A cicaneveléssel kapcsolatos filozófia nagyon hasonlít a gyerekneveléséhez. Ha megfelelően gondozzuk és tanítgatjuk apró minitigrisünket, akkor az növeli annak az esélyét, hogy egészséges és kiegyensúlyozott felnőtt macska válhasson belőle. Tehát, ha kiscica gazdik vagyunk, akkor érdemes megfogadnunk néhány tanácsot a megfelelő fejlődés érdekében.
Együttműködő partnerünk a Fressnapf
Fontos, hogy ne úgy kezeljünk egy kölyök bársonytalpút, mit egy felnőttet. Vegyük figyelembe a fejlettségi szinteket.
Nyolchetes kor alatt például a minitigrisnek még az anyja és a testvérei mellett a helye. Ilyenkor még fejlődés alatt áll a látás és a mozgáskoordináció is. Ha mégis egy pár hetes cicát fogadunk örökbe, akkor különös figyelmet kell fordítanunk rá. Négyhetes koráig éjjel- nappal két-három óránként cumisüvegből kell etetnünk a picit, és segítenünk kell neki pisilni és kakilni is. A legjobb, ha ezzel kapcsolatban minél hamarabb konzultálunk az állatorvossal.
Nyolc és tizenegyhetes kor között megtörténhet az elválasztás. Ekkor már önállóan kell táplálkoznia a kölyöknek. Az ennivalóval kapcsolatban pedig arra szükséges odafigyelnünk, hogy sűrű, fehérjében gazdag és könnyen emészthető legyen. Függetlenül attól, hogy száraz vagy nedves eledelt választunk, ügyeljünk arra, hogy az kifejezetten kölyökmacskák számára legyen összeállítva.
Ebben az időszakban nagy fejlődésnek indulnak a komplex motoros képességek, vagyis a minitigrisek elkezdenek futkározni, ugrálni, játszani, ezért egy erre alkalmas, biztonságos területen kell tartanunk apró háziállatunkat.
Két- és négyhónapos kor között gyors növekedést figyelhetünk meg, a cica igazi energiabombává válik. Naponta három-négy étkezés szükséges ebben az időszakban. Az ekkor kínált tápláléknak legalább 30% fehérjét kell tartalmaznia.
A négy-hathónapos kor a serdülőkor, ekkor válik kedvencünk ivaréretté. Az ivartalanítással kapcsolatban érdemes az állatorvossal egyeztetni még az előtt, hogy megjelennének az olyan rossz szokások, mint a jelölgetés vagy az alomdoboz figyelmen kívül hagyása.
Mindeközben fontos a nevelés és a szocializálás is. Javasolt például hozzászoktatni a kiscicát a hangos zajokhoz, a pórázhoz és az idegenekhez is.
Az alom használata általában ösztönösen megy a kicsiknek, de előfordulhat, hogy kicsit be kell segítenünk azzal, hogy étkezés után például játékot teszünk az alomba, hogy időt töltsön benne a kismacska, és ott végezze el a dolgát. Ügyeljünk arra, hogy a cica-wc mindig tiszta legyen, vagyis takarítsuk rendszeresen.
A fésűvel és az egyéb ápolási eszközökkel is ajánlott már fiatal korban megbarátkoztatni kedvencünket. Érdemes beszereznünk és a szobában tartanunk egy szállítóboxot is, hogy a későbbiekben ne féljen tőle a cica.
A nevelés során mindig pozitív megerősítést alkalmazzunk, vagyis jutalmazzuk meg cicánkat, ha valamit jól csinált, és soha ne büntessünk. A nem megfelelő viselkedést, ha lehet, hagyjuk figyelmen kívül. Kitartással és türelemmel még trükköket is megtaníthatunk kis bársonytalpúnknak.
