Újabb hét telt el és itt vagyok a Hétindítóval.
Elérkeztem, ahhoz a bejegyzéshez, mikor a közép suliba a Ki mit tud? versenyt megrendezték. Ugye már túl voltam a műtéten, javuló tendenciát mutatva még, azért sántikálva. Megemlítettem, hogy a tagok, akikkel elindultam, tánctársaim voltak, együtt mazsoretteztünk. Szóval a rutin megvolt bennünk fellépést tekintve is, viszont ez egy új műfaj volt csapattársaimnak. Mivel latin táncokat adtunk elő, evidens volt, hogy olyan nevet adjunk a csapatnak, ami visszatükröz bennünket! Így született meg a Latino Girls! Semmi bonyolult csapatnév. A lényeg, hogy lényegre törő legyen és jól csengő.
Szóval a tagok megvoltak, 5 fő és volt nevünk is. Na, de mire táncoljunk? Akkoriban sűrűn hallgattam egy latin amerikai nő dalait, aki szappanoperákból sokaknak lehet ismerős! Emlékszem mikor édesanyám megvette nekem a piacon a kazettáját, mennyire nagy boldogság volt ez nekem. Főleg, hogy akkoriban sokat kellett feküdnöm a műtét miatt. Mialatt hallgattam, végig a képzeletbeli csapatról álmodoztam, elképzeltem ahogy táncolunk együtt a latin dallamokra. Nem sokra rá ez az álom valóság lett. Meg volt a kiválasztott zene is: Thalia-tól az Amor A La Mexicana
Ahogy írom ezt a bejegyzést épp fülesemmel hallgatom ezt a dalt. Teljesen megelevenedett a táncunk és az a sok-sok fellépés is. Csodás érzés tölti el most a szívem. Tehát leadtam a jelentkezésünket a Ki mit tud-ra? Varratunk ruhát is. Én egy arany overálban toltam, nagyon vagány volt és elég feltűnő. Általában volt egy szóló részem a táncokban. A többieknek arany szoknyájuk és talán piros topjuk volt. Később már csak egyforma, szebbnél szebb ruhánk volt. Sőt táncos cipőt is csináltattunk. Ez utóbbit egy vállalkozó támogatta.
Alig vártuk a napot, hogy felvehessük a fellépő ruhánkat és sminkeljünk, megcsináljuk a hajunkat. Elérkezett a mi időnk. Már sokan kíváncsiak voltak mit alkotunk. Sőt az a srác is, aki pár hét után azért dobott mert nem tettem a kedvére, ha értitek mire gondolok. Azt gondolta, mert szőke voltam és temperamentumos, könnyű vérű is. Nagyot tévedett! Persze később már kuncsorgott volna utánam, de ez a vonat már elment.
Bemondták a nevünket és a pódiumra mentünk
Beálltunk a pozíciónkba és intettem a hangtechnikusnak, hogy indulhat a zene. Alig telt el néhány másodperc és tapsolni kezdett a közönség, minket pedig buzdított és még nagyobb beleéléssel táncoltunk. Levetkőztük a félelmünket és felszabadultan, örömmel virítottunk. Hihetetlen jó érzéssel töltött el bennünket. Vastapssal jelezte a közönség a tetszését mikor véget ért a produkciónk. Nem sokkal később félre vonult a zsűri, mi pedig izgatottan vártuk az eredményt. Eközben sokan odajöttek gratulálni és mondogatták, biztos ti nyeritek meg. Persze más is próbálkozott a tánc műfajban. Megérkezett a zsűri és elkezdték sorolni ki nyert az adott műfajban illetve elmondták véleményüket is kiegészítve. A tánc műfajban, kicsi szünet: a Latino Girls nyerte meg, majd meglepetésünkre volt közönség díj is. Azt is bezsebeltük, örömünk határtalan volt.
Az a sok próba, készülődés meghozta az eredményt. Azt azért hozzáteszem, hogy ez mind amatőr szinten, hisz nem volt erről tanulmányom, nem jártam társas táncra sem, csak ami jött belül és amivel úgy gondolom megajándékozott Isten, azt próbáltam kamatoztatni a tánctársaim felé.
Ez az eredmény tovább vitt bennünket az összes iskolai rendezvényre
Állandó tagjai voltunk különböző eseményeken a 4 év alatt. Volt aki mindig nagyon várta a produkciónkat és valakinek meg már a könyökén jöttünk ki. Persze, hogy voltak irigyek is, nagyon kevés ember nem tudta kik vagyunk a suliban. Az évek alatt rengeteget fejlődtünk. Nem csak iskolai rendezvényeken vettünk részt, hanem, ahol laktunk, városi rendezvényeken is, illetve környező falvakban meg versenyeken. Sőt olyan élményben is volt részünk, hogy autogramot osztogattunk. Nagyon kemény volt. Akkoriban egyedül intéztem a fellépéseinket (16-17 évesen) tárgyaltam a főszervezőkkel. Volt, hogy anyagi juttatást is kaptunk egy-egy fellépés után-mondjuk ez a ritkábbik eset volt, de minimum kialkudtam az útiköltségünket. Muszáj volt talpraesettnek lenni, mert az embert kíméletlenül kihasználták, főleg, hogy fiatal is voltam. Apukám bölcs tanácsai azért megmaradtak nekem.
Párhuzamban ott volt a mazsorett tánc is, ahova körülbelül 3 évig jártam. Következő bejegyzésemben írok erről az időszakomról, ahol rengeteg élménnyel gazdagodtam. Eljutottam először egy külföldi versenyre, majd az évek során megismertem a Nagy Őt, a mindent elsöprő szerelmet. Ja mindent elsöpört, olyannyira, hogy tragédiába fulladt, de ne szaladjunk ennyire előre.
Várlak jövő héten is. Addig is legyen csodás heted és kitartást kívánok ebben az időszakban.
#Hétindító Vidám Marcsival
