetek formájában jelentkezhet, mint a fülzúgás, fültájéki fájdalom, migrén vagy szájnyitási nehézségek.
Az egyik legveszélyesebb ilyen jelenség az irreverzibilis diszkusz diszlokáció, vagyis amikor az ízületi porc elmozdul, és utána nem tud visszahelyezkedni. Ez persze nem egyik napról a másikra következik be. Vannak figyelmeztető jelek, például az állkapocs makacs kattogása beszéd és rágás közben. Aztán egyszer csak megtörténhet, hogy az ember alig tudja kinyitni a száját: a szokásos 5-6 cm helyett 2-3 cm-re szűkül a nyitási tartomány. A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy ilyenkor azonnal olyan fogorvoshoz kell fordulni, aki jártas a gnatológiában. Ugyanis 1-2 napon belül egy speciális sín használatával még lehet segíteni a problémán. Utána azonban már többnyire csak a műtéti eljárás jöhet szóba, és az sem mindig hozza meg a kívánt eredményt.
Kevésbé drámai következmények
Szerencsére a legtöbb gnatológiai probléma kevésbé súlyos következményekkel jár. Igaz, ezek is megkeseríthetik a mindennapokat. Már maga a kattogás is bosszantó lehet, de a fül zúgása, a fájdalom vagy pláne a migrén már komoly hatással lehet a közérzetünkre. Az éjszakai fogcsikorgatás azért veszélyes, mert ilyenkor roppant erős nyomás nehezedik a fogakra, és ezt még testünk legkeményebb anyaga, a fogzománc sem bírja sokáig. Itt-ott repedések keletkezhetnek benne, vagy letörhet a fogból egy darab. Ezek a sérülések sokszor mikroszkopikus méretűek, így megeshet, hogy nem is vesszük észre őket. Ám ahhoz elég nagyok, hogy a kórokozók bejussanak a fog belsejébe, és belülről kezdjék roncsolni a fogat. A meggyengült fog érzékennyé válhat hidegre-melegre, vagy a belső szuvasodás miatt egyszer csak kettéhasadhat vagy teljesen széteshet – akár egy puha hamburgerbuciba való harapáskor is!
Kezelési lehetőségek
A gnatológia speciális eszközökkel és berendezésekkel dolgozik. A már említett speciális (disztrakciós) sín mellett létezik egy ArcusDIGMA nevű érzékeny berendezés is. Ezzel hihetetlenül precízen be lehet mérni a harapások mozgáspályáját, és ennek megfelelően végezni a kezeléseket. A kezelések mozgásterápiát (manuálterápiát) és gyógytornát is magukban foglalhatnak. Ezek jellemzően hosszú ideig tartanak, de a türelem jóformán mindig gyógyulást terem!
Mi több, a komolyabb fogpótlások tervezésekor is egyre gyakrabban használják a gnatológiai eszközöket, berendezéseket, hogy a kész fogpótlás ideális harapást biztosítson, és ne nehezítse meg az állkapocsízület munkáját. Ezek a lépések már tulajdonképpen a megelőzést is szolgálhatják.
Ezek szerint az állkapocsízület rendellenességei megelőzhetők?
A szakemberek szerint a legtöbb probléma megelőzhető, csak be kell tartani néhány alapelvet. Az egyik legfontosabb, hogy olyan fogászatra járjunk, ahol van gnatológiában jártas szakember, hogy gond esetén rögtön kéznél legyen.
Ezenkívül kerülni kell az állkapocsízület komoly megterhelését. Az erőteljes, hosszú ideig tartó rágás például nem tesz jót az állkapocsízületnek, sőt, már az egész napos lendületes rágózás sem jó. A fogorvosoknak általában véve nincs kifogásuk a rágózás ellen, mert a rágás közben termelődő nyál és maga a rágózás is tisztítja a fogakat. Ám nem szabad átesni a ló túlsó oldalára, mivel a túlzásba vitt rágózás viszont kikészítheti az állkapocsízületeket.
Végül, a napokig, hetekig tartó kattogást úgy kell tekinteni, mint egy vészcsengőt, és minél hamarabb fel kell keresni egy szakembert. Ez a hang ugyanis szinte biztosan azt jelzi, hogy az ízület nem illeszkedik rendesen. És most már azt is tudjuk, hogy ez hosszú távon nem vezet semmi jóra!
