Amikor a stresszről beszélünk, általában egy negatív jelenségre gondolunk: tartós idegeskedésre, folyamatos aggódásra, álmatlan éjszakákra. Ezt okozhatják a mindennapi életünk apróbb és nagyobb eseményei, próbatételei, belső konfliktusok, és bizonytalanság érzete, vagyis, amikor úgy érezzük, nem tudjuk megjósolni, mi fog következni.
A stressz kétféle lehet:
- hirtelen bekövetkező stressznél ijedtséget, szomorúságot, izgatottságot, vagy étvágytalanságot érezhetünk.
- A tartós stressz viszont szorongást, depressziót, fogyást vagy elhízást, legyengült immunrendszert eredményezhet.
A hízás csak az egyik lehetséges következmény, és most erről lesz szó: miért okozhat többlet súlyt, ha túl sokat rágódunk, aggódunk?
12 éves edzői pályafutásom, és coachinggal való foglalkozásom során tapasztaltam, hogy a stressz miatti hízás nagyon is gyakori – és főleg a nőket érinti. Ugyanakkor jó hír, hogy ha képesek vagyunk kezelni a nem működő életterületeket – vagy azok maguktól kisimulnak -, akkor a kilók szó szerint maguktól olvadhatnak le.
Az egyik legmeglepőbb sztorim ezzel kapcsolatban egy barátnőm története, aki a gimnázium utolsó évében képes volt majdnem 20 kilós felesleget felhalmozni, miközben érettségire és nyelvvizsgára készült, és bonyolult szerelmi szálakkal küszködött. Azonban ahogy túl volt a vizsgákon, és új, kiegyensúlyozott szerelem lépett az életébe, gyakorlatilag minden különösebb plusz munka (diéta és edzés) nélkül megszabadult a súlyfeleslegtől, egy nyár alatt, tehát az egyetemet már új bőrben kezdte!
Ez volt az első olyan tapasztalatom, mikor a szemem láttára bizonyosodott be, hogy a stressz megszűntével a testsúly önmagától helyre állt.
Szóval mi okozza a stressz általi hízást?
HORMONÁLIS HÁTTÉR
A neuroendokrin rendszer az idegrendszer és a belső elválasztású mirigyek összessége: ez szabályozza a belső folyamatainkat. Ő az, ami veszély esetén egy csomó hormont aktivál, annak érdekében, hogy helyt álljunk az új szituációban – biztosan hallottál már például az adrenalinról, aminek fő feladata, hogy hirtelen plusz energiát termeljen. Ez a folyamat nagyon hasznos, és természetes folyamat, hisz ezek segítségével tudjuk legyőzni a fenyegetést.
A fenyegetés vagy veszély valaha azt jelentette, hogy a csapat többi tagjával le kell gyűrni egy mamutot vagy meg kell menekülni a minket üldöző tigristől. Ma inkább olyan dolgok jelentenek stressz helyzetet, mint a kiabáló főnök, a pasim új csinos kolléganője, vagy anyagi problémák. A stresszt kiváltó okok változtak tehát (ez mindjárt fontos lesz!), de a folyamat nem: a veszélyhelyzetben stressz hormonok lépnek működésbe.
Itt jön képbe a kortizol nevű hormon, ami egyik feladata, hogy ha elmúlt a veszély, plusz energiákkal töltsön fel. Vagyis evésre, raktározásra sarkall. Amíg a tigris elől menekültünk, és a stressz valóban kiemelkedő fizikai teljesítményt (pl. futás, harc) jelentett, addig ennek a folyamatnak volt is létjogosultsága. A mai világban azonban a plusz bevitt kalóriákat nem igazán mozogjuk le, és itt kezdődik a probléma. A kiabáló főnök kiváltja a “stressz-evést”, azonban ezt nem előzte meg és nem követi magas intenzitású mozgás – tovább puffogunk és nasizunk az irodai székben és otthon a kanapén. Így máris plusz kilókat halmozunk fel.
