Szerencsére nem kevesen vagyunk olyanok, akiknek sem ígéret, sem bizonyíték nem kell arra, hogy a sport az életük része legyen úgy, hogy igyekeznek sokakat bevonni az egészséges életmód keretei közé. Vitán felül áll: a rendszeres fizikai aktivitás jobbá teszi az ember életét.
Több remek könyvet is elolvastam a nyári szabadságom alatt, az egyik ilyen volt a Anders Hansen svéd pszichiáter által jegyzett az „Edzett agy” című kötet. A szerző nem emel magasba senkit és semmit, nem ábrándozik, és nem akar meggyőzni senkit, egyszerűen csak áttekintette az utóbb évek agykutatással kapcsolatos tudásanyagot és szépen rendszerbe állította nekünk. Amit a görögök már Spárta idején is tudtak, azt most megmutatja az MR és az MRI. Megismerjük a „stresszgyár” amigdalát és azt is, hogy fékezi az egyébként természetes es evolúciós szempontból fontos stressz túlpörgését a hippokampusz és a homloklebeny. De nem ez a nagy szám ebben a történetben, hanem hogy azok jó működéséhez és erősödéséhez – s új idegi kapcsolatok kialakulásához – a fizikai aktivitás elengedhetetlen. Vagyis, ha mozogsz, ha aktív vagy, akkor e két rész erősödése elősegíti a stresszgyár kordában tartását.
De a mozgás javítja a memóriát, erősíti a figyelmet, összességében okosabbá is teheti az embert az agyának különböző részei közötti kapcsolatok erősítése által.
Talán mindannyian belefutottunk már abba, hogy bizonyos emberek erős negatív kritikával illetik azokat, akik az idejük egy bizonyos részét edzéssel töltik. Nekem konkrétan is vannak olyan ismerőseim, akiknek például kifejezetten a futókkal van bajuk, hiszen „mást sem tesznek, csak önmagukat fényképezik”. Szóval kiemelném, hogy a mű nem a futást propagálja, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy bármilyen fizikai aktivitás – akár heti két-háromszori harminc perces séta – csodákat művelhet az aggyal és így az ember életével is. Azt hiszem, hogy mi egyetértünk abban, hogy a sport a jó élet nélkülözhetetlen része.
Lippai Roland coaching szemléletű tanácsadó, amatőr maratonista írása
