A családok szerepe a jövőre való felkészítésben
Interjú Sápi Zsófiával, aki humánökológus és közgazdász, emellett a greendex.hu főszerkesztője, hogy milyen világban fogunk élni mi és a gyermekeink, nagyrészt rajtunk múlik. Vajon fenntartható a pozitív szemlélet?
Végignézhetünk az életünkön, vagy kisebb léptékkel haladva (úgy könnyebb!) a ruhatárunkon, konyhánkon, nappalinkon, mitől tudnánk szemrebbenés nélkül megválni. Lesz ilyen dolog, nem is kevés. Azok árából kijön egy bicikli? Naná, van, akinél nem is egy!
A Greendex.hu zöld és fenntartható témákkal foglalkozó médium. Mi volt a pontos célotok ennek a platformnak a létrehozásával?
Zsófi: Azt láttuk, hogy Magyarországon kétféle, zöld témákkal foglalkozó médium létezik: az, amelyik annyira szakmai, hogy csak egy szűk réteget tud megszólítani, illetve amelyiknek nem ez a fő fókusza, így a fenntarthatósági témák „kis színesként” jelennek meg. Szerettünk volna egy olyan oldalt, amely összefog minden, fenntarthatósággal kapcsolatos témát, és egyben a klímaszorongás ellenében a cselekvésre helyezi a hangsúlyt.
A Greendex olvasói körében végeztetek egy online kérdőíves kutatást, ami arra világított rá, hogy a gyermeket nevelő családok több, mint felét foglalkoztatja a klímavédelem és környezet tudatosság kérdése. Hogy látod, nagyobb hangsúlyt kap a gyereknevelésben a fenntarthatóság kérdése?
Zsófi: Esetenként a gyerekek is hallják, látják azokat a baljós híreket vagy éppen örömteli kezdeményezéseket, amiket mi, és foglalkoztatja őket a kérdés. Ha pedig „a mai világ pusztulása” rémíti meg a fantáziájukat, vagy (jogosan) nem tudják elhelyezni a „gonosz emberiség” képét a saját világukban, az már komoly kérdéseket vet fel, amik a földtörténeti, történelmi és pszichológiai folyamatoktól az elmúlás nehéz kérdéséig érnek. Ezek mellett egy szülő sem mehet el szó nélkül. Jó irány, ha a gyerekek azt látják otthon, hogy fontos a környezetvédelem: nem pazarlunk, igyekszünk kevesebb hulladékot termelni vagy, hogy hétvégén kirándulni megyünk a természetbe. Az erdőt járva saját szemükkel láthatják, minden mindennel kapcsolódik. A fa elveszti a leveleit, ám a lehullott avarban rengeteg kis lény él, a tápanyag visszakerül a földbe, ami új életeknek segít. Megannyi történet van körülöttünk, gondolhatunk akár a méhek szerepére, a madárfészkek csodáira vagy a vadrózsa csipkebokorrá válására.
Az a tapasztalatom, hogy ellenőrizetlen információk és álhírek tömkelege ér minket nap, mint nap. Véleményed szerint megfelelő információáramlás folyik Magyarországon ahhoz, hogy megfelelően legyen edukálva a lakosság?
Zsófi: Nem tagadom, a kérdőívünk készítésekor bennünk volt az a hátsó gondolat, hogy nyilván, aki eljut idáig, hogy válaszokat adjon nekünk, már valamilyen szinten érdeklődik, fontos számára a környezet- és természetvédelem. Tehát nem az átlagot reprezentálják. Válaszaikból az derült ki, hogy 74 százalékban online tájékozódnak, és nagy szerepük van a baráti beszélgetéseknek is. Azt látjuk, hogy a kommentelőink egy része nagyon tájékozott, valódi szakmai viták is kialakulnak a social média felületeinken. Azt tapasztaljuk, hogy a zöld témák egyre jobban érdeklik az embereket, mert rájöttek, ez nem csak egy újabb úri huncutság, hanem a tányérunkra kerülő ételről, a kikapcsolódásunkról, helyi közösségekről és nem utolsó sorban a gyerekeik jövőjéről is szól. Mi bízunk benne, hogy egyre több embert elérünk, ezzel is segítve a tájékozódási folyamatot. Jócskán van még mit tenni az ügy érdekében.
