Napjainkban a civilizációs betegségek egyre újabb és újabb formái jelennek meg, és közöttük is rangos helyet foglalnak el a psziché rendellenes működései. Az addikciók sorában az alkohol-, drog-, játék-, szex- és munkafüggőség után mind többeket érint a stresszfüggőség, amire ha nem figyelünk fel időben, fokozatosan átveheti az irányítást az életünk felett.
Mi az a stresszfüggőség?
Jellegében és tüneteiben leginkább a munkafüggőséggel rokonítható, azonban annál tágabb spektrumot ölel fel, mert bár többnyire a munkára is irányul, de nem kizárólagosan. Az érintett személy az élet szinte minden területén – tudattalanul – keresi és meg is teremti magának a stresszforrást. Fiziológiás hátterében (a munkamániához hasonlóan) a megnövekedett stresszhormonok hajszolása áll: a szervezetünk stresszhelyzetben olyan hormonokat (adrenalint, kortizolt, dopamint) szabadít fel, melyek nem csupán felfokozott működésre és hatékonyságra, de ezzel együtt boldogságérzésre is vezetnek. Normál esetben a testünk a felfokozott izgalmi állapot és az azt követően visszaálló nyugalmi szakasz egyensúlyában működik ideálisan, ám akinél ez tartósan a felfokozott állapot irányába mozdul el, annak a szervezete hozzászokik ehhez a túlstimulált állapothoz, és a jó közérzethez egy idő után fizikai szüksége lesz a magas stresszhormonszintre. Csakúgy, mint más függőségben szenvedők, a stresszfüggő ember is „sóvárog” erre az állapotra, nélküle diszkomfortérzet jelentkezik, még akkor is, ha ennek nincs is tudatában.
Fontos tehát hangsúlyozni, hogy aki egyszerűen sokat dolgozik, mert ez a munkájával jár, vagy a megélhetéséhez szükséges, esetleg szereti az extrém sportokat stb., az még nem jelent függést. Függőnek akkor nevezhető valaki, ha a stresszhelyzetek hajszolása tartósan káros kihatással van az egész életvitelére, aminek következtében általában a családi, baráti kapcsolatai is fokozatosan válságba kerülnek.
Mik a stresszfüggőség jelei?
A stresszhormonok folyamatosan magas szinten tartására sokféle módot találnak az érintettek. Az egész életük egy merő stressz – ha éppen nincsen rá ok, akkor teremtenek: mindenhová az utolsó percben rohannak, a határidők valahogy állandóan szorítják őket, és képtelenek egy percet is várakozni. Ők azok, akik nem szeretnek és nem is tudnak pihenni vagy lazítani, sőt kifejezetten stresszként élik meg, és a szabadság alatt vagy akár hétvégén jó eséllyel kitör rajtuk az úgynevezett szabadság-betegség (migrénjük lesz, torokgyulladást vagy akár pánikrohamot kapnak). De ha mégis minden jól alakulna, ők akkor is mindenen aggódnak, és folyamatosan feszültséget keltenek maguk körül, robbanékonyak, feszültek. Testi tünetei lehetnek a magas vérnyomás, emelkedett pulzusszám, álmatlanság, fokozott vagy csökkent étvágy. Állandóan panaszkodnak és aggodalmaskodnak, de valójában semmit nem tesznek a dolgok érdemi változásáért. Minderre előbb-utóbb a kapcsolataik és a családi életük is rámegy.
Fontos időben lépni!
Mivel a stresszfüggő ember – csakúgy, mint a munkamániás – többnyire nem érzékeli, hogy gond van, kiemelt jelentősége van annak, hogy a környezetében lévők időben észleljék a jeleket, és hozzásegítsék őt a felismeréshez és a változtatáshoz. Ez annál is inkább fontos, mert – mint minden függőségnél – minél tovább áll fenn a kibillent hormonegyensúly, az annál erősebben beidegződik a vegetatív idegrendszerben, és a szervezet egyre többet és többet igényel a „szerből”.
Van megoldás!
Az egyik első és legfontosabb lépés, hogy az érintett személy felismerje és belássa, hogy baj van, nem jó irányba alakulnak a dolgai, a családi élete, és akarjon változtatni. A kulcs pedig a változtatás: vagyis az életmódváltás. A stresszfüggő embereknek újra meg kell tanulniuk pihenni, lazítani és a stresszhelyzetek helyett másban megtalálni a jóérzés forrását.
Ezt persze könnyebb mondani, mint megtenni. Annál is inkább, mert mire függésről beszélhetünk, a szervezet hormonális reakcióival kell megküzdeni. Ezért semmiképp nem szabad azt a célt kitűzni, hogy máról holnapra minden megváltozik.
Azt azonban annál inkább, hogy máról holnapra fokozatosan, apró lépésekben változtatok az életmódomon, a pörgés helyett az ellazultság irányába. Nem kell egyből teljes semmittevéssel tölteni a hétvégét vagy a szabadságot; eleinte tegyünk-vegyünk kedvünk szerint, válasszuk az aktív pihenés különböző formáit, de figyeljünk arra, hogy ne pörögjünk folyamatosan magas fokozaton. Töltsünk lépésről lépésre egyre több minőségi időt a családunkkal vagy barátainkkal, és néha próbálkozzunk meg az egyéni kikapcsolódással: olvasással vagy bármivel, ami akár csak rövid időre is örömet, megnyugvást okoz.
Hasznos technikák
A fenti tanácsokat akkor tudjuk legkönnyebben a gyakorlatba ültetni, ha rendszeresítünk az életünkben legalább egy olyan technikát, amely bizonyítottan csökkenti a szervezet stresszhormonszintjét, és ezáltal segíti az ellazulást, miközben endorfint (boldogsághormont) szabadít fel. Ilyen a meditáció, a különböző légzőgyakorlatok, relaxációs technikák, a jóga, mindfulness, a masszázs és mindenekelőtt a rendszeres mozgás.
A sportok közül leginkább a közepes intenzitású aerob mozgásformák ajánlottak, mint a kocogás, lépcsőzés vagy a szelídebb biciklizés. Ezek otthoni körülmények között is kiválóan művelhetők, elég hozzá egy szobabicikli vagy lépcsőző, de akinek az szimpatikusabb, használhat elliptikus trénert, de ma már egy minőségi futópad is elérhető áron beszerezhető. Természetesen fontos, hogy fokozatosan iktassuk be az életünkbe az edzést, a cél idővel a 20-30 percnyi monoton, közepes intenzitású mozgás.
Mindenképp vigyázzunk arra, hogy nehogy a túledzés hibájába essünk. Tartsunk az edzésnapok között regenerációs napokat, többek között azért is, hogy legyen módja a szervezetünknek visszaállni a nyugalmi állapotba, és ne válhassunk függővé a sportolástól.
Forrás: https://fittsport.com/
