Az egyre divatosabb egészségtudatos életmód egy sor újszerű élelmiszert hozott magával, azaz olyan dolgokat eszünk meg annak egészséges voltában bízva, amikre korábban jórészt nem ennivalóként gondoltunk. Itt van mindjárt a csíra.
Nem mai találmány a csírák zöldségként való fogyasztása, a kínai konyha nagyon régóta ismeri és használja, de nálunk korábban nem volt szokás a különféle magok ilyen formában való felhasználása. Kivétel talán sörfőzés, hiszen a sör egyik alapanyaga a maláta, ami csíráztatott és utána szárított gabonát jelent.
Kétségtelen, hogy a “magokból elinduló élet” már önmagában is jól hangzik ahhoz, hogy a csíráknak jótékony étrendi hatást tulajdonítsunk, de azért a médiában megjelenő, a csírákat szuperélelmiszernek nevező és minden bajra való gyógyírként beállító írások sokszor túloznak, valamint a csíra-előállítás és csírafogyasztás kockázataival általában nem foglalkoznak.
A csírázás során a magban tárolt tápanyagok átalakulnak, azaz egyszerre vannak jelen a lebontó és építő biokémiai folyamatok, ezért a csírák tápanyag-összetétele különbözik a magtól, illetve a kifejlett növényétől. Ez egyfelől jelenthet jótékony étrendi hatást, pl. vitaminok feldúsulása, könnyebben emészthető ásványianyag-tartalom, másfelől viszont a koncentráltabb tápanyagbevitel (leginkább nagy mennyiségú csíra fogyasztása esetén) kedvezőtlen hatásokkal is járhat, akár előfordulhatnak a csírában olyan mérgező, vagy az emésztésre károsan ható anyagok is, amelyek a kifejlett növényben már nincsenek meg.
A mértékletesség kulcsfontosságú, a mértékkel fogyasztott csíra valóban egészséges. A csírafogyasztás legnagyobb kockázata az előállítás, hiszen a csírázáshoz szükséges körülmények a legtöbb baktériumnak is ideálisak a szaporodáshoz. Ezek a betegséget okozó baktériumok, pl. Salmonella, E. coli, a magok felületén fordulhatnak elő, és a csíráztatás során felszaporodva, a csíra elfogyasztásakor ételmérgezést okozhatnak. Ebből következően a fogyasztásra szánt csíra előállítása, csomagolása és forgalmazása nagyon komoly higiéniai biztonságot és pontos technológiát követel meg annak érdekében, hogy az ételmérgezést elkerülhessük.
Elterjedt a csírák otthoni előállítása is, ami olyan szempontból mindenképpen előnyös, hogy az előállítás körülményei ismertek, viszont a higiéniás szempontok betartása ugyanolyan fontos. Az sem mindegy, hogy milyen növény magját csíráztatjuk, célszerű a már bevált fajok magjait használni, mint pl. búza, brokkoli, retek, lucerna, mungóbab stb, elkerülendő a nem hasznos vagy egyenesen mérgező anyagokat tartalmazó csírákat.
Mikrozöldek
A mikrozöldek vagy mikrozöldségek fogyasztása is terjedőben van, lényegében olyan pici, egy-két hetes növénykékről már elkezdtek levelet fejleszteni. A mikrozöldek, csírákhoz hasonlóan, rendkívül koncentrált tápanyagokkal rendelkeznek, ezeknek a növényeknek a vitamin- és ásványianyag-tartalma sokszorosa a kifejlett növényének, ezenkívül értékes antioxidánsokat és aminosavakat is tartalmaznak. A táplálkozás-élettani előnyök mellett a mikrozöldek fogyasztása is hordoz némi kockázatot, alapvetően itt is a higiénia és a frissesség a legfontosabb tényező.
Ha magunk termesztenénk mikrozöldet pl. balkonládában vagy akár tejfölös pohárban is, ügyeljünk arra, hogy kezeletlen, csávázószermentes magot használjunk, legjobb itt is a csíra-előállításra szánt mag. Az edényeket tegyük fényre, kerülve a tűző napsütést, a talajt tartsuk nedvesen. A növényeket akkor vágjuk le, ha kb. 6-8 cm hosszúak. Mosás és szárítás – pl. salátacentrifugával – után felhasználhatók, hűtőben néhány napig elállnak. Ha a kis zöld növények már nem frissek, fonnyadtak vagy kellemetlen szagúak, akkor ne fogyasszuk el. Mikrozöld termesztéshez is a csíráztatásra alkalmas fajok magjai ajánlhatók, főleg azok, amelyeknek kifejlett korban is a levelét fogyasztjuk, pl. saláta, spenót, rukkola, bazsalikom, stb.
Néhány alapszabály az otthoni csíráztatáshoz
- Csak kifejezetten erre a célra szánt, vagy megbízható forrásból származó, egészséges, nem csávázott magot csíráztassunk! A gazdaboltban kapható vetőmagok nem alkalmasak csíráztatásra.
- Földben ne csíráztassunk, használjunk csíráztató edényt, amit gondosan fertőtlenítsünk. Lehetőleg a magokat is fertőtlenítsük pl. citromlében vagy ecetben való áztatással és forró vizes öblítéssel, mivel a kórokozók gyakran magok felületén vannak.
- Tiszta ivóvizet használjunk, desztillált víz nem szükséges, sőt a kicsit kemény víz a magból kevésbé oldja ki az ásványi anyagokat. A csírázó magokat naponta 2-3-szor öblitsük át, a felúszó léha magokat, héjat stb. távolítsuk el. Kerüljük a pangó vizet, és biztosítsuk a megfelelő szellőzést.
- Ne keverjük edényben a magokat, egyszerre csak egyfélét csíráztassunk. A csírázási idő a növényfajtól függ, de ne növesszük a csírát túl nagyra (kb. 1 cm mert akkor már a tápanyagok csökkenhetnek, a csíra megkeseredhet.
Forrás: Konyhasziget magazin