Ahhoz, hogy akár egyedül, akár családdal környezetkímélő megoldásokat alkalmazzunk, az anyagiak is meghatározóak. Meglátásod szerint van arra megoldás és esély, hogy az egyének felelőssége és a társadalmi együttműködés megvalósuljon és azok a családok is változtassanak, akik kevesebből gazdálkodhatnak?
Zsófi: Az a jó hír, hogy a pazarlás visszaszorítása sok esetben spórolást is jelent. Kevesebb fogyasztást, több helyi vagy épp saját magunk által termesztett alapanyag használatát, újrahasznosítást, az elromlott termékek megjavításával újrahasználatot. Sok évtizeddel ezelőtti életmódhoz nyúl vissza, aki igazán környezettudatos, amikor még nem 1-2 évre szólt egy ruhadarab vagy háztartási gép. Kiindulásnak egy darab régi szatyor vagy kosár is elég, amit magunkkal viszünk a boltba, hogy ne kelljen mindig újat venni. Persze nekem is tetszik a dizájnos-digitális űrkorszaki komposztáló, de épp olyan jól komposztál a jóval olcsóbb, egyszerű emeletes láda (a gilisztakomposzt) is, és még el sem fog romlani. És ne feledjük, sok cég próbálja most meglovagolni a „zöld hullámot”, nem kell mindent elhinni és megvenni.
Az előző kérdéshez kapcsolódva: a legtöbbször az egyének felelősségét hangsúlyozzuk, de úgy gondolom, hogy a regionális szintek is ugyanolyan fontosak. Mit tehetünk ezen a szinten?
Zsófi: Az egyén a saját környezetében tud hatást elérni, nem is szabad mást elvárni. A klímaszorongás egyik oka épp az a tehetetlenségérzés, amivel a kisember szembesül, amikor nem tudja megmenteni a világot. Teljes tévedés ezért nem cselekedni a saját szintünkön. De jól mondod, több más szint is van, amiken az arra hivatottak meg kell, hogy hozzák a szükséges döntéseket, változtatásokat, szabályzásokat egy ország vagy egy régió érdekében.
A szükségleteink rabjai vagyunk. Mindent halmozunk, a gyerekek pedig e nézetek alapján nőnek fel. Mit gondolsz, mi fogja felnyitni a szemünket?
Zsófi: A szükségleteink egy része nem valódi. Divat, hierarchikus helyezkedés, pillanatnyi kényelem szüli őket, amik persze mind erős késztetéseket okozhatnak. Végignézhetünk az életünkön, vagy kisebb léptékkel haladva (úgy könnyebb!) a ruhatárunkon, konyhánkon, nappalinkon, mitől tudnánk szemrebbenés nélkül megválni. Lesz ilyen dolog, nem is kevés. Azok árából kijön egy bicikli? Naná, van, akinél nem is egy!
Egyik szerzőnk a lakása minimalizásásáról írt a Greendexen. Elárulta, hogy a kis konyhája lassan felét műanyag dobozok foglalták el, amiket semmire sem használt. Mit lehet ilyenkor tenni? Kidobni nem akarta őket, inkább jó párat elajándékozott egy csere-bere csoportban, a maradékba pedig bolognait főzött hajléktalanok számára a szintén régóta felhalmozódott spagettikből.
Egy ilyen szembesülés a feleslegeiddel, főleg, ha látod, azok másnak milyen értéket jelentenek, igazi “szemfelnyitó” élmény lehet.
Az interjút készítette: Fésűs Veronika főszerkesztő, sportfejlesztési mentor
