Interjú Túróczi Rékával
Előbb modellként, majd a futásban nyújtott remek teljesítményével lett ismert a sportéletben és a versenyeken, miközben három gyermek anyukájaként arra is figyel, hogy a sport szeretete a kicsikre is átragadjon.
Túróczi Réka életében a sport szeretete nem egy hirtelen szívdobbanás eredménye – a mozgás gyerekkora óta szerves része a mindennapjainak.
“Úsztam, szertornáztam, aztán jött az aerobic és felnőttként az edzőtermi súlyzós edzés. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki ne találná meg az alkatához, személyiségéhez illő sportágat – ezekből az emberekből hiányzik a kitartás és a saját testük szeretete.”
Mit gondolsz, a futás miért csak felnőtt korodban, első gyermeked születése után talált rád?
A futás iránti szeretetet kényszer hozta az életemben. A belvárosból a kertvárosba költöztünk a férjemmel, és szégyen lett volna nem kihasználni a természetet. Ahogy felfedeztem a közvetlen környezetemet, egyre jobban elkapott a futás heve. 3,5 év alatt 3 gyereket szültem, szükségem volt egy különálló, saját világra. Később jöttek az edzéstervek, a versenyek, a teljesítménynövelés iránti vágy – a futás körbefonta az életemet. Azt tapasztalom, hogy a monoton sportokhoz fűződő szenvedély jellemzően egy bizonyos életkor után alakul ki, mert mentális érettség és tapasztalat kell ahhoz, hogy egyedül legyünk, befelé forduljunk, feszegessük a határainkat. Fiatalon a dinamizmust, a változatosságot, az adrenalint, a játékos csapatsportokat keressük, később az egysíkúbb mozgásformákban is meg lehet találni mindezt. Persze a gyermeki játékosság számos emberben felnőtt korban is megmarad – talán ez az oka annak, hogy sokaknak nem jön be a futás.
Aki mégis szereti, vagy nagyon meg akarja szeretni, annak mit javasolsz: hányszor fusson egy héten?
Legalább háromszor, de ha tehetjük négy alkalmat iktassunk be. Ebből egy edzés legyen gyorsító – résztávos, vagy tempófutás -, egy pedig egy hosszabb kényelmesebb, utazós tempójú edzés, ami pedig közte van, legyen örömfutás. Szerintem fontos, hogy kitűzzünk célokat – távot, időeredményt – mert ez motivációt ad.
Felsorolni is nehéz, hány fronton kell helyt állnod, ráadásul maximális erőbedobással oldod meg a feladataidat. Hogyan jut időd mindenre?
Az életem csupa logisztika és szervezés. Munka terén nagy könnyebbség, hogy rugalmas a munkaidőm, a munkavégzés helye sem kötött, a család szempontjából pedig óriási segítséget jelentenek a nagyszülők és a gyerekek apukája. Hétköznap háromnegyed nyolcra már minden gyerekeket “szétszórok”, aztán fél négytől ismét az övék az időm. A sportolást napközben oldom meg, az úszást sokszor sokszor összekötöm a gyerekek úszóedzésével, de előfordul, hogy a nagyok atlétika edzése alatt futok. Minden nap egy külön kihívás abból a szempontból, hogy mikor mit tudok sportolni.
Gyermekeid is rendszeresen sportolnak?
Naná, atletizálnak, bicikliznek, fociznak, úsznak! A lehető legtöbb sportot szeretném megmutatni nekik: a nyári sportok közül például a szörföt, vizisít, evezést és görkorcsolyát, télen pedig jöhet a síelés és a kori. Idén vettünk részt először családi váltófutáson, ahol mindhárman futottak egyszerre, Hanga lányom pedig már azt kérdezi: triatlonban mikor fogunk váltózni? Ennél nagyobb sikerélményem nem is lehet!
Mire vagy a legbüszkébb?
Nőként például arra, hogy megtartottam a nőiességemet, a függetlenségemet, hogy individuumként nem olvadtam fel teljesen a gyerekeim életében és még mindig merek álmodni, azokat megvalósítani. Büszkeség, hogy bár még kicsik a gyerkőcök, eddig is tartalmas életet nyújtottam nekik, nyitottak a világra, kiegyensúlyozottak. Remélem ez így is marad.
