interjú Szekendi Mária maratonistával
Máriát egy közösségi oldalonismertem meg. Vonzott és csodálattal töltött el a személyisége és az életfelfogása.Kétgyermekes családanya, dolgozó nő és maratonista. Szereti az életét és imád célokat kitűzni, hogy aztán példával szolgáljon mások számára. Pluszkilókkal, egy sor egészségügyi problémával és pánikbetegen vágott bele a futásba, én pedig végigkísértem minden céljában és büszke vagyok arra,hogy a távolság ellenére becsületesen és lelkiismeretesen teljesítette a feladatokat. Ismerjétek meg a kezdeteket, és hogy egy magunk elé kitűzött cél hová juttathat el minket.
Fésűs Veronika sportfejlesztési mentor írása
Kétgyermekes édesanya vagy. A terhességed alatt jó pár kilót híztál, a vérnyomásod is magas volt. Mesélnél arról, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdened ebben azidőben?
A terhesség és a GYES alatt is szépen felkúsztak a kilók. Szeretek sütni, főzni és persze jókat enni, sajnos azonban a mozgás nem tartozott a mindennapjaim közé. Gyakran fájt a fejem, szédültem, nem éreztem jól magam, magas lett a vérnyomásom és a koleszterinszintem is – ez utóbbiak miatt rendszeresen gyógyszert szedtem. A pánikbetegség is utolért, szörnyen éreztem magam. Muszáj volt változtatnom az életmódomon, saját magam és természetesen a gyermekeim miatt is.
Nagyon nehéz volt, de nem adtam fel és végül teljesen beleszerettem.
A futás mellett az étkezésedre is elkezdtél odafigyelni. Nehezedre esett változtatnod vagy inkább örömmel töltött el, hogy jó alapanyagokkaltáplálod tested?
Mivel szeretek a konyhában tevékenykedni és enni is, ráadásul a hagyományos magyar konyhát kedveli a család, nem volt egyszerű a váltás. Kétfelé főztem, és ez a mai napig így van. Ráálltam a napi ötszöri étkezésre, elhagytam a fehérlisztet, cukrot. Most már nem vagyok fáradékony, sokkal több az energiám.
Maratonista vagy. Milyen érzések kavarognak benned, amikor a táv teljesítésére gondolsz?
Nehéz szavakba önteni ezeket az érzéseket. Voltak nehéz pillanataim
Hogyan építetted fel a távokat? Voltvalami koncepciód, ami segített a tervezésben?
Két év alatt nulláról a maratonig, egy év alatt félmaratonról a maratonig fokozatosan növeltem a távot: félmaraton, harminc kilométer, majd a maraton. A versenyekre edző segítségével készültem, nagyon hálás vagyok neki, sokat tanultam tőle!
Az életed része lett a futás. Hogyan viszonyul a családod és a barátaidehhez?
Emlékszem, a férjem azt mondta: „azt hittem csak egy fellángolás lesz, aztán majd elmúlik”. Hát, nem múlt el. Úgyhogy most elkísérneka versenyekre és szurkolnaknekem, mellettük pedig a barátaim azok, akiktől rengeteg támogatástkapok.
Mi indított el a változtatás útján?
A közösségi oldalak inspiráltak, tudtam, hogy muszáj lesz mozognom. Elkezdtem otthon tornázni Rubint Rékával, ami szép lassan a mindennapjaim részévé vált. De éreztem, hogy kellene valami más. Jött egy „kattanás”, ami után elhatároztam: elkezdek futni. Eleinte a verseny alatt, azt hiszem, fogalmazhatok úgy, hogy csatát nyertem önmagammal szemben. Sokkal többre vagyok képes, mint gondoltam. Két évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy maratonista lesz belőlem, és órákon keresztül futok, fájdalmat, holtpontot legyőzve. Boldogsággal tölt el, ha a versenyre gondolok!
Mindig van egy végszó. Milyen gondolattal erősíted ezeket az embereket?
Fontosnak tartom, hogy legyencélunk az életben és higgyünk önmagunkban. Türelemmel, önfegyelemmel, kitartással bármit elérhetünk! Csak egy életünk van, azt éljük egészségesen, és élményekkel tele!
További érdekes cikkért keresd a Vital magazin júliusi számát!
Lapozz bele és rendeld meg ITT!
