Hogyan tanított meg a sport a nehezebb utat választani? Sport, hazugság, majd újra sport
20 éves koromig sportoltam, majd megházasodtam, és nem nagyon foglalkoztam sem a testemmel, sem az étkezéssel. Nap, mint nap hazudtam magamnak a tükörbe nézve, arcátlanul, a könnyebb utat választva. 30 éves koromra kb. 40-nek néztem ki. Akkoriban ki kellett jönnöm külföldre, amit igen nehezen dolgoztam fel. Nyelvtudás nélkül, életem legrosszabb munkáját végeztem, tudtam, hogy nincs más választásom, ha nem akarom az utcán végezni, tűrnöm kellett a napi szintű megaláztatásokat. Persze ismét a könnyebb utat választva, meló után a sör segített elfelejteni minden bánatomat. Így lettem közel 100 kg-os, de még mindig meg voltam elégedve magammal a tükör előtt, azt gondolva, milyen jól nézek ki.
Aztán 1 év múlva munkát váltottam, de a sör azért maradt, na meg a kaja, ami csak elém került, bármit és bármekkora mennyiségben megettem.
2014-ben elkezdtem futni, de a térdem nem bírta (ma már tudom, hogy ennek nem fizikai oka volt, de akkor még nem hittem a lelki dolgokban). Így ment ez egy évig, amíg nem vettem egy bicajt. 2015 év végén kezdtem, de nagyon megszerettem, nem számított, hogy mínusz van, én 50-100 kilométereket tekertem. Borzasztó szabadságot adott, mellette elkezdtem terembe járni, de fizikai változás nem igazán történt. Közben futkároztam is, amíg egyszer csak már le tudtam egy huzamban futni 10 km-t.
Ízek, imák, szerelmek
Aztán elkezdtem a Youtube-on motivációs videókat nézegetni, reggelente célnaplót /hálanaplót írni, és minden elkezdett működni, amit leírtam. Hazudtam, becsaptam, megaláztam magam, önbizalmam nem volt az álarc alatt. Minden világossá vált, elkezdtem hinni magamban, felvállalni őszintén magam, szeretni saját magamat, és az embereket is ezáltal.
Így, hogy vetettem le az álarcaimat, egyre őszintébb és jobb kapcsolataim lettek, a hazug, álbarátságok pedig eltűntek.
Napi szinten olvasni kezdtem és többet futni is, minimum 10km-t futottam hajnalonként. Az Instagramon futó csoportokba léptem, rájöttem, hogy igen jó tempóban futok. Vettem egy GPS-es órát, ami sokat segített monitorozni magam. Ekkor már simán tudtam futni 4 perces kilométereket, akár hosszabb távon is (félmaraton).
Elkezdtem az étkezésemre is odafigyelni, de akkoriban azt a részét nem vettem túl komolyan. A belső átalakulással párhuzamosan elkezdett a külsőm is megváltozni. Kb. 20 kg-ot ledobtam magamról.
Aztán beneveztem a virtualfutók online futóversenyére, amit megnyertem egy 1:26-os félmaratonnal. Mivel nem vagyok társas futó, egyedül szeretek futni, így nem igazán vonzottak a futóversenyek. Azért, legfőképp mások unszolására elindultam a városom helyi félmaratonján, de csalódás volt, nem élveztem, nekem nem adta azt az érzést, mint sokaknak.
Ekkor éreztem, hogy nem megy egyszerre a konditerem és a futás is, így találtam a Crossfitre, ami iszonyú nagy szerelem lett.
Ebben a sportban aztán van minden! Futás, súlyemelés, gimnasztika, és nem utolsó sorban életfilozófia.
Az étkezésem elég “szigorú”, de egyáltalán nem a fogyás szempontjából, hanem hogy minél jobban teljesítsek. Igazából semmi nehézség nincs benne, én csakis a legjobb üzemanyaggal lehetek tankolva, úgyhogy megválogatom, mit viszek be a szervezetembe, rengeteg zöldséggel, magvakkal, egészséges kötetekkel (quinoa, köles, tönkölybúza, stb.) Természetesen a kalóriák mellett figyelek a makrotápanyagokra is!
Nem iszom alkoholt, nem eszem semmilyen feldolgozott cukrot, fehér lisztet, szemét kaját (egy hónapban egyszer van egy csaló vacsim).
Szerencsémre szakács a szakmám, így könnyen kreálok finom ételeket amiket az Instagramon elég sűrűn posztolok is.
Szóval jelenleg crossfitezek, heti 5 napon, 6 edzés, plusz néha egy napot beiktatok terep futásra, általában súlymellénnyel. Így jutottam el a 100 kg nagy úszógumitól, a 77 kg kocka hasig, és ma már közel 40 évesen néznek jóval 30 alatt. Mindeközben elvégeztem a Crossfit Level 1 edzői sulit, amiben az a külön izgalmas, hogy sosem vizsgáztam még angol nyelven.
A sport rengeteg dologra tanított már!
Iszonyú hálás vagyok ezért. Ha adhatok egy kis tanácsot, csak azt tudom mondani, hogy ne higgyétek, hogy bármi különleges van bennem. Mindannyiunkban megvan ugyanez, csak egy erős döntés kell, és egy olyan magadba vetett hit, ami megdönthetetlen, hogy BÁRMIRE képes vagy!
Őszinteség, felelősségvállalás, kitartás. Kis lépésekben haladni, és élvezni az utazást, ez minden. Én már tudom magamról, nem ismerek lehetetlent, mert az nem létezik!
Instagram: Kovács László
