Vannak azok az emberek, akik szerint a kreativitás sosem volt annyira fontos, mint ma, ebben az őrült sebességgel változó környezetben, amiben élünk. Népszerűvé váltak tehát a kreativitást fejlesztő tréningek, cikkek és könyvek. Egyre több szó esik a kreativitásról, mint kompetenciáról, legyen szó akár munkavállalásról, saját vállalkozás építéséről, szülői létről vagy iskolapadban ülő diákokról.
Azt gondolom, hogy a kreativitás mindig fontos volt, sőt elmerészkedem addig is, hogy egyre erőteljesebb módszerek kellenek ahhoz, hogy felébresszük magunkban ezt a képességet. Korábban, a természethez közelebb élve – még egy-két generációval visszább is – sokkal egyszerűbb volt ugyanis az elcsendesedés. A befele (is) élés pedig alapfeltétele annak, hogy kiléphessünk a sémákból.
A kulcs az alkotásról való leállás lenne?
Tehát – bár ma kiemelten fontosnak látjuk a kreativitás ünneplését – lehet, hogy csupán arról van szó, hogy az a valóság, amit annyira kreatívan felépítettünk, most újra az alkotókészségtől várja a megoldást. Pedig lehet, hogy a kulcs éppen az alkotásról való leállás lenne, annak újragondolása, hogy a kreativitás, ha nem produktív, „csupán” természetes, akkor is érvényes. Minden hiedelemmel ellentétben a kreativitás nem egy bonyolult, titokzatos, fejlesztést igénylő valami. Maga az ember az, aki, ha képes egyre jobban nyílni, emelkedni, egyre összetettebb képet látni, önmagát és a kozmoszt komplexitásában értelmezni, akkor képes lesz önmaga eredetiségére is másképp tekinteni.
Kreativitás parancsszóra
A biznisz alapú kreativitást fejlesztő gyakorlatok így hát legtöbbször nem térnek ki annak a kérdésére, hogy mire is építenek. Hol tart a személyiség, aki épp kreatív megoldásokat gyakorol? Vajon beépítette-e már az egyén a rugalmasság, a problémaérzékenység és a könnyedség aspektusait a személyiségébe? Ezek alaposan meg vannak-e dolgozva személyes tapasztalatok leszűrésével, érzelmi reakciók megváltásával? Vagy esetleg egy olyan vállalati dolgozóval van dolgunk, akit elküldtek egy kreatív tréningre abból a célból, hogy például fejlessze a problémamegoldási stratégiáit? Azok, akik nagy nyomású stressz alatt élnek, akiknek többszörös érzelmi és mentális elakadásaik nehezítik a személyes fejlődésüket, mennyire lehetnek vajon parancsszóra kreatívak?
Ma a kreativitás éppen annyira fel van turbózva, mint más, a pszichológiai értelemben vett egészből kiragadott tényező, mint például a pszichológiai rugalmasság (reziliencia).
Ezek ugyan fontos elemei az egészséges, szabad és alkotó ember pszichés jóllétének, de egyik sem fontosabb a másiknál, s ami még kritikusabb, hogy egyik nem funkcionál a másik nélkül. Ezek a struktúrák egymásra hatva, egymásból táplálkozva színezik át önmagukat és egymást egy nem konstans folyamat állandó áramlásában. Sok-sok dolog képes befolyásolni egy kreatív ember kreativitásának szintjét, ahogy egy általában pszichológiai értelemben rugalmasnak ítélt ember sem százszázalékosan ellenálló életének minden napján. Önbecsapás tehát azt hinni, hogy valaki vagy kreatív vagy nem. Mindenki kreatív csak nem mindenki áll a személyiségfejlődésének azon a lépcsőfokán, ahol ez a képesség megfelelően képes kifejezésre jutni.
Csurgó Krisztina személyi edző írása
