Nyugati, a tudomány által behatárolt világunkban új, sokak számára ismeretlen terület a jóga. Aki még nem próbálta, annak is van elképzelése róla, de ez az esetek többségében távol áll a valóságtól. Sőt, akik próbálták, azok is az alapján alkotnak véleményt, amit az adott jógastúdió jógaoktatójától hallottak.
Ez pedig sosem lehet a teljes kép a jógáról, csupán egy út, amelyet az adott mester bejárt. Ő ezt ismeri, ezen haladt végig, természetes, hogy téged is erre próbál terelgetni…ahány oktató, annyiféle jóga. De ez egyáltalán nem baj. Ahogy én láttam, hasonló hasonlót vonz: mindenki megtalálja a számára megfelelő utat, jógafajtát, vezetőt. Minden embernek másra van szüksége, nem létezhet egy abszolút út, ami a tökéletes egészséghez vagy éppen a világ működésének megértéséhez vezet.
Rendkívül sokszínű a jógaiskolák, jógastúdiók repertoárja – akár hazánkban is. Mindegyik stúdióban jógát oktatnak, mégis előfordulhat, hogy egészen máshová helyezik a hangsúlyt: a mai jógarendszerek nagyobb része a fizikai szintre, az anatómiai kivitelezés pontosságára fókuszál (ilyen például a gerincjóga vagy az Iyengar jóga), de más jógaórákon előfordulhat, hogy a meditáció, az elme működésének megfigyelése, megértése kapja a főszerepet (Rádzsa jóga, Himalája jóga), megint máshol pedig lehet, hogy légzőgyakorlatok és a stressz kezelése áll a középpontban (stresszoldó jóga).
A több ezer éves jóga mozgás- és bölcseleti rendszere az életünk minden területére kínál megoldást, mégis sok embert visszatartanak a vele kapcsolatos tévhitek. Sokan gondolják, hogy a jógának köze van a valláshoz, hogy a jóga valamiféle „elborult”, misztikus dolog, az órákon hindu istenek neveit zümmögjük, miközben a Buddhává válás mibenlétén elmélkedünk. Sok emberrel találkoztam, akiknek a fejében még egy ilyen kép él, mert esetleg hallottak valamit, amit nem tudtak hová tenni, és kialakítottak magukban egy teljesen téves elképzelést.
A valóság az, hogy a jóga közel sem ilyen: a jógában semmi misztikus nincsen, praktikus, gyakorlati út, amely abban segít, ahol éppen a figyelmed van. A jógastúdiók túlnyomó része már a modern mozgástrendeknek megfelelően tanítja a jógát, az oktatók többsége komoly anatómiai tudással és sportoktatói végzettséggel rendelkezik, a foglalkozások preventívek, elsődleges szerepet kap testünk egészségének megőrzése, formájának alakítása, esztétikussá tétele.
Szó sem esik csakrákról, ezoterikus minőségekről, a test- és egészségfejlesztés racionális alapokon, fizikai szinten zajlik. Egy kezdő órán – néhány sajnálatos esettől eltekintve – ezzel találkozol. Nem fognak istenek vagy csakrák neveivel traktálni, hanem megmutatják hogyan kell hátrabillenteni a medencédet, mikor párhuzamosak a karjaid, vagy milyen gyakorlatokkal javíthatod a tartásod és szüntetheted meg derékfájásodat. Senki sem akar majd rávenni bonyolult pozíciók vagy rituálék végrehajtására. Az oktató célja egy dolog lesz: segíteni abban, hogy egy kellemesebb, teljesebb létezést valósíthass meg a testedben.
Persze – hogy értsd a helyzetet egy oktató szemszögéből – nem valószínű, hogy egy jógaoktató számára itt be is fejeződik a jóga. Reményeim szerint, aki jógát oktat, annak a figyelme már sokkal finomabb folyamatokon van saját gyakorlása során. Viszont többségünk egy fizikai testtel azonosítja önmagát, nem valami elvont dologgal, ezért az óra tartása közben a jógaoktató fókusza is a testre fog irányulni, vagy ha éppen a stresszel vagy bajban, akkor oda.
Nem valami hatodik érzékről van szó, ami a jógaoktatóknál kifejlődik, ez egyszerűen csak a rutin meg talán némi empátia. Saját tapasztalatom is az, hogy amikor bejön valaki jógázni, és megáll előtted a recepciónál vagy beleáll az első jógapozícióba, máris látod, hogy milyen gyakorlatokra lesz szüksége, milyen izmait kellene fejleszteni a tartása javításához, mennyire feszült az életvitele, de akár azt is, hogy milyenek a kapcsolatai vagy milyen lelki gondokkal küzd. Nem valami megfoghatatlan érzékelés történik, nem a harmadik szemünkkel olvasunk az emberek aurájában, egyszerűen csak testtartásunk, arcunk megmutatja aktuális állapotunkat.
Végül pedig mégis némileg ellent kell mondanom az eddig leírtaknak ahhoz, hogy teljes legyen a kép, hiszen a jógának tényleg van egy racionális elme számára nehezen megfogható része. A jóga útján haladva előbb-utóbb – szinte kikerülhetetlenül – várnak olyan tapasztalatok legbelső működésünkről, valódi énünk, természetünk mibenlétéről, amik alapjaiban változtathatják meg önmagunkhoz és a világhoz való viszonyunkat. Próbálok minél kevésbé misztikusnak tűnni, mert szó sincs ilyesmiről. Nem misztikus dolgokról van szó, de ezek az érzetek, felismerések valamelyest kívül esnek megszokott világunk, észlelésünk határain.
Nem „kiárad a fehér fény a szívcsakránkból” típusú érzésekre kell gondolni, sokkal finomabb dolgokról van szó: lehet, hogy valamely testrész átmelegszik, besűrűsödik vagy esetleg finom áramlást tapasztalunk a gerinc mentén. Ezek benned létrejövő evidens tapasztalatok, ezért egy jó oktató nem fog ilyen képekkel fárasztani, nem akar összezavarni, hiszen egy kezdő nem rendelkezik olyan koncentrációs képességgel, hogy ilyen tapasztalatai lehessenek. Egészségesebb, ha a gyakorlás előrehaladtával önmaguktól alakulnak ki ezek a finom érzetek, nem pedig az oktatótól hallottak hatására.
Ha találsz egy olyan oktatót, aki jó „szakember”, akkor ő egy személyben lesz a háziorvosod, pszichológusod, filozófiatanárod és barátod is, útmutatása és tanítása mindig személyes, éppen neked való. Ha elalszod a nyakad, mutat majd néhány praktikus gyakorlatot a fájdalmadra, de ha az emberi lét értelméről kérdezed, akkor is megérthető (megélhető) választ ad.
