Milyen titkos mozgatórugók irányítják párválasztásainkat? És főleg: mi a köze mindehhez a szüleinknek? Nos, nagyon sok – talán nem is vagyunk vele tisztában, de egy másik emberrel kapcsolatba kerülni a szüleink által tanulunk meg. Problémák, megküzdések, megoldások – Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus beszámolója.
Életünk első évei kitüntetett szerepet játszanak abban, hogy felnőve hogyan viszonyulunk majd azokhoz, akik érzelmileg közel kerülnek hozzánk: bízunk bennük, elhisszük, hogy valóban szeretnek minket, vagy a lelkünk mélyén kételkedünk az elköteleződésünkben, valódi érzéseinkben.
Bizalom és szeretet: most és a jövőben
„A gyermekkori kötődési mintázatok, amelyek nagyjából az első másfél évben alakulnak ki, megalapozzák az egész életünket. Aki gyerekként megtapasztalta, hogy számíthat egy felnőtt emberre, aki megadja neki mindazt, amire szüksége van, és elfogadja őt minden érzésével együtt, az biztonságban fogja érezni magát a kapcsolataiban. Becsülni fogja önmagát és a másik embert is, nem jelent számára gondot az elköteleződés.” – jelenti ki Orvos-Tóth Noémi. A klinikai szakpszichológus szerint a feltétel nélküli elfogadás,, mint gyerekkori élmény két fontos dolgot alapoz meg a jövőnkre vonatkozóan: a hitet, hogy bízhatunk a másikban, és a hitet, hogy szerethetőek vagyunk. Akinek ez kimarad az életéből, annak sokkal nehezebb lesz beleengednie magát egy párkapcsolatba. A következetlen, vagy a gyerek igényeire nem megfelelően érzékeny szülői magatartás aláássa a bizalom kialakulásának folyamatát. Ilyenkor a gyerek felnőve vagy óvakodik a túlzott közelségtől, és nem képes megélni az érzelmi intimitást, vagy örökké azon aggódik, hogy elveszíti a másikat. A sajnos egyáltalán nem ritka érzelmi vagy fizikai bántalmazás elszenvedése a felnőtt kapcsolatokat is kaotikussá, állandó érzelmi hullámvasúttá változtatja” – mondja a szakértő.
Ajándék a gyerek, nem pedig tulajdon
Szüleink mindannyiunkra hatnak. Az érett személyiséggel rendelkező szülő egyszerre képes támogatást adni, bátorítani és közben értelmes, következetes határokat szabni a gyereknek. Orvos-Tóth Noémi szerint az ilyen szülők ajándéknak, és nem tulajdonnak tekintik a gyerekeiket, és azon igyekeznek, hogy a gyereknek sikerüljön kibontakoztatnia a saját személyiségében rejlő lehetőségeket. Ha azonban a szülő maga is belső bizonytalanságokkal küzd, könnyen előfordul, hogy a gyerekét kezdi el használni: elvárja tőle, hogy a saját soha be nem teljesült álmait igyekezzen megvalósítani, vagy éppen érzelmi mankóként használja, és nem engedi felnőni.
Manipuláló szülők
„Az ilyen szülők a manipuláció legváltozatosabb eszközeivel próbálják irányításuk alatt tartani a gyerekeiket. Hiába alapított már családot a „gyerek”, a szülő folyamatosan beleavatkozik az életükbe, tanácsokat osztogat, kéretlen „segítséget” nyújt, vagy indokolatlanul sok figyelmet követel magának – magyarázza Orvos-Tóth Noémi. Hasonlóan nehéz sorsa van annak, aki soha nem tud megfelelni a szülő elvárásainak, legyen az iskolai eredmény, pálya-, vagy párválasztás. Ők akár egész életükben küzdhetnek a „nem vagyok elég jó” érzésével, ami a párkapcsolatuk működésére is rányomja a bélyegét.”
Mi a szülő feladata?
Véleményem szerint a szülő akkor teszi jól, ha felnőtt gyerekének nem szól bele a párkapcsolatába. Nem kritizálja a párját sem nyíltan, sem burkoltan, tiszteletben tartja gyermeke családi életét. A szülő feladata, hogy támogassa és egységként kezelje a párkapcsolatot, megadva a fiataloknak azt a segítséget, amire szükségük van. Azok a szülők, akik átlépik a határokat, rendkívül sokat árthatnak a párkapcsolatnak, és akár a váláshoz is hozzájárulhatnak mérgező tevékenységükkel” – mondja a szakértő, aki szerint szülőnek lenni a legnehezebb feladat, hiszen ma alapozzuk meg mindazt, aminek hatása csak 15-20-30 év múlva lesz látható. Ha gyermekünk első éveiben elfogadást kap, ha megéli, hogy fontos, és hogy számít a véleménye, ha megoszthatja velünk az érzéseit, akkor stabil önbecsüléssel rendelkező felnőtt válik belőle. „Szülőként pedig ekkor már nem tehetünk mást, mint bízunk benne, hogy jó döntéseket hoz, vagy ha nem, akkor képes lesz korrigálni a rossz döntései következményét.”
Időben le kell válni
A legtöbb konfliktus a fiatalok és a szülők közt az első gyerek megszületése körüli időszakban jelentkezik. A gyerekneveléssel kapcsolatos eltérő elképzelések, az egyébként is sok feszültséggel járó új élethelyzet sok súrlódásra adhat okot. „Fontos, hogy időben elkezdjünk leválni a szülőkről, és anyagi vagy egyéb támogatásaikért cserébe ne szolgáltassuk ki a kapcsolatunkat nekik. A határok meghúzása konfliktusokkal járhat, talán vita vagy veszekedés is kialakul, de ettől nem kell megijedni – a viták hozzátartoznak az emberi együttéléshez” – mondja a szakpszichológus, aki szerint érdemes akár többször is leülni, és a szülőkkel együtt átbeszélni, hogy ők és mi hogyan képzeljük el a kapcsolatot: mit várnak, és mi a fontos a számukra, és nekünk milyen elképzelésünk van. A szüleinktől látott minták, a kötődési stílus életünk végéig alakítható. Felnőve is van rá módunk, hogy átírjuk a negatív programokat.
Forrás: Babapatika magazin
