Akár hobbi-, akár komolyabb sportolók tapasztalhatják, hogy a pulzusuk megítélésük szerint túl magasra emelkedik edzés közben.
Mindenkinél más
A pulzus meghatározásához ideális esetben pulzusmérő órát érdemes használni, de alkalmazhatunk akár egy mobiltelefonos applikációt, vagy fordulhatunk az „ősi” módszerhez: a nyaki verőéren vagy a csuklón tapintjuk ki a pulzusunkat.
Ha 30 másodpercig számoljuk az ütéseket, majd felszorozzuk kettővel, megkapjuk az egy perc alatti pulzusszámot. Ezt érdemes ébredéskor (ébredési pulzus) és nyugalomban is ellenőrizni (nyugalmi pulzus), hiszen ezek lehetnek a kiinduló értékek. Ugyanis – bár létezik egy általánosan elfogadott nyugalmi pulzusszám, ami 50-60/perc és 100-120/perc közt mozog – ez egyénenként nagy eltérést mutathat. Egy edzett személynél akár a 40 ütés/perc is normálisnak tekinthető, az aktuális pulzusértéket pedig megemelheti például a stressz, a hormonális változások és a félelem, amelyet akár az orvosi vizsgálat is kiválthat.
Terhelésnél szintén megemelkedik a pulzus, a kérdés csak az, mennyire és miért.
Maximális értékeke, zónák
A maximális pulzust sportorvosnál lehet kimérni, a mindennapokban azonban inkább megbecsülni lehet, leginkább az ún. Karvonen-egyenlettel vagy az ökölszabályként alkalmazott HRmax meghatározással, ami szerint 220-ból ki kell vonni az életkort.
Ehhez képest meghatározhatóak a pulzus szempontjából különböző célzónák. Ez nagy vonalakban annyit jelent, hogy ha a maximális pulzusértéknek az 50%-át éri el a pulzusunk, az kb. a rehabilitációban kívánatos célzóna, ha 60-75%-os a pulzusérték, az az ún. zsírégető tartomány, míg például a szív-érrendszer kapacitásának növelése a 70-85 %-os zónában érhető el.
Vagyis látható, hogy minél komolyabb az edzés, annál magasabb a pulzusérték.
Azonban gyanút keltő tünet lehet, hogy ha szubjektíven nem ítéljük az adott edzést nagyon keménynek, mégis magas pulzusértékeket tapasztalunk a mérés során. Ez egy olyan jelenség, amellyel mindenképpen kardiológushoz kell fordulni, hiszen akár szívritmuszavar is állhat a háttérben. A tachycardia, vagyis a megszokotthoz képes túl szapora szívverés ugyanis komoly gondot okozhat, ha elhanyagoljuk.
A teendő tehát ilyen esetben az, hogy az adott helyzetben erősen visszaveszünk az edzés intenzitásából (ne álljunk le túl hirtelen, inkább kezdjünk el sétálni), majd ha kissé rendeződött a pulzus, érdemes leülni vagy lefeküdni, ha pedig többször tapasztalunk ilyen problémát, jelentkezzünk be egy kivizsgálásra.
Azok, akik bármiféle szokatlan tünetet tapasztalnak – akár edzés közben, akár attól függetlenül -, mindenképpen jelentkezzenek be kardiológiai kivizsgálásra. Tehát akár erős szívdobogás, akár nehézlégzés, akár magas pulzus, fájdalom vagy lebegő, remegő érzés jelentkezik a mellkasban, feltétlenül ki kell vizsgáltatni. Ugyanis kiderülhet, hogy szívritmuszavar áll a háttérben, és ezen belül is pontosan diagnosztizálni kell annak típusát!
Jó sportolást, figyeljünk oda magunkra!
