A következő lista a különböző sütő-, főző-, salátaolajokról szól, a teljesség igénye nélkül.
Olívaolaj
Az extra szűz (extra virgin) olívaolaj igen értékes kincse a konyhánknak, amelyet salátakészítésre, pirítósra vagy éppen szendvicskrémekhez használjuk fel, hidegen! A csomagolást minden alkalommal alaposan olvassuk el a bevásárláskor, nehogy otthon érjen meglepetés bennünket az olaj minőségét illetően! A sansa, pomace vagy orujo megnevezéssel ellátott termékeket célszerű a polcon hagyni és inkább kicsit spórolni a jobb minőségű és ízű extra szűz fajtákra. A light felirat az olaj csomagolásán pedig arra utal, hogy a finomított olívaolajhoz extra szűz olívaolajat kevertek az enyhébb íz és a halványabb szín miatt. A light és szűz olívaolajok esetében az enyhe hőfokon történő párolás, rövid ideig tartó főzés már megengedhető, de erre a célra továbbra is érdemes inkább más, hőállóbb olajokat használni.
Repceolaj
Méltatlanul elhanyagolt, pedig igen jó tulajdonságokkal bíró olajunk, amellyel akár a megszokott, kevésbe jó összetételű napraforgóolajat is kiválthatjuk. Sütéshez – akár bő olajban és grillezéshez is megfelelő. A hiedelmekkel ellentétben ma már nem lesz büdös sütéskor, és nem ártalmas az egészségre, mivel az újonnan megtermelt repceolaj már nem tartalmazza, vagy csak csekély mennyiségben a rossz hírét okozó erukasavat és glükózinolátokat. A hidegen sajtolt és szűz fajtája a salátáinkat is gazdagíthatja.
Szőlőmagolaj
A borgyártás melléktermékeként megmaradó szőlőmagból nyert olaj füstpontja mérsékelten magas, ezáltal sütéshez is felhasználható, ahogyan salátaöntetként és szendvicskrémekhez, mártogatósokhoz is. Gyakori alapanyaga a masszázsolajaknak, így akár testolajként is alkalmazható (garantáltan színezék- és illatanyagmentes).
Földimogyoróolaj
A finomított földimogyoró-olaj kellően hőálló, ezért főzésre, sütésre is alkalmas, de jellegzetes mogyoróíze miatt nem minden ételhez passzol.
Lenmagolaj
Kiváló és igen értékes összetételű salátaolaj, amelyet különösen azoknak javasolt rendszeresen fogyasztania, akik nem vagy igen kevés halat esznek, mivel zsírsav-összetétele a halakéra jellemző (ez érződhet az enyhe halra emlékeztető mellékízén is). Sütni, főzni azonban nem célszerű vele.
Dióolaj
A lenolajhoz hasonló tulajdonságokkal bír, salátaolajként használjuk, a sütést, főzést hanyagoljuk a dióolaj esetében is! Diós aromája új ízeket kölcsönözhet a már megszokott receptjeinknek is.
Kókuszolaj
A szűz kókuszolaj szobahőmérsékleten szilárd és csak szobahőmérsékleten, vagy bőrünkkel érintkezve olvad meg, ezért kókuszzsírnak is nevezzük. Összetételéből eredendően könnyen emészthető, ezért zsíremésztési, -felszívódási zavarokkal, bélproblémával, májbetegséggel küzdőknek és alultáplált betegeknek roborálási célból ajánlott (vagyis nem ,,fogyókúrás” olaj). Az étel nem lesz tőle kókuszízű, nyugodtan süthetünk vele húsokat, halakat is. A hideg salátákra locsolt kókuszolaj esetében azonban számoljunk vele, hogy a hideg zöldség hatására az olaj megdermed, és emiatt kevésbé jól keverhető el. Emiatt salátaolajként érdemes más olajokkal keverve és enyhén felmelegítve használni. Bár sokfelé hallani, olvasni ennek pozitívumairól, kizárólagos zsiradékforrásként történő alkalmazása mégsem javasolt, inkább az étrendben felhasznált zsiradékok változatosabbá tételére alkalmas. Azt ugyanis nem szabad elfeledni, hogy telített zsírsavakban gazdag olajról/zsiradékról van szó, emiatt a túlzásba vitt egyoldalú fogyasztása nem előnyös.
Schmidt Judit, dietetikus cikke
megjelent a Babapatika magazinban
