Az én történetem 2016 áprilisában kezdődött. Akkor döntöttem el, hogy új életet kezdek, sportosabb és főleg egészségesebb életmódra váltok.
Tudni kell rólam, hogy mindig is dundi lány voltam, bár inkább erősnek, mint kövérnek éreztem magam. Igaz, hogy zavart a súlyom, de valahogy mindig elhessegettem a fogyókúra gondolatát. Hazudnék, ha azt mondanám, nem kezdtem bele egyszer sem, de hiányzott belőlem a kitartás, hogy hosszabb ideig folytassam, végig vigyem, amit elkezdtem.
Ez így volt egészen 2016-ig. Akkor már 7 hónapja hazaköltöztünk a szüleimhez a férjemmel, és lassacskán rendeződtek körülöttünk a dolgok. Megnyugodtam. Úgy éreztem minden klappol körülöttem és közel vagyok a teljes egyensúlyhoz, ám valami még hiányzik.
Majd ráálltam a mérlegre és láttam, hogy bizony 105 kg vagyok. Azon gondolkodtam, hogyan tudnék gyorsan megszabadulni a kilóktól. Számítógéphez ültem, útmutatást, tanácsokat kerestem. Ennek hála valójában már a fogyókúra elkezdése előtt rájöttem, hogy nem lehet gyorsan megszabadulni a kilóktól. Hisz nem 2 hónap alatt szedtem fel annyit! Hogy várhatom el, hogy csip-csap lefogyjak?
Ennek megfelelően először is elkezdtem egészségesebben táplálkozni. Kihagytam a kenyeret, a pékárut, a cukrot, valamint odafigyeltem, hogy mikor eszem. Emellett elkezdtem rendszeresen mozogni. Eleinte csak a négy fal között végeztem pár cardio gyakorlatot – ami bár mindig jólesett, de éreztem, ezt nem fogom sokáig bírni. Nem a terhelés miatt, egyszerűen hosszú távon túl monotonná és unalmassá vált ez az edzés.
Majd 2016 szeptemberében – immár 15 kilogrammal könnyebben – felhúztam egy sportcipőt és kiszaladtam a házból. Hihetetlen volt! Felszabadultnak éreztem magam és tudtam: mindig is ezt kellett volna csináljam. Első alkalommal – megállás nélkül – lefutottam 3 km-t.
Nekem ez akkor óriási élmény volt! Tudtam, nem most futottam utoljára. Attól kezdve mindig alkalmat kerestem a futásra. Egyszerűen olyan energiát szabadított fel bennem, amitől úgy éreztem, nincs előttem akadály.
2017 áprilisában beneveztem életem első versenyére 5 kilométeres távon. Amit akkor ott a versenyen tapasztaltam, az leírhatatlan! Az a sok ember, aki szintén „csak” futni akar! Mindenki jó hangulatban volt és érződött: itt valóban a részvétel a fontos és nem a versenyen elért helyezésed. Amikor beértem a célba és a nyakamba akasztották életem első érmét, éreztem, többet akarok. Eldöntöttem, hogy én ezt akarom csinálni – futni akarok, versenyeken részt venni és a lehető leghosszabb távokat megtenni. Jelenlegi célom, hogy a közeljövőben részt vegyek egy félmaratonon.
2018-at írunk, mögöttem van -33 kg, és több száz km, amit futva tettem meg.
Én nem azt mondom, hogy mindenki fusson! Azt mondom, mindenki találja meg a neki megfelelő mozgást, amiben ki tud teljesedni! És ha hozzáfogsz, ne másokért tedd, ne a bikinitestért, csakis önmagadért. Az egészségedért.
Mióta lefogytam, és rendszeresen mozgok, egyszerűen boldog vagyok. Igen, jól esik, amikor az ismerőseim szóvá teszik az átalakulásom, de akkor érzem igazán, hogy teljes a siker, amikor látom, hogy másokra is hatással vagyok.
Nincsenek lehetetlenek csak kifogások – és ez nem csak a sportban igaz, de az élet bármely területén is.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez