A fitnesz holisztikus megközelítésének alkalmazása a keresleti oldal igényeinek, illetve maga a szakma formálódásának fúziójaként forrta ki magát. De miért is kellene a fizikai egészségen túl a mentális jólétre is energiát szánni?
Ez a tendencia egyben azt is jelenti, hogy nyílik az olló, mely a tudatos és edukált közönségtől drasztikusan elmaradó többséget egy jelentős szakadékkal választja le abban a valóságban, ahol a mentális egészség hangsúlyozása olyannyira indokolt és szükséges. Nos, edzőként is és iskolai wellbeing program vezetőként is megtapasztalom, hogy a fel nem oldott traumák miként nyilvánulnak meg étkezésben, életvitelben, kommunikációban, az énhatáraink védelmében, érzelmeink kezelésében, önmagunk képviseletében, önértékelésünkben (a sor gyakorlatilag végtelen).
A jelenlegi generációk a valaha békeidőben élt legtraumatizáltabbak nemzedékei. Mindez egy nagyon komplex kérdéskör, de ami tipikus az az, hogy magunk előtt görgetjük a nem tisztázott és nem megdolgozott életeseményeket, melyekre később jó eséllyel rakódik rá a következő és az azt követő sérelem és veszteség. Halmozott traumákkal élni pedig sem nem egészséges, sem nem előremutató. Nem csak magunkra nézve káros, de a környezetünkre is.
A kritikus életesemény feldolgozása
Sokunk csakis annak köszönheti a mentális egészségét, hogy önállóan rálépett az önismereti folyamat hos – szadalmas útjára és felismerve ennek fontosságát különböző hasznos eszköztárakra, segítőkre bukkant. Vannak azonban olyan törekvések is, melyek azt célozzák, hogy mindez ne a véletlen műve legyen, hanem már kamaszként, sőt általános iskolai tanulóként is kaphassanak a gyerekek eszközöket a kezükbe arra az esetre, ha traumatikus élmények érik őket. Ilyen lehet lehet a szülők válása, az intenzív csúfolás, haláleset, zaklatás, természeti katasztrófa, feszült politikai helyzet, bántalmazó környezet, bűncselekmények áldozatává válása, zaklatott otthon,stb.
A lényeg az, hogy ezeken a foglalkozásokon egy adott eseményre fókuszálva vezessük végig a tanulókat azon a folyamaton, mely során sorstársakra, barátokra és a saját maguk kompetenciáira lelhetnek, miközben egy kritikus életesemény dolgoznak fel.
Mindezt pedig az iskola falain belül történhessen meg, mivel a fiatalok idejük legnagyobb részét az oktatási intézményekben töltik. Ha tehát megszerzik az egy-egy traumatikus élethelyzet kezeléséhez szükséges eszközöket, ha lesz referenciájuk arról, hogyan lehetséges szembenézni, feldolgozni, beépíteni az életükbe az átélt tragédiákat, akkor nagy eséllyel megadtuk számukra a legtöbbet, amit az iskolából magukkal vihetnek majd.
A legtöbb iskola maga fejleszti a wellbeing-programját
Ezek a programok gyakran foglalnak magukba a fizikai egészségre is koncentráló paneleket, mint például jóga, pilates, egyéb csoportos tornák, de tipikus a mindfullness foglalkozás és az iskola konyhakertjében való tevékenykedés is. Felölelhetik az egészséges étkezés témáját és az erre való ösztönzést, segíthetnek összeállítani az optimális bevásárlólistát és kitiltani bizonyos élelmiszereket az iskolából. A sajátos paramétereknek köszönhetően sajnos nem lesznek alkalmasak arra, hogy azt más iskolák is adaptálhassák.
Vannak szerencsésebb intézmények, ahol mindehhez van szakmai háttér, forrás és kapacitás s vannak más helyek, ahol fényévnyire van egy átfogó megoldás megvalósítása. Ezért lehet az, hogy a legtöbb helyen bár lenne törekvés minderre, csupán bizonyos paneleket sikerül beépíteni az iskola mindennapjaiba, melyek hatékonysága sokszor megkérdőjelezhető. Léteznek ugyanakkor pszichológusok által fejlesztett, kimondottan iskolai környezetre szabott traumákat célzó programok is, melyek nem csak eltérő szubkultúrákra és közösségekre, de eltérő országokra is tökéletesen alkalmazhatóak. Ilyen például az amerikai CBITS program, mely 10 foglalkozáson át biztosít támogató környezetet a tanulóknak, de a szülőket is bevonja a folyamatba. A cél csökkenteni a diákok poszttraumás stressz tüneteit, a depressziót és a kapcsolódó, a tanulmányokra negatívan ható aspektusok jelenlétét, mint a hiányzások, a szétszórtság, bukások és a bűnözésbe való süllyedés esélye.
Nem mondanak le a „hanyag” tanulókról
A wellbeing és/vagy mentális egészséget célzó iskolai programokat alkalmazó iskolákban túlléptek a pedagógusok – és főként a vezetés – azon a szemléletmódon, ahol a hanyag tanulókat még inkább a lejtőre vezető útra terelik, ahol kvázi lemondanak ezekről a fiatalokról. Nem túl inspiráló ugyanis az, amikor az igazgató a szünetben elkap, és azt mondja, hogy soha nem fogsz eljutni az érettségiig, de a hátteredre nem néz rá, nem érdekli az, hogy miért lógsz, miért nem tanulsz – ahogyan ez velem megtörtént például a gimnáziumban.
Ezek a programok tehát arra próbálnak rámutatni, hogy az időben megfogalmazott, kimondott és feldolgozott személyes problémák pozitívan képesek előremozdítani a fiatalok tanulmányait, hozzáállásukat és önértékelésüket.
Ezzel támogatva az egész iskola munkáját, ahol a tanárok kiegyensúlyozott és tiszteletteljes diákokat kapnak vissza az óráikra, ahol a szülők oldaláról is megtörténik a kívánt jelenlét és az intézmény maga is képes lehet előre menetelni azon a bizonyos ranglétrán. A technológia fejlődésével épp a humánum az, ami kritikus lesz a jövőben. Információkhoz jutni már mindenki tud, egészséges embernek lenni egyre kevesebben vagyunk képesek megmaradni. Képzeljük csak el, ha minden fiatal részt vehetne egy-egy hasonló programban mennyivel több egészséges, fizikailag aktív, az érzelmeit kontrollálni képes felnőtt kerülhetne ki közülük a jövőben! Mennyi tudatos és empatikus, önmagát a megfelelő helyi értéken kezelő emberrel gazdagodnának a társadalmak!
Csurgó Krisztina személyi edző írása