ÉRZELMI EVÉS
Nemcsak a hormonok kiváltotta (biológiai késztetésű) stressz-evés létezik, hanem belső programok, rögződések is vezethetnek érzelmi evéshez (pszichológiai evészetek). Ha például valamiért az rögzült, hogy a stressz esetén jól esik az édes íz (mert például a kisbaba korunkban a sírásunkra minden esetben etetéssel reagált az édesanya – akkor is, ha más volt a probléma), akkor felnőtt korunkban is hajlamosan leszünk az édes ízt keresni a bajban. Rengeteg vendégem meséli, hogy az esti filmezés egy nagy tálca kajával valósággal a “nyugalom szigetét” jelenti a számukra az egész napos rohanás után.
Többféle érzelmi evés létezik még: Lukács Liza pszichológusnő, aki a témára specializálódott, 8-féle érzelmi evést* különböztet meg: szerinte az érzelmi hiányokat (lelki éhségeket) vagyunk hajlamosak evéssel enyhíteni. Ilyen például a kapcsolat-éhség (vagyis ha túl kevés a szociális kapcsolódásunk); az elismerés éhség (vagyis ha nem kapunk elegendő pozitív visszajelzést a külvilágtól); a struktúra-éhség (vagyis ha hiányzik a rendszer aa mindennapjainkból és az életünkből); vagy épp a szex-éhség.
Ez a téma azért nagyon izgalmas, mert ráébredhetünk, hogy miért is vagyunk hajlamosak akkor is enni, ha fizikailag nem vagyunk éhesek. Érdekes tapasztalatom például (magam is átéltem!), hogy a kisgyermekkel otthon lévő édesanyák, akiket kevés külső inger, kevés izgalmas beszélgetés ér, és esetleg kevés dicséretet is kapnak a munkájukért, ellenben egész nap pörögniük, figyelniük kell, egyetlen szelet süteményt is képesek csodálattal fogyasztani. Vagy az a top menedzser, aki egész nap kontroll és nyomás alatt dolgozik, csapatokat és folyamatokat koordinál, csak a vacsorát tudja “szelepként” használni – ez az egyetlen tevékenység, ami közben hajlandó elengedni a kontrollt és élvezni az jelen pillanatot. Érzelmi evésből nem mindig lesz, de lehet evés-függőség, ami extrém túlsúlyhoz vezethet.
Megoldási javaslatok
Stresszoldás kreativitással, flow-élménnyel: találjunk olyan tevékenységet, ami elvisz a flow-állapotba (vagyis abba az élménybe, hogy az itt-és-mostban örömmel legyünk jelen), kreatív hobbyt, az önkifejezés és önkiteljesedés hozzánk illő formáit. Nemcsak elvisz az aggódás állapotából, de felszabadítja a kreatív energiákat, amellyel a megoldás-keresésben is hatékonyabbak lehetünk.
Sport: a sport egyrészt tökéletes stressz-levezető, másrészt szintén megadja a flow élményét. Közben boldogság hormonokat termelünk, vagyis a szervezet biológiailag is átáll a “veszély van” állapotból a “rendben van” üzemmódba. Arról nem is beszélve, hogy a rendszeres mozgással ténylegesen is kalóriákat égetünk, növelhetjük az izomtömeget, mely alapállapotban is (vagyis sport nélküli órákban is) több kalóriát éget. És emellett kielégíthetjük egy csomó érzelmi-éhségünket: megélhetjük a másokkal való kapcsolódást, a siker élményét, a rendszerességet is segít kialakítani, vagyis több legyet üthetünk egy csapással, ami az érzelmi hiányokat illeti.
Önismereti munka: az önismereti munka sosem kártékony, de tartós stressz esetén kifejezetten ajánlott. Felmérhetjük, hogy konkrétan mely területen mi okoz aggodalmat, mi a tárgya a félelmeinknek, milyen megoldásokban gondolkodhatunk. Megérthetjük, hogy bizonyos helyzetekre felkészülhetünk (a tanulmányok szerint a bejósolhatóság jelentősen csökkenti a stresszt!), és az érzelmi hiányainkat is górcső alá vehetjük, akár egyesével a különböző életterületeket.
*Dr. Lukács Liza Az éhes lélek gyógyítása
Hámori Blanka aerobikedző, személyi edző és életmód-tanácsadó írása
